2011. október 24., hétfő

Nyaralás (Őszölés) 2011 folytatás

Az én legboldogabb, legkedvencebb napom egyértelműen az erdős kirándulós napunk volt.
Kullancsok ellen már már pánikszerűen felvértezve indultunk neki egy kis túrának. Interneten megnéztük a turista utakat, a legkönnyebbet kiválasztva elindultunk. 8 km-nek indult, és a végcélnak azt hittük, hogy a Károly kilátó volt megjelölve. Valójában körülbelül az út egyharmadánál volt a kilátó, és nem is ahhoz az útvonalhoz tartozik, de mi megtaláltuk. :D
Attila nem nagyon nyafizott. Ákos sokat sétált, de mivel alvás időben benne voltunk, mei-taiban is sokat volt. A vissza úton végig. Persze nem aludt. :D
Imádom az erdőt, és szerintem a képeket látva nem is csoda. Csodálatos. Én szinte el sem fáradtam. Csak mikor már leültünk a szobánkban. :D

A képek:

Kezdeti lelkesedés




Egyszerűen gyönyörű









 Pénteken megnéztük a híres neves Taródi (Bolond) várat.
Nagyon tetszett már Attila is nagyon lelkes volt. Gyalog mentünk fel, de egy szó sem volt.














Maga a vár gyönyörű. És elképesztő, hogy mire képes egyetlen ember, némi segítséggel, ha nagyon szeretne valamit. :)

A vár után újra a városban sétáltunk, és a nap végén megnéztük a beérkező oltimereket, és Ferrarikat.




Nyaralás (Őszölés) 2011

Az ágy
Bizony, már elkezdődött az ovi, amikor sor került az idei nyaralásra. De nagyon jó volt így, hiszen nem volt túl meleg. Rossz időnk sem volt csak az első két napon. És a szállás egy részét Gábor főnöke állta ajándékként. :)) Ugye, hogy milyen kedves főnöke van Gábornak.. :) A másik része, hogy luxus lakosztályban lehettünk, az én szülinapi ajándékom volt. :)
Hát íme a szobánk.

A kád
Megint vonattal utaztunk. A Keleti pályaudvarról indultunk. Íme milyen szép is a Keleti:
Az utazás elég gyorsan és jól telt, mígnem be nem érkeztünk Sopronba, és az állomástól 2 kilóméterre járhattunk, mikor nagy fékezés, vonat megáll, valaki a vonatunk elé ugrott... Szerencsére túlélte egyben az illető, és már rég ellátták a kórházban, mire mi tovább indulhattunk...

Közben az idő is elszomorodott, egész estig esett. De nem is terveztük, hogy kimozdulunk a szállodából. :) Másnap a nagy szél fogadott minket. Megtudtuk, hogy Sopron pont egy szélcsatornában fekszik, és gyakorlatilag a helyiek hozzá vannak szokva az ilyen időjáráshoz. Közben beszereztünk Ákosnak egy esernyőkocsit, hogy könnyebben tudjunk mozogni, ha városnézésre megyünk.
A zenélő szökőkút háttérben a soproni színház

Szerdán viszont már nagyon szép időnk volt, és végre egy helyi ismerősünk (Dávid, alias Garfield) segítségével bejutottunk, és körülnéztünk a városban is.


Már azóta szeretem Sopront, mióta sok-sok évvel ezelőtt meccsre mentünk oda, és a városban sétálgattunk. Gyönyörű, hangulatos város. Sajnos múzeumokban nem jártunk, de a központban nagyokat sétáltunk. Megcsodáltuk a zenélő szökőkutat. Ez a gyerekeknek is nagyon tetszett. Megkóstoltuk a második legjobb soproni fagyikat is. 3 pultból lehetett válogatni a különböző nyalánkságok közül. Nem csalódtunk, valóban nagyon finom volt a fagyi.
Ettünk békát is, Attila nagy örömére.
És rengeteget sétáltunk. Attila nagy bánatára. :D
Séta

Itt már apa nyakában


A békacomb evő



















És játszótéren is voltunk :)




















Itt már a szálloda játszóterén játszadoztak:




Sakkozás





A szálloda medencéjét is többször kipróbáltuk. Sőt Gábor nagyon megszerette a szaunát is. :)

















Nagy szerencsénkre hétvégére oldtimer autóverseny volt Sopronban és Ausztriában. Így csodaszép autókat is megcsodálhattunk, hiszen a sofőrök a szállodában szálltak meg.




2011. október 23., vasárnap

Esküvő

Nagy fiaimmal esküvőn voltam. Legjobb barátnőm ment férjhez. :)
Nagyon szép volt. A ruháját saját maga varrta, szóval le a kalappal előtte.
Nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos Gábor koncertezett, így Kata jött el velünk. Hogy mégse legyek egyedül a gyerekekkel.
Viszont kisebb gondok adódtak az öltözködésnél, mert orvul elvadászta előlem a kedvenc szoknyámat. :D Így nekem csak a másik jutott. (A ruha keresési kálváriámról csak annyit, hogy 2 teljes napig keresgéltem ruhákat, de nem találtam. Végül az esküvő után pár nappal Gabival a majdnem tökéletes ruciba botlottunk bele... :S Már nem vettem meg...) Így hát saját ruhatáramból kellett válogatni. És mivel nem egy hagyományos esküvőről volt szó, erre az összeállításra esett a választás. Na és persze drága anyósomnak is adni kellett ruhát. :D

A fiúk jól érezték magukat.
Attila volt a gyűrűvivő. Bár nagyon ellenkezett eleinte a szerep ellen, de végül csak sikerült egy kis csellel rávenni a feladatra. Nagyon büszke volt magára. :)
Gyerekek az éttermet átrendezték. Eszegettek is, persze módjával, de szerencsére nagyon élvezték ők is. :)
De jöjjenek csak a beszédes képek.
A gyűrűvivő

A koszorúslányok



A legifjabb kapta el a csokrot :D

Az ifjú pár :)

Mogyoróóóó!!!!

Mire abba hagyták, az egész bejárat mogyoróval volt szórva...

A bagós társaság

Ákoska

Judit és Ákos

Csenge és Attila

Kata (itt nem látszik a szoknyám rajta...)

Ákos eszik

Csókot!

Gabi és Peti