Wellness

Hogy nagy szavakkal éljünk. Szombaton papával és Katával wellnessben voltunk. Tulajdonképpen strandolni voltunk. És nagyon jó volt. Hiszen a strandnál sokkal jobb, mivel kevesebb ember van, melegebb a víz, és vannak élménymedencék. :)

Majdnem egész nap ott voltunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Ákos eleinte nagyon fél. Illetve első mozdulata a baba medence 30 centis vizében le akart hasalni. Víznyelés, és gyerek után kapkodás.... Az után már nem igen akart a lábmosónál mélyebb vízbe menni. :D De ott aztán igazán jól érezte magát. Egész nap el lett volna. Nem akart bele ülni az úszógumijába. Aztán nagy hiszti után, sikerült megszoknia.
És a végén már a majomtartásból is ki tudtam szabadulni, és úsztathattam a vízen. Annyira élvezte, hogy nagyon jó volt nézni.

Attila meg igazán jól érezte magát, lábujjhegyen a mélyebb medencében is volt olyan pont, ahol tudott közlekedni. Papával minden őrültséget kipróbáltak. A végén már hassal csúszott a medencébe. :D Egyszóval szuper nap volt. :) Vasárnap haza is jöttünk a papáéktól. Egy kicsit cicáztak még a gyerekek, és ebéd, már indultunk is haza. :)

Ezen a hétvégén egy esküvő vár ránk, aztán egy kis nyugi után lesz egy hét utó "nyaralásunk" :). Azt nagyon várjuk már szerintem mindannyian. :)

Tűzijáték

Augusztus 20-án kimentünk a rendezvényekre, és bár a repülő bemutatóról lekéstünk :(, jól sikerült nap lett.
Végül Csabival és egy barátnőjével találkoztunk a várnál, onnan átmentünk a Kossuth térre, ahol egy koncert volt. Onnan meg elindultunk a rakpartra, tűzijátékot nézni.

Persze végig aggódtam, hogy lesz ha menekülni kell, de szerencsére olyan részen voltunk, ahol kevés ember volt. Ákost mei taiba tettem, mert tartottam tőle, hogy megijed a hangzavartól. És jól is tettem, mert végig hozzám bújva nézte. Igaz nagyon tetszett neki, mert nagyon fáradt volt, mégis csak nézte és nézte. :)

Attila meg előrébb ment, és bekéredzkedett két szép lány elé. :))) Kis drágaságom végig udvarolt a lányoknak. :D Lenyűgözte őket tudásával "A galaxis közepén egy feketelyuk van" :D, és bájával, vagányságával (szotyizott). :)) A lányok meg nem tudták hogy iruljanak, piruljanak.  :D
Remélem, hogy azért 10 év múlva kicsit visszavesz az udvarlásból, és kicsit fiatalabb lányokat néz ki magának. :D De minden esetre nagyfiú már, és érdeklik őt a szép lányok. :))) Így egy újabb dolog van a mindennapok középpontjában. Ki lesz a feleségem anya? És hasonló kérdésekkel bombáz az én 6 éves fiacskám. :D

Képek nem készültek, csak nagyon kevéske, hiszen természetesen itthon maradt a memóriakártyám. :D

Másnap apával elmentünk a Mesterségek ünnepére, bár legközelebb apát itthon hagyjuk . ;) De gyorsan azt is végig jártuk utolsó nap. :)))

Nyuszikánk Gombócka

Apa nyuszit szerzett nekünk. Egy aprócska 8 hetes törpe nyuszikát. Gombóc nevet kapta. Nagyon imádták a gyerekek. Minden reggel alig várták, mikor veszem ki. Nagyon szépen simogatták, terelgették, vigyáztak rá. Persze néha sikerült megkergetni, meg rosszabbul megfogni, de nagyon jól elvoltak vele.

Ákos ha a ketrechez mentem leült, és várta, hogy kivegyem. Attila egyszer úgy aludt el, hogy a nyuszit simogatta. Amikor hátra néztem, Attila már aludt, átkarolta a nyuszit, a nyuszi meg édesen ült ott és fülelt. :) Elraktam Gombócot, és Attila többször is megébredt a nyuszit keresve, mindig el kellett mondani neki, hogy már visszaraktam. :)

Egyszóval sok boldogságot, vidámságot hozott hozzánk, de sajnos egy pénteki napon, mikor nagyon meleg volt reggel még játszottak vele, délután meg a nagy ugrándozás után Attila már úgy talált rá, hogy feküdt. :( Meghalt. Nagyon sajnálom, és Attila nagyon rosszul viselte. Sokat sírt. Amíg el nem temettük a kis dobozba tettük, az lett a koporsója, és addig simogatta, nézegette.
Ákos nem értette, mi a baj, csak nézett, és mondta, hogy húhiha, ujja (mindig megnyalta az ujjukat, mikor simogatták)...
Nagyon édes barátságos nyuszi volt. Elsőre venni akartunk másikat, de azt  hiszem várunk a következő állattal addig amíg nem lesz egy házunk... Hogy megfelelő helyet tudjunk neki biztosítani.

Kőhalomban

Aztán mikor megérkeztünk persze Ákos még nagyon idegennek találta a helyet. Attila már emlékezett mindenkire. Ő alig várta, hogy átmehessen Marcihoz. :D Szinte első szava az volt. :D
Aztán megnéztük az állatokat. Azzal már Ákost is le lehetett kenyerezni. Így kezdett megbarátkozni a környezettel. :)

Végül pár nap után már mindenkivel elment megnézni a nyuszikákat, vagy be a pajtába. Attilával lovagoltak nagyon sokat. Imádja, puszilgatja a lovakat. Amint ráültettük a lő hátára már ugrált is rajta, hogy induljon el a ló. :))) Tata nagyon büszke volt a dédunokákra. :)

A nyusziknak is minden nap enni adott. Meg a kakasnak és a tyúkoknak is. Kis kezével tépkedte a füvet nekik.  Szilvát szedett pálinkának, és számtalan nagyon édes kis dolgokat követett el. Imádta mindenki, de hát nem is csoda.

A szókincse hihetetlen gyorsasággal bővült. Kellett neki egy kis új élmény úgy tűnik, hogy meginduljon a szája. De naponta új szavakat tanult, és nagyon ügyes volt. A szopiról is kezdett már leszokni, mikor indultunk már egy hete nem is kérte, de kint csak kérte, aztán mikor harmadszorra kérte kapott is. Úgy tűnik egyébként, hogy megnyugvásnak kellett neki. Mert mikor haza értünk utána is pár nap múlva kérte egyszer. Csak egyszer, többet azóta sem. Szóval már lassan egy hónapja cicizés nélkül alszik el, és telnek el a napjai. :)

Attila meg a csűrben mászkált. Felmászott a létrán is. Ő többször is tatával járt a pajtában, hogy ülhessen a lovon. Persze ő is nagyon szereti az állatokat. Nagy szomorúságot okozott neki, hogy az egyetlen szelídebb cica nem állt meg neki. :) A nyuszikat is nagyon ápolgatta. Sajnos meg is simogatta, amikor tudta, hogy nem lenne szabad... De szerencsére minden kisnyuszi megúszta ép bőrrel Attila szeretetét.
Attila aznap alig tudott elaludni annyira lelkiismeret furdalása volt. Nagyon édes volt. Azt mondta, fáj a hasa, hogy a nyuszik ne haljanak meg. :) Még imádkozott is értük este, hogy életben maradjanak. :)) Nagyon büszke voltam rá. Remélem, hogy most ebből az esetből tanult. :)

Természetesen nagyon sokat volt Marcinál is. Pedig megbeszéltük, hogy nem hozzájuk megyünk, és nem szabad állandóan ott lenni. De hát nem volt mit tenni. Nagyon szeret vele játszani. Amikor nem volt Marci akkor viszont nagyon szépen eljátszott Anitával is. Ő is nagy állatbarát, de hát melyik gyerek nem az. :))

Fel szerettünk volna egyik nap menni a várba, de nem jött össze, valószínűleg későn indultunk már el. Nem jutottunk be. Ezért kimentünk egy közeli erdőbe sétálni egyet. Hát nagyon élvezték a gyerekek. Ákos mindent megfogdosott. Attila persze nem volt, mert ő Marcizott. :) Anita is nagyon elemében volt. Jó képeket is sikerült készítenem róluk, meg a várról is.

Voltunk Udvarhelyen is. Meglátogattuk Emesét, Attilát és Koppányt. :) Nagyon jó volt őket megint látni. Attila addig Anitával maradt, így kicsit nyugodtabban tudtunk beszélgetni. :) Nagyon hiányzik az én kis távoli barátném. De jó, hogy évente legalább tudunk találkozni. :)

Másnap Parajdra mentünk le a sóbányába. Nagyon élvezték a fiúk, egy darabig. Aztán hamar rájöttek, hogy bár ott a sok játék, azért annyira nem jó lent. Mi meg úgy jöttünk fel, hogy alig bírtunk már menni. Mint aki végig csinált egy igen kemény edzést, és már nem bírja felemelni a lábát... Minden lépés nagyon fájt, de már az első 10 perc után így éreztük magunkat, és nem csak én. Aztán még harmadik nap is éreztük az izomlázunkat, sőt akkor fájt igazán. :D

És ez után irány horány haza. Az út nagyon jól telt, a Királyhágóig (félút kb) meg sem kellett állnunk. :o) Nagyon csodálkoztunk rajta, de a gyerekek is jól bírták. Ott ettünk miccset (én bár ne tettem volna)... Egy órát álltunk ott kb, de hát ilyen hosszú út után ennyi járt nekünk. :)

 

Aztán meg valahol eltötymörögtük az időt, még dinnyét vettünk, meg tankoltunk, és nem is tudom hol álldogáltunk annyit, de este lett mire a határhoz értünk, éjfél mire haza. :)