Majál második nap

Másnap is kimentünk. Ugyan apa már nem tudott velünk jönni, de papáék is kijöttek, és megbeszéltük Gabival, hogy kint találkozunk. Kicsit beszélgettünk az ugrálóváraknál, de sajnos neki viszont menni kellett, mert be kellett ugrania dolgozni, így papáékkal maradtunk kint, meg találkoztunk Kievékkel.

Velük beszélgettünk végig, míg gyerekek szaladgáltak, játszottak. Attilának egyik ovistársa is kint volt a szüleivel. Az anyukája egy másik csoport dadusa. :) Attila nagyon boldog volt. Ákos nem annyira, kicsit nélkülözve érezte magát. Ő nagyon szeret Attilával együtt lenni. Ez ad neki könnyebbséget akkor is, ha én nem vagyok vele. :) Nagyon nagy szerencse, hogy van egy bátyusa, és hihetetlen, mennyire kötődik hozzá. Nagyon jó ezt látni szülőként.  Attila is nagyon szereti, bár mindkettőjüknek vannak rosszabb pillanataik, amikor egymás idegeire mennek, nyúzzák és piszkálják a másikat, de hihetetlen kötődés, szeretet van közöttük. :) <3

Majális

Szerencsére apáék május elsején itt koncerteztek a Hajógyári szigeten. :) Most nem csak Jancsika és Árpi, de Csiga is eljött, és hozta a barátnőjét is. Így szuper volt, hogy nem csak én voltam egyedül nőnemű a társaságban.

Ez a nap igazán jól sikerült. Bár nagyon nehezen készültünk el, hogy kimegyünk. Gábor nem akart kijönni korábban, aztán csak rábeszéltem, hogy jöjjön. :) Kint voltak már nagyon rég Katáék is. Ott találkoztunk velük, beszélgettünk. Árpiék is befutottak. Mama is velünk jött, és látván, hogy milyen jól eljátszik Attila meg Ákos gondoltam, megszökök egy kicsit, és bulizok a többiekkel a koncerten, amíg Kata és anya a gyerekekre vigyáznak. Kata alig várta a lehetőséget szerintem. :D

Rég éreztem ilyen jól magam, bár folyton azon kattogott az agyam, mit csinálnak fiaim, ezért úgy a közepénél visszamentem megnézni őket. Épp bicikliztek nagy boldogan. Megtudtam, hogy Ákos elesett, de megvigasztalódott elég gyorsan. Hát erre azért kíváncsi lennék, mennyire gyorsan, de a lényeg, hogy meg lehetett vigasztalni. :)  A koncert végére megint visszamentem, Ákos tudomásul vette, hogy wc-n vagyok, ki is hirdette fennhangon. :D

A koncert után meg beszélgettünk a klántagokkal, és mindenkivel. Igen jól éreztük magunkat, és a lényeg, hogy a gyerekek is. Attila azért a végére elfáradt rendesen, de itthon nem igazán akart elaludni gyorsabban. :D Na persze amikor végre vízszintesbe került, már nem kellett nagyon altatni egyik fiamat sem. :D Alvás előtt a kimaradhatatlan zuhanyozással kezdtük, mindenki előbb lefürdött, és csak az után mehetett beljebb a lakásba, hihetetlen porosak, koszosak voltunk. :) De egy szép napot zártunk.

Szuper péntek

A szalonban készült kép (Majd lesz jobb is, ha teljesen begyógyult)

A péntek egy nagyon szuper nap volt. Legalábbis az én szemszögemből. Bár dőlt az egész program, mert átjött Jani, mivel nagyon fontos zenekari munkájuk volt Gáborral. Egész nap dolgoztak szegények. Így egyedül maradtam, hogy elmenjek tetováltatni, de szerencsére Kata el tudott velem jönni. :)
Úgy terveztük, hogy Attila itthon marad, csak Ákos jön, de nem így jött ki a lépés, mivel végül Attila is jönni akart, aztán nem, aztán mégis, aztán csak nem, és végül csak elindult velünk. :D :D
Elég nehezen találtunk oda, hiszen egy kis sétáló utcát kerestünk. Kata GPS-e elküldött valahová másik irányba, szerencsére az én kicsikémre hallgattam. :)


Már nagyon régen vártam erre a tetoválásra. Csak ugye közben jött Attila, szoptatás, Ákos, szoptatás, aztán nehezen sikerült időpontot találni. De végül csak meglett. És végre eljutottam. Annyira boldog voltam, hogy nem is fájt. :D Na jó egy kicsit. Közben Kata vigyázott a lurkókra. Illetve próbálta lekötni őket. Attila nagyon unatkozott, de azért örült, hogy láthatta, hogy tetoválnak. Ákos is árgus szemekkel figyelte, hogy mi történik velem, két autózás között. :D Nagyon édesek voltak.

Aztán hazafelé megéhezett Attika. Bementünk a piacra, és ott kenyeret kellett venni. Nem volt neki jó ezer péksüti. Nem, neki csakis kenyér kellett. Végül csak meggyőzött, hiszen épp akkor vágtak fel egy gőzölgő óriás kenyeret. :) Azt nagyon lelkesen eszegette hazafelé mindkét gyerek. Meg még mi is Katával. :D Finom volt, nem volt rossz választás. Tud ez a gyerek valamit. :D


Haza értünk. Kata nem sokkal később elment. Jani és Gábor még nagyon dolgoztak. Én kisminkeltem magam. Ákos kialudta magát, és indultunk is fotózásra. Mivel nagy nehezen bizony erre a napra sikerült összehozni Eszterrel a rég áhított fotózást. Stúdióba mentünk végül. :)
Jani elvitt minket, így taxizni sem kellett.
Nagyon jól éreztük magunkat. Attila szeretett szerepelni, úgy pózolgatott, hogy alig lehetett róla természetes képet készíteni. :D  Ákos meg mindent Attila után akart csinálni, de csakis a háttéren kívül. :D Jó volt. Én jól éreztem magam. És a pár kép, amit Eszter előzetesben megmutizott, hát, nincsenek rá szavak.
Gyönyörű gyerekeim vannak. Ez már biztos. :D

A képeket megtekinthetitek az alábbi linken Eszter oldalán. 
http://www.kabocafoto.hu/2012/01/attila-es-akos-elozetes.html

Egy képet mutizok belőle, hogy mire lehet számítani.


Este, mikor haza értünk, fáradt voltam, nagyon. És fájt a lábam is egy kicsikét. Mondhatni elég érzékeny volt. De hihetetlenül jól éreztem magam egész nap. Nagyon jól sikerült nap volt ez. Még sok ilyet szeretnék

Péntek 13

A híres balszerencsés nap. Sosem féltem tőle. Igazából szerettem mindig is.
Úgy volt, ovi után Attilával és Katával megyünk múzeumba. De közben amit elfelejtettem, hogy apáék is jöttek Németországból, és hozták Antót is magukkal.
Mivel nem tudták elintézni az útlevelet, csak másnap kapták meg, így nálunk aludtak ők is. :D
Hát nem kicsit voltunk sokan. De jó volt nagyon.

Kezdem az elejéről.
A program az volt, hogy Attila oviba megy, és utána megyünk Katával múzeumba, vagy épp nem megyünk, de jönnek ide apáék is, és mennek tovább.
Nos a borult minden. Mert reggel indulásnál Attila közölte, rosszul érzi magát. Szuper, de ha már felöltöztünk, lemegyünk dokihoz. Nem a mi dokink volt, akkor majd megyünk máskor hozzá...

Megjött Kata, Attila addig pihengetett, de se hasmenés, se hányás nem volt. Kata megérkezett, lement boltba, hogy vegyen pár dolgot, én még takarítottam, meg előkészítettem a zöldséget a leveshez. Közben megérkeztek apáék is. Előbb, mint vártam. Se nem fürödtem, se hajat nem festettem... De örültem nekik, legalább több segítség. :D És jött Adél is. Olyan jó, hogy végre találkozhattunk itt is. :)

Sajnos Anitát nem hozták, ő oviban volt. Attila már sokkal jobban érezte magát. Gábor szerint szimulált... Hát azt azért nem hiszem, mert szombaton is fájlalta a hasát, de ma megint semmi...Holnap azért leviszem orvoshoz.

Közben nagy nehezen Kata is visszatalált. Én nem tudom, hogy hol volt olyan sokáig, de sokáig vásárolt... :D A lényeg, hogy a levest már fel is tehettem főni. Közben hajat mostam, fürödtem, és kitaláltuk a nap 100. változatát, hogy csak elmegyünk múzeumba, és jön mindenki.
Adél mondta apáéknak, hogy Anita viszont nem fogja szeretni a múzeumot, így ők úgy döntöttek, hogy elmennek Anitáért, és ott maradnak, kicsit vele. Antót megtartottuk magunknak, és mentünk múzeumba. :D A leves is elkészült enni már nem tudtunk belőle, de senki sem volt éhes. BKV-val mentünk.

Ketten bérlettel. Antónak meg jegyet vettünk. A legjobb, hogy eddig én nem tudtam, hogy a metrókra egyetlen BKV jegy kell. Szóval ha valaki mindhárom metrót használja, nem kell átszállásnál újat lyukasztania... Mondtam ez hülyeség, de tessék elolvasni, a jegyek hátulján, az apróbetűs részben ott van. Az első mondat, hogy átszállásra nem jogosít, a második mondatban, hogy metró vonalakon, a földalattit is bele értve átszállásra jogosít....

Szerencsésen oda értünk, és kényelmesen. Ákos aludt közben egyet. Szerencsére. És beültünk a múmiás filmre, hiszen alig hogy oda értünk, lepakoltuk a kabátokat, már mehettünk a filmvetítésre... Tiszta szerencsénk volt. :))) Megnéztük a filmet. Szemüveges, három dimenziós film volt. Ákos mozdulatlanul egy hang nélkül ülte végig a filmet, és nagyon tetszett neki.
Attila is teljesen elégedett volt. A ruhatáros néniknek mondta is, hogy király volt a film! :))
Megnéztük a kiállítást is. Hát nem volt nagyon felturbózva, de jól körbe lehetett járni a múmiákat, és így, hogy előtte a filmet láttuk, nagyon jó volt, hiszen azokat a múmiákat nézhettük meg, amikről szó volt.
Attilának nagyon tetszett, ezt látva Ákos is nagyon elégedett volt. A végén meg a Zugló tv is interjút kért tőlünk. Először Antótól. Ő viszont hozzám küldte őket, és végül Attilát is kikérdezték, aki nagyon édes volt, hiszen a riporter lány szépségétől megszólalni alig tudott. :D:D (Mondom, hogy lesz még gondunk az lányos apukákkal...:D)

Csupán két képet tudtam csinálni, fényképező otthon maradt. A telefonnal meg csupán ilyen kép lett. Meg ugye vakuzni sem lehet bent. Így nem is bánom, hogy nem vittük.

Haza érve húgommal neki álltunk a rántott húst elkészíteni. Annyira jó volt, hogy itt volt, és nem unatkoztam. Annyira jó volt vele beszélgetni. Meg közben mindig akadt harmadik személy is, aki csatlakozott. Apáék is visszaértek közben.

Amíg elkészült a hús, Antó lefürdette a fiúkat. :D Nagyon élvezték. Nem is csoda. :) Együtt vacsoráztunk, aztán filmet néztünk, és végül nagy nehezen lefeküdtünk. Még szerencse, hogy van két hálózsákunk. :)
Nagyon jól éreztük magunkat.

Reggel aztán volt is pityergés, hogy Antó maradj méééég. :)