Hétfőn reggel Ákos sírva ébredt, és 3 órán keresztül csak nyűglődött, sírt, csak kézben akart lenni, de ott sem volt jó neki. Adtam végül neki fájdalomcsillapítót. A fülére gyanakodtam, de pukizott is. És ugye még a fogakkal is küzdöttünk. Nem tudtam, mi lehet a baj. Aludt egy nagyot, és olyan boldogan ébredt, hogy azt hittem, bármi is volt az, vége.
Az ügyeleti időt átaludta, így nem mentünk le. Viszont 6 órával a gyógyszer bevétele után, megint kezdődött a nyűglődés. Megint kapott gyógyszert, és mintha semmi baj nem lenne. De egyre inkább a füle volt gyanús. Azt piszkálgatta, de mivel máskor is szokta, és a fülkagylóját tekergette, nem a lyukba nyúlkált, nem volt egyértelmű, mi is a baj.
Kedd reggel viszont mentünk az ügyeletre, és akkorra már nagyon valószínűvé vált, hogy a füle a ludas. (Nekem meg lelkiismeret furdalásom volt, mert nem szívtam eléggé az orrát.) Végül is nem tudom, hogy mitől, de valóban a füle fájt. Azt mondta a doktornő, hogy erezett, és még nincs nagy baj. Írt fel orrcseppet, meg cataflamot. Na ez az amit nem adok. Már csak azért sem, mert a Nurofenre jól reagál, nem akarom azzal terhelni a szervezetét. Elolvastam a betegtájékoztatót, aminek a fele kb a mellékhatásokból állt. Tegnap még azért próbáltam azt adni, de estére nagyon nyűgös lett. Mintha a hasát fájlalta volna. Megijedtem, ma vissza is tértünk a jól bevált fájdalomcsillapítóhoz. Meg a fülébe csepegtetünk egy vény nélkül kapható fülcseppet. Holnap megyünk a saját doktornéninkhez, kíváncsi vagyok, ő mit fog mondani.
Olyan szép idő volt, hétágra sütött a nap, így felhívtam Katát (nagyi), hogy mit nem megyünk-e mégis el megnézni a koronát a Parlamentbe. Az ünnep alkalmából bejelentkezés nélkül lehetett bemenni. Attila sem fertőző elvileg, Ákosnak meg a fájdalmon (ami ugye a gyógyszer miatt nem zavarta) kívül más baja nem volt, és már a sok nap bezártság, és apanélküliség után jó érzés volt kint lenni. (Apa a szokásos koncertezések után Olaszországban koncertezett. Így szerdán ért csak haza este. Nagyon nehéz volt nélküle.)
Elszaladtunk az ügyeletes gyógyszertárba, kiváltottam a gyógyszereket, és mentünk is a parlamenthez, ahol akkora sor állt, hogy csak ámultunk, bámultunk, a sor végére sétálni is megerőltető volt már. :D A parlament jobb oldali bejáratától a parlament előtti teret körbe állva a Duna partig állt a sor. Vagyis nem tudom, hogy ott pontosan meddig, mert a metró bejárattal szemben úgy döntöttünk, mi nem állunk a sor végére. :D Esélytelennek éreztük a bejutást. :)
Így elindultunk a papát megkeresni. Közben jó, hogy gyalog mentünk, mert nem ott volt, ahol megbeszéltük. :) Elsétáltunk egy megemlékezésre. Ahol nem maradtunk sokat, mivel Ákos egy perc álldogálás után ki akart szállni a kocsiból. Érdekes mód, ha boltban állok meg vele, nincs gond, de máshol, már azonnal jönne is ki. Ki is engedném, ha nem lenne egy szabaduló művész, mert pillanatok alatt el tud tűnni... Annyi ember között, meg nem lett volna jó dolog, ha elrohangál, így sétáltunk, és etetni próbáltam, de nem akart enni.
A megemlékezés végére visszasétáltunk. Papát is megleltük és sétálva elindultunk étterembe. Ettünk mindannyian, majd haza jöttünk. :) Rendesen el voltunk fáradva mindannyian. Fürdés után azonnal kidőltünk. :)
Koncertekkel kezdődött most. Ez is nagyon jó volt, bár nem ezen a napon, és nem gondolom, hogy a felvonulás előtt kellett volna, hiszen a vonulásra már (ebben a hőségben meg különösképpen) a legtöbben elég illuminált állapotba kerültek... A vonulásra mi nem maradtunk, hiszen már majd 8 órája kint voltunk a gyerekekkel, arról nem is beszélve, hogy igen gyülekeztek a felhők felettünk.
Az ügyeleti időt átaludta, így nem mentünk le. Viszont 6 órával a gyógyszer bevétele után, megint kezdődött a nyűglődés. Megint kapott gyógyszert, és mintha semmi baj nem lenne. De egyre inkább a füle volt gyanús. Azt piszkálgatta, de mivel máskor is szokta, és a fülkagylóját tekergette, nem a lyukba nyúlkált, nem volt egyértelmű, mi is a baj.
