2010. december 24., péntek

Boldog Karácsonyt!

Szeretnénk minden kedves blog olvasónknak áldott, békés, nagyon boldog karácsonyt kívánni. Kedvenc karácsonyi képeinkkel!

 

Karácsonyi kéészülődés

Nagyon el vagyok maradva a takírátssal. Tegnap viszont muszáj volt megsütni a mézeskalácsokat. 8 órán át a konyhában roboltam. Viszont az ok, amiért írok, hogy végig segítségem volt. Attila segített kiszaggatni a tésztát, megsütöttük, aztán segített mosogatni is.
Szerintem én voltam a legboldogabb anyuka tegnap. Olyan ügyesen mosogatta kiszúróformákat. Aztán még a tésztás tálat is segített elmosogatni. A díszítést viszont már egyedül oldottam meg. Pont kész lettem vele, mire Gábor elindult hazafelé. Most nem sikerült nagyon jól a cukormáz nem tudtam vele rendesen dolgozni.  :( És a drOetker cukormáz írókája sem a legjobb. De olyan lett, amilyen. A végén már rendesen úntam, a lényeg, hogy készen van. :)

És a másik ok, amiért én voltam a legboldogabb anya tegnap Ákos. Érezte, hogy fontos dolgom van. Amikor bekakilt jött, nyöszögött, tolta le a nadrágját, és ment a fürdő felé. :D Olyan édesen jelezte, hogy cseréljem ki. Arról nem is beszélve, hogy kétszer is teljesen egyedül lefeküdt a kis utazóágyába, és magától elaludt, amikor fáradt volt. Ez rendes alvásidőben. Kivéve a délutáni pihi, ami mostanában ki szokott maradni, de mivel délben keveset aludt, ezért este 7-kor lefeküdt és elaludt magától. Aztán apa csengetésére ébredt, mert apa meg elment vásárolni pár dolgot mára.

Mára még maradt egy kevés munka. Rohanok is megcsinálni. De annyira boldog voltam az én segítségemtől, hogy muszáj volt leírnom. Én megkaptam tőlük az ajándékomat. :) Viszonylag kigyógyultak a betegségből is, szóval jöhet a karácsony. :D

 

2010. december 19., vasárnap

Nálunk járt a Mikulás

Attila nagy örömére ebben az évben is meglátogatta őt a Mikulás. Pedig azt hittük, hogy már nem jön el, mert nagyon késett. :)

Ákos csak nézte, de nem ijedt meg tőle. Még az ölébe is ült, és bár kicsit nyafizott azért nem sírt, mint másnál. Egész meglepő volt. Nagy szemekkel nézett a Mikulásra, jól megvizsgálta. Olyan kis édes volt.

Attila nagyon örült neki, rögtön megint megölelte, és arcára fagyott a mosoly. :) Szépen énekelt neki megint. Jövőre már másik dalt tanulunk meg. De most nagyon nem akart énekelni tanulni. :)

Videók itt megtalálhatóak, ha nem sikerülne beszúrni. Az első rövidke után van egy hosszabb.

És pár kép is mesél az estéről. :)

2010. december 18., szombat

15. hónap

Végre elérkeztünk a 15. hónaphoz, így már nincs olyan nagy lemaradás, de sokminden lesz ide besűrítve. :D

Először is egy számomra nagyszerű dolog, hogy bár csak néha esik meg, de van, hogy Ákos nem cicin, vagy simivel alszik el, hanem befekszik a kis ágyába, és ott elalszik szépen. Igaz nem lehet tudni nála, hogy játékból fekszik le, pihenni akar, vagy valóban álmos, mert elég gyakran fekszik a földre is le. Egyszerűen lehasal, egy kis ideig mintha pihizne, majd felpattan és megy tovább. Annyira cuki. :D Volt hogy a szőnyegen aludt el, de leginkább az ágyikójában. Azért általában még mindig kellek az elalváshoz. És ilynekor én átviszem a kisszobába aludni, ott mégiscsak nyugodtabban tud aludni a nagy ágyban. :)

 

 

Az első hó

Igen, megérkezett az első hó is hozzánk. Bár elég sokat váratott magára a tél. Furcsa volt, hogy megint egyik napról a másikra esett több, mint 10 fokot a hőmérséklet, de havazott végre. Ákos elég rég és elég kevés havat látott. Valószínűleg nem is emlékszik már rá. Most nagyon tetszett neki. Attila is nagyon örült. Csak úgy gyártotta a hógolyókat. A keze sem fázott. :D Attilát sajnos megint nem lehetett fényképezni. :( Egyszerűen nem akart megállni. De azért háttérben elkaptam. ;) A lábnyomok a mieink. Attiláé a virágos, Ákosé a legkisebb értelem szerűen, enyám meg a jobbszélen a bakancs lenyomat. :D

 

Arossz időre való tekintettel meg szobafogságra kényszerültünk, és mivel anya elvetemülten megtiltotta az ágyra való felmászást, így néztek mesét. Na nem tartott sokáig (kb 5 perc), de akkor is nagyon édesek voltak egymás mellett.

Aztán persze nem tartott sokáig a szigor. Egyszerűen be kellett látnom, hogy lehetetlen meggátolni Ákost, hogy felmásszon az ágyra, így más  megoldást találtam. Elhúztam az asztalt, asztal elé a párnák lerakva, és bíztam a szerencsében, ha leesik se lesz baja...

 

 

 

 

 

 

 

Attila gitározni tanul

Mivel keresztelőjére gitárt kapott, így gondoltuk, itt az ideje elkezdeni ismerkedni vele, tanulgatni valamit. De tévedtünk. Egyik ismerősünk az Ezüst Patak énekes-gitárosa eljött hozzánk, hogy tanítgassa Attilát gitározásra. Viszont meg kellett állapítanunk, hogy ő még nem tud megtanulni, mivel kicsi a keze hozzá. :( Felhívott gitároktatókat is, ők 10 éves kortól oktatnak, mert ilynekor még nagyon kicsi a kezük. Azért persze még pengetheti, de pár évig nem tud komolyabban foglalkozni vele.

 

Ákos jár

November 21. a nagy nap. Ákos hivatalosan is kijelenthető, hogy jár. Eddig csak felálldogált, leguggolt, guggolásból felállt, néha-néha tett egy két sasszé lépést. De sajnálom, hogy nem örökítettük meg, de annyira ritkán csinálta, hogy lehetetlen volt elkapni. Lépett egyet, és utána lépett, de nem lépett rendesen a hátsó lábával előre, csak utána lépett. :D És sokat gyakorolt térden is. Nagyon cuki volt. Aztán egyszercsak elindult, és harmadik nap már alig mászott. :D Ezt Gabi barátnőm örökítette meg. Ugyanis meglátogattak minket a picivel. :)

Ákos nagyon örült Enéhnek. Illetve nem tudtuk eldönteni, hogy örül, vagy féltékeny. Folyton be akart mászni a babakocsijába. :D Aztán amikor felvettem Enéht, egyértelműen féltékeny volt. KÉtségbe volt esve, hogy most mi lesz. Ilyen egyszer történt már, amikor Attilát felvettem. Pedig látta már, hogy Attilát is felveszem néha, de ugye már 5 éves nagyfiú, így nem mindennapos dolog, hogy felveszem ölbe. És hát nagy sírásban tört ki, jött hozzám, és lökte el Attilát. Szerencsére most Enéht nem lökte el, csak ő is akarta anyát természetesen. :D Attila meg szokás szerint örült a babának. Nagyon szereti a kisgyerekeket. És ők is Attilát. Olyan édesen meg tudja nevettetni őket. :)

 

És íme pár kép, amiket Gabi készített rólunk. :)

 

 

 

Talán az utolsó látogatás Hernádon

Úgy néz ki, hogy az utolsó látogatás Hernádon ez volt nekünk, amiről most teszek fel képeket. Sajnos szüleim válnak, a házat eladták. Bár Hernád nem igen hiányzik, azért a házhoz mégis ragaszkodtam kicsit. :(

Lehet még jövőre megnézzük az elkészült fenti fürdőszobát. Kíváncsi vagyok picit rá. Szép ház  nagyon, jól járt vele a vevő. Nekem egyetlen bajom vele az, hogy Hernádon van.

Készült pár kép. Itt épp Ákost szórakoztatják. :D Olyan kis huncut tud lenni ő is. Itt a gyorsmászást mutatta be mindenkinek. Nagy sikert aratott vele.

És sokat voltunk kint is. Végre sikerült szerintem tök jó képeket készíteni. A természetes fény csodája. :D

Haloween, Ákos álldogál

Aztán eljött 30-a is. Bár én nagyon nem örülök annak, hogy kis hazánk egyre jobban elamerikaisodik, átvesszük a szokásokat. Attila nagyon szeretett volna haloweentököt. Vettünk egyet, majd én szépen megrajzoltam, hogy vágom ki. Persze nem tetszett a fiüknak. :D Nem volt elég rémisztő. XD Így lett ilyen tökünk. Nem tökéletes :D, de a célnak megfelelt. Attilának nagyon tetszett. Bár a vámpírfogakra sajnos nem sikerült szert tenni, de azért megvolt az öröm.

 

És bizony, bizony Ákos elkezdett álldogálni. Nagyon óvatosan, de elkezdett már egy ideje álldogálni.  A képen épp fegyverrel a kezében áll. :)

És igen egyre többet játszanak együtt a gyerekeim. Ákos is rájött a lövöldözés ízére. Nagy vigyorral az arcán lövöldözik ő is, ha Attilát látja. :DÉs sajnos eljött az a korszak (már egy ideje tart), amikor Attila nem akar fényképezkedni. Alig lehet rávenni, hogy megálljon, ha elő veszem a kamerát már szalad el. :( Mondtam neki, hogy később már bánni fogja, hogy nincs kép róla, de alig lehet meggyőzni, hogy fényképezkedjen. Viszont fegyverrel azért szeret pózolni. :D Csak ugye nem mindig ilyen képeket szeretnék készíteni. HOgy is mutatna ez egy karácsonyi üdvözlőlapon??? XD

 

Október 23.

Ejha! Rendesen el vagyunk maradva megint a napló vezetéssel. Gyorsan fontosabb dolgok pótlása.

Október 23-án a szokásos megemlékezésen voltunk a Corvin közben. Katával mentünk és a papával kint találkoztunk. Jó előre ott voltunk, mert elnéztem az időpontot. A sok évi hagyománnyal ellentétben 5 óra helyett fél 6-tól volt gyülekező. Így rendesen időben voltunk. :D Még jót kávéztunk is, meg uzsiztunk is előtte. :D

Attila a felénél körülbelül majd megfagyott, így a papával elment az autóhoz megmelegedni. Aztán a megemlékezés vége felé Ákos is felébredt. De nagyon jól viselkedett. :) Ő persze nem fázott a babakocsiban. :) Én is szívesen cseréltem volna vele. :D

Pár kép az estéről.