Halloween

El is felejtettem. Hogy kimaradt. A Mindenszentek ünnepe. Nem szeretem az amerikai ünnepeket. Eszem ágában nem állt volna megtartani. De akinek gyereke van az tudja, hogy nem úgy van az ám, ahogy ő azt tervezte. :D

Sajnos ma már annyi minden van a boltokban, ami felhívja rá a gyerekek figyelmét, hogy nem lehet nem megtartani. A mesékben, filmekben is folyamatosan erről van szó. Utána olvastam, és egyre inkább megtetszik nekem is az ünneplés eme formája. A tök és a szörny, boszi, vámpír jelmezek ellen sincs semmi kifogásom.

Idén nem volt buli, nem volt jelmez. Volt egy pókhálónk az ajtón, ami nem lett lefényképezve. Egy koponyás terítőnk az asztalon, egy töklámpásunk. Minden évben egyre ügyesebb leszek a faragással. :D És sütöttem pár rémsütit is. Attila és Ákos is nagyon örült. Ákos leginkább a csokis sütinek meg a lámpásnak. Attila meg a lámpásnak és magának a ténynek, hogy halloweenezünk. :)

Kezdődik a betegeskedés

Közeleg a tél, és gyerekek kezdik a betegeskedést.
Először múlt hét hétfőn Attila lett beteg vírusos torokgyulladása volt. Semmi komoly, de oviba nem mehet, majd pénteken Ákos belázasodott, és estére annyira beteg lett, hogy alig vártam, hogy reggel mehessünk ügyeletre...

Szegényke nagyon le volt törve iszonyatosan fájt a torka amikor köhögött. Ilyen bágyadt és lázpíros arcocskája volt.

Szerencsére az ügyeleten kapott antibiotikumot és szombatra már nem volt annyira magas láza, de még mindig fájt neki a köhögés, és rosszul volt. Aztán mikor vissza értünk, azonnal kapott antibiotikumot aludt 4 órát nap közben, és mikor felébredt már sokkal jobban volt. Annyira jó volt látni. Még az éjjelt kellett átvészelni, figyelmeztettek, hogy éjjel befulladhat... Hát ettől annyira betojtam, hogy alig mertem aludni... Viszont már hajnali 2-3 után sokkal jobban sikerült aludni. :)
Egyre jobban lett, hétfőn már a kedve is tökéletes volt. Ma voltunk kontrollon a gyógyszer szedését folytatjuk, de ma már néhány köhécselést leszámítva semmi baja nincsen. A kedve tökéletes, szaladgál, ugrál, kiabál, játszik. De a pár nap rekedtségnek köszönhetően sokkal kevesebbet beszél nyávogva. :D

Külön szót kell ejtenem erről a cicáról. Ezt Attila vetette, de Ákos kedvence lett. Nagyon szeret vele aludni. Igaz több kedvence is van, de most épp ő az aktuális kedvenc. Van egy orvosi készletünk. És míg beteg volt, a cica vizsgálgatta. Talán ezzel a módszerrel hozzá lehet szoktatni a vizsgálatokhoz, hogy ne féljen és sírjon közben. Kezd hatásos lenni. :)
A másik kedvenc egy boci báb, aminek - ha épp nem bábozunk vele- a szájába dugdossa a cumikat.
Látni kellene az örömöt a szemében, mikor megszólaltatom a bábokat. Egyszerűen leírhatatlan. Remélem, sikerül majd elkapni a pillanatot fényképezővel is. :)

Amikor itthon vagyunk

Mostanában Ákos egyre gyakrabban kéri, hogy hadd gitározzon. Van egy Xboxunk, és van hozzá gitáros játékunk. Ákos már nagyon profi módra fejlesztette a játék kérését. Előbb a gigá felkiáltással, amit néha cicának értek, előveteti a gitárt. Majd közli, hogy zene "cene!" :D Annyira édes el sem tudom mondani. :D

Íme egy ilyen gitározásuk. Attila is nagyon szereti ezt a játékot szerencsére, mert egyedül ő nem tud vele játszani. Gyakorlatilag Attila zenél Ákos meg utánozza a mozdulatait. :)

És pár képet is mutatok:

A másik nagyon szívet melengető érzés, mikor Attila játszik a gépnél. Ákos sokszor mellé kéredzkedik. És ilyenkor így néznek ki. Néha Attila mellett alszik el ülve Ákos:

Amikor nem gépeznek. Akkor festenek, rajzolnak. Bár leginkább a festés köti le őket:

A 2 éves fórumtali

Megtartottuk a két éves nagy fórumtalit is. Sajnos nagyon kevesen értek rá. Bár hétköznapra sikerült szervezni. De így voltak a legkevesebben a játszóházban, szinte csak mi voltunk. Szerencsére sokat tudtunk beszélgetni. A gyerekek is nagyon élvezték.
Ákos eleinte egy rózsaszín kisautóval játszott, majd nagy nehezen sikerült rávenni, hogy mással is játszhasson. :D
Ott volt Zsombi is. Hatalmasat fejlődött ő is. Nagyon látszik rajta, hogy Beáék mennyit foglalkoznak vele.
Attila Dórival volt el leginkább. Ő is nagytesó. :) Zolika is nagyon örült Attilának. Egyre inkább barátkoztak egymással is a gyerekek. Jó volt őket így látni. :) Sajnos csoportkép nem készül. :( De íme pár kép:

Ákos második születésnapja

 Jól le vagyok maradva a blogolásban. Idő közben Ákos is betöltötte a 2 évet. El sem hiszem, hogy így elrepült az idő.

Az első képek egyike:

És  a születésnapján (mármint amikor ünnepeltük):

Itt már bőszen játszott az autójával. :)
Sajnos kép nincs a tortázásról. Csak videónk van, ami még nincs feltöltve a gépemre. :( De hihetetlen szerencsés szülinapja volt, hiszen háromszor ünnepeltük.
Viszont hozok nagyon sok képet papáékkal a vidámparkban voltunk, amit Attila kicsit jobban élvezett:

A mesecsónakban

Attila papával a magasban forog. :D

A harmadik napon meg állatkertben voltunk. Ákos ámult és bámult. Nagyon örült az állatoknak. Attila meg találkozott Sacival a bejáratnál, és vele akart tartani. :) Mivel klántalival egyben volt állatkertezés, és Saciék más ütemben nézték végig az állatokat, hiszen ők a keresztszülő programon vettek részt, ketté váltak útjaink. A végén a kijáratnál találkoztunk. :)

Ákos, Attila, Bátony és Betti

A lényeg, hogy mindkét fiúnk nagyon jól érezte magát. :) Ákost sokszor lenyűgözték az állatok. Sikerült szundiznia is egyet. Sajnos a kecskeetetés kimaradt, mert pont akkor aludt. De jövőre majd ott kezdünk. :)
A klántagok is jól érezték magukat. Baluék is végre mindhárom fiúkkal jöttek el. :) Szerintem szuper nap volt. Rendesen elfáradtunk a végére. :D
És íme egy kép, egy kérdéssel. Amire Vipernek (ő nem jött el, mert dolgozott éjjel, kedves klántársai meg aludni sem hagyták...) erről a kérdésről a mienktől eltérő véleménye van. :D

Nyaralás (Őszölés) 2011 folytatás

Az én legboldogabb, legkedvencebb napom egyértelműen az erdős kirándulós napunk volt.
Kullancsok ellen már már pánikszerűen felvértezve indultunk neki egy kis túrának. Interneten megnéztük a turista utakat, a legkönnyebbet kiválasztva elindultunk. 8 km-nek indult, és a végcélnak azt hittük, hogy a Károly kilátó volt megjelölve. Valójában körülbelül az út egyharmadánál volt a kilátó, és nem is ahhoz az útvonalhoz tartozik, de mi megtaláltuk. :D
Attila nem nagyon nyafizott. Ákos sokat sétált, de mivel alvás időben benne voltunk, mei-taiban is sokat volt. A vissza úton végig. Persze nem aludt. :D
Imádom az erdőt, és szerintem a képeket látva nem is csoda. Csodálatos. Én szinte el sem fáradtam. Csak mikor már leültünk a szobánkban. :D

A képek:

Kezdeti lelkesedés

Egyszerűen gyönyörű

 Pénteken megnéztük a híres neves Taródi (Bolond) várat.
Nagyon tetszett már Attila is nagyon lelkes volt. Gyalog mentünk fel, de egy szó sem volt.

Maga a vár gyönyörű. És elképesztő, hogy mire képes egyetlen ember, némi segítséggel, ha nagyon szeretne valamit. :)

A vár után újra a városban sétáltunk, és a nap végén megnéztük a beérkező oltimereket, és Ferrarikat.