Majális

Szerencsére apáék május elsején itt koncerteztek a Hajógyári szigeten. :) Most nem csak Jancsika és Árpi, de Csiga is eljött, és hozta a barátnőjét is. Így szuper volt, hogy nem csak én voltam egyedül nőnemű a társaságban.

Ez a nap igazán jól sikerült. Bár nagyon nehezen készültünk el, hogy kimegyünk. Gábor nem akart kijönni korábban, aztán csak rábeszéltem, hogy jöjjön. :) Kint voltak már nagyon rég Katáék is. Ott találkoztunk velük, beszélgettünk. Árpiék is befutottak. Mama is velünk jött, és látván, hogy milyen jól eljátszik Attila meg Ákos gondoltam, megszökök egy kicsit, és bulizok a többiekkel a koncerten, amíg Kata és anya a gyerekekre vigyáznak. Kata alig várta a lehetőséget szerintem. :D

Rég éreztem ilyen jól magam, bár folyton azon kattogott az agyam, mit csinálnak fiaim, ezért úgy a közepénél visszamentem megnézni őket. Épp bicikliztek nagy boldogan. Megtudtam, hogy Ákos elesett, de megvigasztalódott elég gyorsan. Hát erre azért kíváncsi lennék, mennyire gyorsan, de a lényeg, hogy meg lehetett vigasztalni. :)  A koncert végére megint visszamentem, Ákos tudomásul vette, hogy wc-n vagyok, ki is hirdette fennhangon. :D

A koncert után meg beszélgettünk a klántagokkal, és mindenkivel. Igen jól éreztük magunkat, és a lényeg, hogy a gyerekek is. Attila azért a végére elfáradt rendesen, de itthon nem igazán akart elaludni gyorsabban. :D Na persze amikor végre vízszintesbe került, már nem kellett nagyon altatni egyik fiamat sem. :D Alvás előtt a kimaradhatatlan zuhanyozással kezdtük, mindenki előbb lefürdött, és csak az után mehetett beljebb a lakásba, hihetetlen porosak, koszosak voltunk. :) De egy szép napot zártunk.

Koncerten a PECSÁ-ban

Kicsit felpörögtek az események, és nagyon sok programunk lett hirtelen. Az autó megléte, és a jó idő is okozója ennek. Így rengeteg bejegyzéssel vagyok elmaradva.

Megvolt Gáborék budapesti koncertje. Nagyon jó volt. Gyalog mentünk Jancsikával. Még szerencse, hogy Jancsika velünk volt, mert így volt, aki a babakocsit tolja. Ákos nem akar már babakocsizni, ami érthető is. :)



Így ő sétált, és a végén Attila ült bele a kocsiba. :D Odataláltunk a helyszínhez, bevártuk Árpit is és beszélgettünk kint. Bent már a gyerekek is szaladgáltak, nagyon édesek voltak. Szerencsére Ákos nagyon gyorsan elaludt, így előre tudtam menni, és Árpival, Jancsikával meg Papával kicsit buliztunk míg Kata vigyázott a fiúkra. Attila a telefonon játszott addig. :)

A koncert nagyon jó volt, bár azt hittük megsüketülünk egy lány eltévedt, és valami fiúzenekar koncertjén érezhette magát, annyit sikított mellettünk, hogy nem hallottuk az első sorokban a zenét... :S Ezt leszámítva azért nagyon jól éreztük magunk. :)

Ákos a koncert után ébredt fel. Az autóban sem aludt el. Itthon aztán nagy nehezen sikerült elaltatni őket, de nem igen akartak lefeküdni. :)

Hollókő és Kecskemét

Sajnos 15-én nem tudtunk elmenni megemlékezésre. Nagyon sajnáltam, nagyon szerettem volna kimenni velük, de tudtam, hogy ha kimegyünk, akkor amellett, hogy még akár fertőzhettünk is, vissza is eshettünk volna. Így két napig még gyógyulgattunk.

Bár még nem voltunk tökéletesen egészségesek (fiúk, még köhécselnek kicsit, nekem az orrom dugul folyton), de tegnap már nem bírtuk tovább a bezártságot, és elmentünk mamával és Norbival Hollókőre.

Elég gyorsan oda értünk. Gyerekek nagyon jól bírják az autózást, és nagyon jól viselkednek az autóban szerencsére.
Hollókőn érkezés után elektromos kisautóval felmentünk a várba. Miután azt megnéztük, és rengeteget fényképeztünk, lesétáltunk az ófaluba.

A vár bár nem túl nagy, de sok lépcsővel rendelkezik. Nagyon "kellemes" ezeken ölben a gyerekkel fel-le közlekedni. :D Jól el is fáradtunk mire végeztünk. Az ófaluba lefelé vezetett egy erdőn keresztül az ösvény. No nem nehéz terep, de a testmozgástól elszokva, meggyengült lábakkal lefelé haladni és még a babakocsit is tartani, nem volt épp egyszerű feladat, de mire leértünk, már nem éreztem, hogy fájna minden lépés. :)

Annyira szépek azok a régi házak, igazán hangulatosak az utcák. Nagyon tetszett. (Bár azt bántam, hogy babakocsit vittünk, mert igen nehéz volt a nagy köveken tolni.)
Jó pár éve nem jártam Hollókőn. Utoljára iskolás koromban, és most hogy ott voltam újra, láttam, mennyire pici, biztos vagyok benne, hogy kisiskolás koromban lehetett, hiszen sokkal nagyobbra emlékeztem. :D
Hiányoltam viszont az árusokat, de biztosan a korai időpont miatt volt, hogy nem nagyon voltak árusok. Viszont igen szomorúan tapasztaltam, hogy mindenhol felüti a fejét a kínai kacat... Nem értem, hogy miért nem lehet legalább az ilyen helyeken mellőzni ezeket, hiszen nem azért megy Hollókőre az ember, hogy világító gumilabdát vegyen.... :(
A séta lent már nem volt fárasztó, bár Attila folyton nyafizott, hogy ő nagyon fáradt, amíg be nem ültünk egy étterembe. Ott megebédeltünk. Nagyon finom palóc levest ettünk, és lassan felsétáltunk, majd haza felé indultunk.

Út közben hívott Gábor, és kérdezte, hogy nem lenne-e kedvünk lemenni koncertre. Én persze nagyon szerettem volna, de nem gondoltam, hogy anya levezet még oda is éjjel meg vissza. De ő is szeretett volna menni, így nem volt kérdés, hogy megyünk-e. Egyedül Attila volt a terv ellen, de őt is meg lehetett győzni. :)
Siettünk, mert kedvenc együttesem lépett fel Gáborék előtt. Alig vártam, hogy oda érjük, közben meg pánikoltam. Egyre kevésbé bírom az autózást, főleg ha gyorsan megyünk... De túl éltem szerencsére, és a kedvenc számomat is meghallgathattam tőlük. Majd apa zenét is hallgathattunk. Szóval nagyon jól sikerült nap után térhettünk haza. :)

Koncerten voltunk

Ismét koncerten voltunk. Természetesen "apa zene" koncerten. Nem is választhattunk volna szebb időt. Mindenütt hó, hideg és közben folyamatosan havazott még. Az utak hófehérek, csak semmi takarítás. :D Kalandos volt, de szerencsére gond nélkül megjártuk.
Előtte megünnepeltük papa születésnapját. Illetve a nagy rohanásban gyorsan tortáztunk. :D Délelőtt tortát sütöttem. Aztán elkezdtem készülődni.

A koncert nagyon jó volt. Ákos most először nem aludt a babakocsiban, hanem végig ugrált, táncolt, tapsolt.  Amikor elfáradt, akkor meg Attilával leültek. A koncert végén meg kergetőztek, rohangáltak. Nagyon jól érezték magukat.
Képek nem nagyon készültek, mert bár az elemeket feltöltöttem, a memóriakártya itthon maradt.... :D Telefonnal sikerült készítenem egy rövidebb videót.

A videó fent megtekinthető. Viszont a képek nagyon rosszul sikerültek.

Papáéknál voltunk

Múlt hétvége előtt Katáéknál jártunk.
Gyerekek nagyon élvezték. Szerencsére még elég jó időnk volt. Attila teljesen el volt varázsolva a macskától. A kis feketeségtől nem is csoda. Akár órákig képes lett volna simogatni. Autót vezettek Ákossal, és ugráltak a gumiasztalon. :D Sőt még a medencében is megmártózott, bár igen hideg volt a víz, így nem sokáig maradt benne szerencsére.

 Ákosnak nagyon tetszett hogy Attilával ugrálhatott. Bár ő még nem tud ugrálni, de dülöngélt össze-vissza. :D És el volt varázsolva a tyúkoktól. Csak állt és nézte őket. Kotkodált nekik, nagyon édes volt. Megtaláltuk Attila régi motorját. Nagyon tetszett neki. Szeret motorozni. Lehet haza hozatjuk majd.

És szombat este koncerten voltunk. Megnéztük apáékat a közeli Csókakőn.  Ákos alig akart elaludni. És bár nagyon tetszett neki a zene, amikor meglátta apát a színpadon, akkor eltörött a mécses, hiszen ő fel akart menni hozzá. :) Attilával is volt ilyen időszak. Majd megérti Ákos is, hogy nem lehet. :) De határozottan élvezte a zenét. Énekelt és rohangált volna, ha anya nem teszi meitaiba. Gondoltam, hogy elég fáradt, majd elalszik gyorsan. Hát nem így lett, megint a koncert végéig bírta, csak a ráadásra aludt el. :D Nekem viszont a hátam a végére már jelezte, hogy már nem kisbaba Ákos.

A koncerten viszont a fogtündér is tette a dolgát ám. :D Attilának amikor beleharapott a hot-dogba kiesett még egy foga. :) Annyira édes volt. Azt mondta, hogy a fogtündér biztos haza viszi neki a pénzt, és nem a Katáékhoz, honnan tudná, hogy nem otthon alszik. :D