Erdély

 

Majdnem két hétre Erdélybe utaztunk a nagyszüleimhez. Nagyon rég várták már, hogy láthassák második dédunokájukat. Nagyon boldogok voltak, annyira megteltek élettel. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire örülnek a gyerekeknek.

Repülővel utaztunk Marosvásárhelyig. Onnan még két órát autóztunk, ha nem többet Kőhalomba, de még mindig sokkal jobb volt az utazás, mint busszal vagy vonattal. A repülést Attila nagyon várta már. Bár a leszállásnál nagyon rossz volt neki, hogy állandóan bedugult a füle. Egyébként tetszett neki. Én egyedül vágtam neki az útnak. Kicsit féltem azért, hogy mi lesz velünk. Két gyerek, két bőrönd és babakocsira is figyelni. De sokkal jobban sikerült megoldani, mint gondoltam volna.

Otthon aztán nagyon gyorsan röpült az idő. Éjfél után feküdtünk le szinte minden nap. És 9 órakor már általában fent voltunk. És mégis csak úgy elrepült a 12 napocska. Ákos közben megtanult mászni, és azon kívül csak állni volt hajlandó. Sajnos pár nappal idnulás előtt észrevettem, hogy köldöksérve lett. :( Itthon megmutattam orvosnak.Azt mondta, hogy enyhe köldöksérve van, és sajnos hasfali sérve is, ami jobban aggasztotta. Engem nem nyugtatott meg semmivel kapcsolatban. Azt mondta, hogy semmi teendő. Ilyen korban még esély sincs műtétre. Na nem mintha én szeretném, ha műtenék. Remélem, meggyógyul, ahogy erősödik.

Rengeteget evett, és gondban voltunk, mert főztünk mi neki, de nem akart mindent megenni, és sokszor azonnal kellett a hami. Hát olyankor nem volt kellemes, de nehezen sikerült beszerezni egy kis bébiételt. Rászokott a kenyérhéjra, és tanulgattunk rágni. Pelenkával voltunk még gondban, mivel Liberót nem lehet kapni. Szerencsére a pampersszel sem volt nála gond. De itthon visszatrétünk azonnal a megszokott Liberohoz. Sőt nagyobb méretet is kapott. Mivel drágám 400 grammot felszedett. :D

Sikerült Emese barátnőmmel és urával is találkoznunk Udverhelyen. Nagyon örültem neki, mert ritkán találkozunk. És már ők is elköltöztek Hollandiába, így nincsenek közel. Szerencsére ők is otthon voltak, amikor mi. :) Nagyon jó volt, ha csak pár órára is találkozni velük. Sajnos kép nem készült, mert a fényképezőgépemet otthon felejtettem.

Rájöttem viszont a nagy készülődés közben, hogy apám felől örököltem "pontosságom" . :D Nénémre várni kellett úgy, hogy én a gyerekeket is felkészítettem az útra. :D :D

Még a várba mentünk fel. Attilának nagyon tetszett. Annyira nehéz volt felmászni, de megérte. Gyönyörű a kilátás onnan a városra. Épp felújítás alatt van. Azt mondták, hogy két év múlva készül el. Én nagyon várom. Mert a dombocskám mellett, a vár a szülővárosomat jelenti nekem.

Attila nagyon szerette, hogy lovagolhatott, hogy szekéren ülhetett, és nagyon büszke volt tatám is. :) Olyan jó volt látni a boldogságot az arcukon. Ákos viszont félt a pacitól először, aztán egyre jobban kezdett megbarátkozni vele. De eleinte nagoyn húzódott el tőle. Nagyon édes volt. :D

Attila kisbarátot is talált magának. Gyakorlatilag a szomszédban volt a legtöbbet. Nagyon jól érezte magát Marcival. Bicikliztek, homokoztak, vizeztek... Nagyon édesek voltak.

Nagyon röviden ennyi, meséljenek inkább a képek.