Játszótér

Ma játszótéren voltunk ovi után. Ákos végig lábon jött. Annyira édes volt, annyira boldog, hogy ő már két lábon járó nagyfiú. :)

Sajnos most nem engednek nagyon elmélkedni.
Igazából a lényeg, hogy Attila megmászta a kötélmászókát, már egy ideje próbálkozik, de a tetejéig még nem mászott fel soha. Most sikerült. :)

Ákos meg homokozott, és kavicsozott, hintában ülni nem igen akar. Pedig énekli, hogy hinta, de gyorsan megunja. Meséljenek a képek. :)

Bevásárolni is voltunk

Gyereknap harmadik felvonás

 
Úgy volt, hogy hétvégére lemegyünk nagyszülőkhöz, de nem tudtunk sajnos, mert apának váratlan munkája adódott. És mivel annyira ritkán van itthon hétvégén, azért nem akartuk egyedül hagyni, mégis jó őt látni. :) Ezért maradtunk mi is, és itt aludt Kata nálunk, így szombaton el tudtunk menni a parlamentbe, megnézni a koronát. Gyönyörű az épület, a korona meg egyszerűen még mindig bámulatos, csak annyira rövid időnk volt bent. :( Alig mutattak meg valamit. :( Aztán meg megállítottak minket és 10 percig álltunk libasorban, hogy kimenjünk egy folyosón.
Amikor a kijárathoz értünk volt egy emlékérme készítő. Ott rohamtempóban tekert a gyerek egy hölggyel, aki segített neki, hogy minél előbb kimenjünk onnan. Nagyon figyelnek a biztonságra az tuti, de akkor azt miért nem teszik arrébb, vagy nem is értem minek van ott.

(Egyébként érdekes, ez az emlékérme készítő gépezet is. A Mezőgazdasági Múzeumban voltunk, épp tekertük a gyereknek az érmét, amikor oda jött egy amerikában élő idős házaspár, hogy ez micsoda, hogy működik. Elmagyaráztuk nekik, amikor a bácsi elkerekedett szemekkel nézett, hogy ezt ő nem csinálja, nem szabad, hiszen az pénzrongálás, és mint nemzeti jelkép a pénzrongálása is bűntett. Ennek utána tervezek nézni, hogy Magyar jogszabály szerint, hogy is van ez, mert igazán érdekes felvetés. Bár nem számít az én véleményem, de igazán meg lehetne ezt máshogy is oldani...)

Gyereknap két felvonásban

A gyereknapot többször is megünnepeltük. :D Először is azt hittük, hogy múlt héten volt. :D Ezért vasárnap moziban voltunk. Attila kíváncsi volt a Karib tenger kalózaira. Mindannyian bementünk a moziba. Ez volt Ákos második mozizása. Fáradt volt már, így gondoltam elalszik és jó lesz. Hát megint az első sorból néztem a filmet. Mert tetszik neki nagyon, de egy helyben ülni, csak babakocsiban tud... Így abban nézte és elaludt. Egyszer megpróbáltam felsunnyogni vele, de megébredt, vissza a kocsiba. :D Jó kis film volt, és észre sem vettük, hogy milyen hosszú volt. Illetve
Attila már unta, de nem is csoda, hiszen két és fél órát ült egy helyben. :D

Esste rájöttünk, hogy május utolsó vasárnapja nem most van, így van még program lehetőség. Péntekre egy egész nagy csapatos vidámparkozást terveztünk, végül csak mi és Gábor volt osztálytársa jött el. Azt mondanom sem kell, hogy Attila jól érezte magát, bár sok játékra még nem ülhetett fel.

Ákos meg sétálhatott is, így neki is tetszett. Nekem is hiszen pár játékra én is fel tudtam ülni, de apa és Feri is jól érezték magukat. Sajnos a fényképezőgép itthon maradt. :( De azért pár képet sikerült telefonnal is lőni. :D Igaz nem jó minőségűek, de a hangulatot mutatja. :D

Ákos fejlődése

Igazán mozgalmas hét volt  a múlt hét, már ami Ákos fejlődését illeti.
Egy ideje már nagy visításban tört ki, ha a séta után haza kellett jönni, vagy babakocsiba kellett ülni. Úgy gondoltam, megkockáztatom, hogy Attiláért kocsi nélkül megyünk egyik nap. Nincs messze, és ha nem jön szépen mellettem, felveszem. Ennyi cipelés még ordító gyerekkel is ki lehet bírni. :D

És láss csodát, Ákos gond nélkül jött mellettem, fogta a kezemet. Annyira édes volt. Persze, párszor megpróbált elszökni, de megértette, hogy a kezemet fognia kell, különben nincs séta. :) Amikor hallotta, hogy jön egy autó, azonnal hozzám bújt. :) Nagyon fél mindenféle motor hangtól. Most a repülőktől is megijed. Aztán egyszer látta, hogy hol állunk félre, ha jön az autó. Az azt követő két nap ugyanott ért utol minket egy autó, és már automatikusan húzott be oda. :D

Ez után gombát vettünk, egyik reggel megsütöttem, és nagyon megörült neki. Mondtam, hogy ez gomba. Ákos meg mondta, hogy "goggaaaaaaa" :). Én majd elolvadtam, annyira megörültem, hogy az eddigi szókincs mellé még bejött ez is. Másnap meg a zöldségesnél megtetszett neki az alma. Elmondtam neki, hogy az alma. Ő meg már minden nap egyenesen szalad az almás ládának, hogy "maaaaaaaaaaaa". Néha cifrázza is, hogy "mmammmmaaaaaaaaaaa" :D Nos azóta a hagyma és a paradicsom is "maaaaaaaaa". :) De annyira édesen hangsúlyozza fel kell egyszer vennem.

Emellett megmaradt a régi szókincs. Megköszöni továbbra is a dolgokat. Minket a nevünkön szólít. Kata után "Kaka" lett mindenki, akinek nem tudja a nevét. :D Még mintha a papát és a tatát próbálná mondani, de nem vagyok biztos benne, hogy megy is neki. Azért próbálkozik és nagyon jó ezt látni. :)))


De egyre többet énekel, egyre többet táncol. Amint megszólal a zene ő már ott terem, és dülöngél, vagy énekelni próbál. Szereti a mondókázást is. Sokat lapozgatja a könyveket is. Az állatok továbbra is nagy kedvencei. Fejlődik, és most napról napra van valami újabb dolog.

Azt nem tudom, hogy írtam-e, egy-két hónapja elsorolja a testrészeit. Tanítás nélkül megtanulta, hogy hol a haja, szeme, szája, orra, keze, lába, pocakja, kakasa, füle. Ezek után megtanultuk már a nyelvet, fogat, nyakat, cicit, és a popsit még nem tudja behatárolni, de édesen csapkodja a combját. :) Nagyon okos, csak nem akarja mindig megmutatni. :D Már mindent megért, nagyon ritka, hogy valamit nem ért meg. Lehet, hogy csak nem akarja. :D  Már kész nagyfiú lett. :)

Bowling

Ma bowlingozni voltunk. :)

Kicsit azért féltem, hiszen Ákos még nem nagyon élvezi a játékot. :D Babakocsiban meg nem ül órákig, ha megállunk... Így biztos volt, hogy ki kell venni. Nem tudtam elképzelni, hogy mivel tudjuk majd lekötni.
Szerencsére nem volt gond, mert tetszett neki az idegen hely. A nagy golyók, amiket nem tudott megemelni (szerencsére). :)

Attila meg már rutinosan gurított Jancsikával. :) Ő nagyon jól érezte magát. És meg kell hagyni, elég ügyesek voltak. Egy ponttal meg is előzte Gábort. :D
Nekem nem igen ment. Kicsit nem éreztem rá a technikára, csak későn. De sebaj. Legközelebb ügyesebb leszek. :D

Velünk jött Snake, a keresztapa, Gabi, a keresztanya, Csenge és Jancsika. Nagyon jól éreztük magunkat. Csenge is ügyesen gurítgatott. Jó buli volt, meséljenek a képek. :)

"Melyik vagyok én?"

Csenge és Gabi

Ákos és a keresztmami :)

Snake

Ákos és a bowling golyó

A mester :))

Csüccs

Hoppá!

No comment :D

Snake és Jancsika figyelnek

Csenge Ákossal barátkozik

Attila várja a golyót

              

Testvéri szeretet

Ákos gyakorlatilag már a pocakomban is leginkább Attila hangjára reagált. 4D ultrahangon voltunk, amikor Attila elesett, és hatalmas sírásba kezdett. Ákos akkor mosolyodott el.Sőt arra ébredt fel. Később is reagált Attila hangjára. Szóval már a pocakban kezdődött.

Születése után Attila mikor meglátogattak a kórházban, szegény sírt, hogy nem simizheti meg a tesóját. Persze a résnyire nyitott ajtón végül még egy puszit is dobott a homlokára. :) Nagyon boldog volt. És nyugodtan mentek haza.

Ma már Ákos fejezi ki szeretetét. Ha Attila oviban van. Egész nap azt kiabálja "Akka". Hiányzik neki. Amikor elmegy, elszomorodik. És mindenben utánozza. Persze ennek nem feltétlenül örülök, de hát kitől tanulna, ha nem a bátyustól.

Vasárnap meg sosem hittem volna, hogy ilyen hamar lesz hasonlóban részünk. Több mint egy órát játszottak a gyerekszobában ketten békésen. Annyira jó volt hallgatni őket. Nem lestem meg, mert féltem, megzavarom. Gábor viszont rájuk nézett. :)

Játszottak együtt. Attila mondta neki, mit csináljon, és hogy. Ákos meg gondolom, követte az utasításokat. Nagyon jó volt, na nem csak azért, mert nekem jutott egy kis szabad idő, de a tudat, hogy EGYÜTT játszanak. Úgy érzem, egyre jobban kötődnek egymáshoz.

Nagyon jó hogy két fiunk van. Hogy testvérek. Remélem, hogy nem sok vita lesz köztük (hogy lesz, az biztos), és ez a jó kapcsolat örökre megmarad. :)

Ezek a képek reggeli képek. Ébredés után tv-t néznek, és várják a reggelit. :)

Anyák napja (az óvodában)

 Az kimaradt, hogy természetesen az óvodában is megtartották az Anyák napját. Előtte május elsején apa segítségével felköszöntött Attila. Annyira jó érzés volt.megölelt. :)))
Bár többször is kifejezi, hogy szeret engem. Nem csak amikor kap valamit, hanem csak úgy eszébe jut, és mondja, hogy "Te vagy a legjobb anyuka a világon." bár régebben ez így hangzott " Te vagy a legjobb világ anyukája." :))).
Pénteken az oviba voltam hivatalos. Sajnos apa nagyon fáradt volt, koncertre készülve hagytam inkább pihenni, és magammal vittem Ákost is. Nagyon szép műsorral készültek. És megint külön mentek be az anyukák, így csak három anyuka és egy nagymama volt. A műsort közösen adták elő. Átadták az ajándékokat is. Egy kis befőttes üvegben sógyurmába "ültetett" száraz virágokat kaptunk. És egy kis füzetecskét.
Nagyon szép nap volt ez.

Ákos jól eljátszott, amíg senki nem közelített felé. Igazából a gyerekekkel nyitottabb. A felnőttektől tart, ami nem egy hátrány szerintem. :) Elég jól viselte, de jövőre remélem, itthon tudom már hagyni. :)))

HISZTI

Tegnap játszótéren voltunk. Szép idő volt megint, és ha már le kellett menni, akkor irány a játszótér. Fényképezőgép megint nem volt nálam. De most telefonnal se nagyon fotóztam. Csak kísérgettem Ákost. Attila megint talált barátokat, miután még jöttek gyerekek. De nem sokat maradtunk, mert Ákosnak aludni kellett volna, és amit vásároltam, az is a babakocsiban volt.

Amikor indultunk haza, Ákos természetesen nem akart babakocsizni. Gondoltam, akkor most megtanuljuk a kézen fogva sétálást. Elég ügyesen jött mellettem. Bár néha azért bepróbálkozott, hogy megszökik. :D Amikor aztán a ház elé értünk. Felvettem, akkor kezdte a hisztit. Az sem vigasztalta, hogy a kódot együtt írtuk be. :( Feljöttünk még hisztizett. Nem ordított, hisztizett. Beraktam a kocsiba, féltem, hogy kiugrik a kezemből. Kb mint egy vergődő hal... Kipakoltam a kocsit, nem hagyta abba. Kivettem, lemostam az arcát, nem hagyta abba. Amíg ivott addig viszont csend volt, és nyugodt volt, aztán megint folytatta, ahol abba hagyta. Végül felvettem sétáltam vele, de már azt sem tudta, hogy miért hisztizik. Leraktam az ágyába. Ott is csak hisztizett. Végül aztán cicin elaludt. Ilyenre nem emlékszem Attilánál. Annyira reménytelen volt, hogy ezt abba hagyja. Próbáltam nem figyelni rá, próbáltam vigasztalni, szigorúnak lenni, lemostam hideg vízzel is az arcát. Semmi nem jött be. SEMMI.

Végül is az én hibám, hiszen tudtam, hogy álmos. És eléggé kitolódott így a déli alvása. Valószínűleg az álmosság tett rá egy lapáttal. Most aztán megmutatta hogy mit is tud. Ami szerencse, hogy nem verte a fejét semmibe, nem okozott magának kárt, sem másnak. Éééés  a hisztit sokkal jobban bírom, mint a nyafogást, sírást. Nem idegesít, mint a más fajta sírásai. :)

Alvás után viszont igen jókedvűen ébredt, és újra az én kicsi fiam volt. :D Most már tudom, hogy ha fáradt, akkor marad a babakocsiban, hogy el tudjon aludni, vagy rohanunk haza. :)

Oltás

Szerdán telefonált a védőnénink, hogy mikor megyünk a gyerekeket oltatni. Hát megint jól elfelejtettem időpontot kérni. Mostanában ilyen napjaim vannak, mindent elfelejtek. :(

Szóval csütörtök délután le kellett mennünk mindenképp oltásra, mert mind két gyerek jól volt. Persze reggelre már mindketten tüsszögtek, de dokinéni szerint semmi bajuk, mehet az oltás.

Először Ákost oltották. Este elterveztem, hogy előbb Attilát oltják, majd Ákost, hogy mindkettőt vigasztalni tudjam, ha kell. Bár tudtam, Attila nem fog nagyon sírni. Ő mindig jól bírta az oltásokat. Na nem mintha nem mondta volna, hogy fúj oltás, nem akarok oltást. Megbeszéltük mennyire vicces volt tavaly az a fiú, aki már akkor ordított, amikor bementek az ajtón. Azt sem tudta szerintem, mikor szúrták meg. Mert tényleg szünet nélkül ordított, torkaszakadtából... Meg is mosolyogtuk, hogy na ez aztán vicces. Ő ilyet nem fog csinálni.

Szóval először Ákos oltása jött. Ő a lábába kapta. Na Ákos amikor lefektettem, már ordított. :( Szegény tudta, hogy mi következik. Meg nem igen van ám kibékülve a dokival valamiért. Ő még egy hallgatózásnál is sír. :( De nála lehetett hallani, mikor kapta az oltást. Akkor aztán tényleg fájdalmában sírt. De pikk-pakk meg is nyugodott utána.
Még sírt, amikor Attila következett. Én egy kézzel Ákost fogtam, vigasztaltam, a másikkal meg Attila másik kezét, hogy ne nyúljon oda. Közben Ákos is megnyugodott. A védőnéni próbálta elterelni a figyelmét beszlgetéssel. Megkapta a szurit, és felállt. Doktornéni meglepődött, hogy még csak fel sem szisszent. Semmi jelét nem adta annak, hogy ez fájt volna. Azért mondta, hogy fáj, meg ha emeli a karját fáj neki. De nem verte ki a balhét, meg sem könnyezett, annyira büszke voltam rá. Örülök, hogy előtte meg tudtuk beszélni ezt a dolgot, és már ő is nyugodtabb, hogy már túl van rajta, és nem fél az ismeretlentől.:)

Vigaszdíjul kólát kért. Így azt kapott. Ákos meg csokit. :D Neki a csoki az minden. Egész nap csokit tudna enni. :D
Úgy néz ki, hogy a mellékhatásokat is megúsztuk. 24 órán belül mondott a doktornéni lázasodást. De eddig semmi.
Attila viszont szerintem nagyon megfázott tegnap a játszótéren. Így most megint betegek vagyunk. :(

Játszótéren - Ákos szerencsétlen napja

Kedden annyira szép idő volt, hogy ovi után nem haza, hanem játszótérre mentünk. Meleg volt, és napsütés, Ákosnak is volt homokozós cipője, így semmi nem tarthatott vissza minket. :D Gépet is bekészítettem. Egyetlen hiba akadt csak, hogy nem volt benne kártya, így összesen 5 képet készíthettem. De telefonnal azért még kattintottam párat. :D

Senki nem volt a játszótéren. Nagyon szuper volt ez így. Jól éreztük magunkat. Viszont Ákosnak elég veszélyes napja volt ez. Amíg Attilával csináltam valamit úgy kezdődött, hogy fogta a vödröt, és a saját arcába borított egy vödörnyi homokot. Egy dolog, hogy az arcába, de a szeme is tele ment vele. Rettegés napokig, nehogy valami baja legyen. Gyorsan kimostam amit tudtam ásványvízzel. :D Gyerek meg sem nyikkant. Egyetlen problémája az volt, hogy nem engedtem, hogy jobban bedörzsölje a szemébe a homokot. :D Kimostuk, aztán nyomás vissza homokozni.

Készítettem várat, hogy rombolhasson Ákos. Attila is nagy munkában volt. Gombócokat gyúrtunk, és a homokozó szélére pakoltam, hogy Ákos rombolhassa. Erre a nagy rombolásban sikerült megfejelnie a homokozó szélét, persze azt a részét, ahol jó sok homok volt, és felhorzsolódott a homloka. :( Itt már aztán volt sírás. Pedig nem volt nagy sérülés, hiszen másnapra már nem is látszott még a sebek sem nagyon.

A baleset sorozathoz még hozzá tartozik, hogy miután haza értünk, felmászott a dobozra, hogy szintizzen. Attila épp valamit mutatott nekem. Egy pillanatra elfordultam, és nagy koppanás hallatszott. :( Leesett, a hangok alapján valahogy végig csúszott, aztán mikor földre ért, hátra dőlt. Szegény nagyon megijedt. Szerencsére semmi baja nem lett. Nem vérzett a szája, a fogai megvannak, a fején sem lett púp. Szóval ezt is megúszta.
Na és azt hiszitek tanult az esetből? Nem, nem.

Tegnap már megint mászni akart a dobozra... Biztos azt gondolta, hogy most sokkal ügyesebb lesz. :D

Május 1-je

Vasárnap eljött papa is, hogy haza vigye Katát, na meg nem mellékesen a szigeten volt a majális. Sajnos délelőtt elkezdett esni, és rendületlenül esett, bár nem nagyon, de nem igen van kedve az embernek majálisra kimenni.

De összeszedtük magunkat. Ákosnak van esővédője, és kimentünk. Alig esett szerencsére. És nagyon meleg volt. Így jól körül tudtunk nézni, és tudtunk beszélgetni is ismerősökkel. Nagy fiam először a pacikat, illetve pónikat nézte ki. Nincs is jobb, mint szemerkélő esőben ázott pónin ülni. :D  Kérem, le sem akart szállni róla.

 Gondoltam Ákost is rá teszem, hiszen már lassan egy éve van annak, hogy A ló közelébe sem akart menni. Most a paci tetszett neki a babakocsiból, de amikor kivettem, annyira nem volt boldog. Nem akart rajta maradni. De hát ha jól emlékszem, a bátyja is így kezdte annó. :D Ő minden esetre egy jó nagyot aludt ezután a megpróbáltatás után. :)

Attila papával megvetetett mindent, amit épp kinézett. A legkedvesebb szerzeménye egy fa íjpuska. Nagyon ötletes játék, és még nyilak is vannak hozzá. Egész végig azzal lövöldözött.

Amíg, amikor fel akart szállni a Roburba, el nem lőtte, és nem találtuk sehol. Váltig állította, hogy fellőtte a tetejére. :D Szerencsére találtunk egy tettre kész fiatalembert, aki elég nagy, mégis kicsi volt, hogy felmásszon rá, de ott egy sörösdobozon kívül mást nem talált.
Aztán természetesen, mikor már biztos volt, hogy az a nyíl nem a Robur tetején van, elkezdtük keresni körülötte, és végül Attila megtalálta a fűben elbújva.

Én haza felé indulva elkövettem azt a hibát, mivel az eső elállt, kivettem Ákost a babakocsiból, hogy játékot válasszon magának. A játékok nem igen érdekelték, viszont a szabadság íze megkapta, és nem akart visszamenni a kocsiba. Így csizmát kapott, és végig kellett vele járnom az egész területet. Árusoknál ami elérhető volt, kipakolta. :D Milyen boldog is voltam. :D Jött-ment, nagyon boldog volt. Aztán csak visszakerült a kocsiba, és irány haza. A rossz idő ellenére is jó volt kimenni.

Képek csak a lovaglásról készültek na meg az indulás előtt kattant párszor, valahogy kint nem igen volt kedvem elővenni a gépet ilyen időben.