Kőhalomban

Aztán mikor megérkeztünk persze Ákos még nagyon idegennek találta a helyet. Attila már emlékezett mindenkire. Ő alig várta, hogy átmehessen Marcihoz. :D Szinte első szava az volt. :D
Aztán megnéztük az állatokat. Azzal már Ákost is le lehetett kenyerezni. Így kezdett megbarátkozni a környezettel. :)

Végül pár nap után már mindenkivel elment megnézni a nyuszikákat, vagy be a pajtába. Attilával lovagoltak nagyon sokat. Imádja, puszilgatja a lovakat. Amint ráültettük a lő hátára már ugrált is rajta, hogy induljon el a ló. :))) Tata nagyon büszke volt a dédunokákra. :)

A nyusziknak is minden nap enni adott. Meg a kakasnak és a tyúkoknak is. Kis kezével tépkedte a füvet nekik.  Szilvát szedett pálinkának, és számtalan nagyon édes kis dolgokat követett el. Imádta mindenki, de hát nem is csoda.

A szókincse hihetetlen gyorsasággal bővült. Kellett neki egy kis új élmény úgy tűnik, hogy meginduljon a szája. De naponta új szavakat tanult, és nagyon ügyes volt. A szopiról is kezdett már leszokni, mikor indultunk már egy hete nem is kérte, de kint csak kérte, aztán mikor harmadszorra kérte kapott is. Úgy tűnik egyébként, hogy megnyugvásnak kellett neki. Mert mikor haza értünk utána is pár nap múlva kérte egyszer. Csak egyszer, többet azóta sem. Szóval már lassan egy hónapja cicizés nélkül alszik el, és telnek el a napjai. :)

Attila meg a csűrben mászkált. Felmászott a létrán is. Ő többször is tatával járt a pajtában, hogy ülhessen a lovon. Persze ő is nagyon szereti az állatokat. Nagy szomorúságot okozott neki, hogy az egyetlen szelídebb cica nem állt meg neki. :) A nyuszikat is nagyon ápolgatta. Sajnos meg is simogatta, amikor tudta, hogy nem lenne szabad... De szerencsére minden kisnyuszi megúszta ép bőrrel Attila szeretetét.
Attila aznap alig tudott elaludni annyira lelkiismeret furdalása volt. Nagyon édes volt. Azt mondta, fáj a hasa, hogy a nyuszik ne haljanak meg. :) Még imádkozott is értük este, hogy életben maradjanak. :)) Nagyon büszke voltam rá. Remélem, hogy most ebből az esetből tanult. :)

Természetesen nagyon sokat volt Marcinál is. Pedig megbeszéltük, hogy nem hozzájuk megyünk, és nem szabad állandóan ott lenni. De hát nem volt mit tenni. Nagyon szeret vele játszani. Amikor nem volt Marci akkor viszont nagyon szépen eljátszott Anitával is. Ő is nagy állatbarát, de hát melyik gyerek nem az. :))

Fel szerettünk volna egyik nap menni a várba, de nem jött össze, valószínűleg későn indultunk már el. Nem jutottunk be. Ezért kimentünk egy közeli erdőbe sétálni egyet. Hát nagyon élvezték a gyerekek. Ákos mindent megfogdosott. Attila persze nem volt, mert ő Marcizott. :) Anita is nagyon elemében volt. Jó képeket is sikerült készítenem róluk, meg a várról is.

Voltunk Udvarhelyen is. Meglátogattuk Emesét, Attilát és Koppányt. :) Nagyon jó volt őket megint látni. Attila addig Anitával maradt, így kicsit nyugodtabban tudtunk beszélgetni. :) Nagyon hiányzik az én kis távoli barátném. De jó, hogy évente legalább tudunk találkozni. :)

Másnap Parajdra mentünk le a sóbányába. Nagyon élvezték a fiúk, egy darabig. Aztán hamar rájöttek, hogy bár ott a sok játék, azért annyira nem jó lent. Mi meg úgy jöttünk fel, hogy alig bírtunk már menni. Mint aki végig csinált egy igen kemény edzést, és már nem bírja felemelni a lábát... Minden lépés nagyon fájt, de már az első 10 perc után így éreztük magunkat, és nem csak én. Aztán még harmadik nap is éreztük az izomlázunkat, sőt akkor fájt igazán. :D

És ez után irány horány haza. Az út nagyon jól telt, a Királyhágóig (félút kb) meg sem kellett állnunk. :o) Nagyon csodálkoztunk rajta, de a gyerekek is jól bírták. Ott ettünk miccset (én bár ne tettem volna)... Egy órát álltunk ott kb, de hát ilyen hosszú út után ennyi járt nekünk. :)

 

Aztán meg valahol eltötymörögtük az időt, még dinnyét vettünk, meg tankoltunk, és nem is tudom hol álldogáltunk annyit, de este lett mire a határhoz értünk, éjfél mire haza. :)

Hosszú utazás

Autópálya Erdélyben

A tali után rögtön indultunk is tovább. Gondoltuk éjjel majd jobban haladunk, jobb lesz a gyerekekkel az utazás. Hát nem haladtunk jobban, esett végig és forgalom is elég nagy volt, így nem volt egyszerű jönni. Eleinte Attila folyton kérdezgette, mikor érünk oda. Mondtam neki, hogy nyugi, majd holnap. :D
Szegény nem tudta elképzelni, mennyit kell menni.

Későn is indultunk Kecskemétről. 9 körül talán valamivel előtte inkább. Aztán már világos volt, amikor még az út nagy része hátra volt.

Én alig aludtam. Hol egyik gyerek, hol a másik ébredt fel. Amikor meg megállt tata is aludni egy kicsit, akkor meg nem bírtam elaludni a mellettünk elhaladó kamionok miatt. Egy óra múlva Ákos is sírva ébredt meg, így mentünk tovább.

Ő vissza is aludt, nekem nem sikerült. Aztán mikor már aludhattam volna, annyira vártam, hogy ott legyünk már, hogy csak lestem a komló földeket. :D Ez  a legrövidebb rész tűnik ilyenkor mindig a leghosszabbnak.

De úgy összességében nagyon jól bírták a gyerekek az utazást. Nem volt nyafi sok, nem volt sok sírás sem. Amikor megálltunk kiszálltak, nyújtózkodtunk, aztán lehetett is beülni velük. Nem volt semmi gond szerencsére.

Illetve nem sokkal a cél előtt még a komló földek előtt igaz Ákos hányt. :( Nem tudjuk minek köszönhető volt. Valószínűleg azért, hogy jól bekajált a kis pihenő alatt. Meg megivott két ivójoghurtot is. És ez megviselhette a gyomrát. Na meg ugye felőlem is örökölhette, mert sem én, sem mamám nem bírja az autózást. :( Szerencsére azon kívül nem volt semmi gond. Még jó, hogy ami visszajött sem volt büdi, hiszen épp pár perccel előtte nyelte le. :) Így nem volt gond, hogy az ülés is olyan lett. Jó volt takarítani az útszélén. :D

Erdély

 

Majdnem két hétre Erdélybe utaztunk a nagyszüleimhez. Nagyon rég várták már, hogy láthassák második dédunokájukat. Nagyon boldogok voltak, annyira megteltek élettel. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire örülnek a gyerekeknek.

Repülővel utaztunk Marosvásárhelyig. Onnan még két órát autóztunk, ha nem többet Kőhalomba, de még mindig sokkal jobb volt az utazás, mint busszal vagy vonattal. A repülést Attila nagyon várta már. Bár a leszállásnál nagyon rossz volt neki, hogy állandóan bedugult a füle. Egyébként tetszett neki. Én egyedül vágtam neki az útnak. Kicsit féltem azért, hogy mi lesz velünk. Két gyerek, két bőrönd és babakocsira is figyelni. De sokkal jobban sikerült megoldani, mint gondoltam volna.

Otthon aztán nagyon gyorsan röpült az idő. Éjfél után feküdtünk le szinte minden nap. És 9 órakor már általában fent voltunk. És mégis csak úgy elrepült a 12 napocska. Ákos közben megtanult mászni, és azon kívül csak állni volt hajlandó. Sajnos pár nappal idnulás előtt észrevettem, hogy köldöksérve lett. :( Itthon megmutattam orvosnak.Azt mondta, hogy enyhe köldöksérve van, és sajnos hasfali sérve is, ami jobban aggasztotta. Engem nem nyugtatott meg semmivel kapcsolatban. Azt mondta, hogy semmi teendő. Ilyen korban még esély sincs műtétre. Na nem mintha én szeretném, ha műtenék. Remélem, meggyógyul, ahogy erősödik.

Rengeteget evett, és gondban voltunk, mert főztünk mi neki, de nem akart mindent megenni, és sokszor azonnal kellett a hami. Hát olyankor nem volt kellemes, de nehezen sikerült beszerezni egy kis bébiételt. Rászokott a kenyérhéjra, és tanulgattunk rágni. Pelenkával voltunk még gondban, mivel Liberót nem lehet kapni. Szerencsére a pampersszel sem volt nála gond. De itthon visszatrétünk azonnal a megszokott Liberohoz. Sőt nagyobb méretet is kapott. Mivel drágám 400 grammot felszedett. :D

Sikerült Emese barátnőmmel és urával is találkoznunk Udverhelyen. Nagyon örültem neki, mert ritkán találkozunk. És már ők is elköltöztek Hollandiába, így nincsenek közel. Szerencsére ők is otthon voltak, amikor mi. :) Nagyon jó volt, ha csak pár órára is találkozni velük. Sajnos kép nem készült, mert a fényképezőgépemet otthon felejtettem.

Rájöttem viszont a nagy készülődés közben, hogy apám felől örököltem "pontosságom" . :D Nénémre várni kellett úgy, hogy én a gyerekeket is felkészítettem az útra. :D :D

Még a várba mentünk fel. Attilának nagyon tetszett. Annyira nehéz volt felmászni, de megérte. Gyönyörű a kilátás onnan a városra. Épp felújítás alatt van. Azt mondták, hogy két év múlva készül el. Én nagyon várom. Mert a dombocskám mellett, a vár a szülővárosomat jelenti nekem.

Attila nagyon szerette, hogy lovagolhatott, hogy szekéren ülhetett, és nagyon büszke volt tatám is. :) Olyan jó volt látni a boldogságot az arcukon. Ákos viszont félt a pacitól először, aztán egyre jobban kezdett megbarátkozni vele. De eleinte nagoyn húzódott el tőle. Nagyon édes volt. :D

Attila kisbarátot is talált magának. Gyakorlatilag a szomszédban volt a legtöbbet. Nagyon jól érezte magát Marcival. Bicikliztek, homokoztak, vizeztek... Nagyon édesek voltak.

Nagyon röviden ennyi, meséljenek inkább a képek.