A becsület napja

Február 11-én elmentünk és megemlékeztünk azokról a katonákról, akik a második világháború végén a megadás helyett a becsületet választották, és megpróbáltak kitörni a várból.

A megemlékezésen Emeséékkel találkoztunk.
Attila elég jól viselkedett. Ákos viszont nagyon álmos volt, és hiába sétálgattunk, ki akart jönni a kocsiból, a megemlékezést távolról követtük figyelemmel.
Utána egy étteremben vacsoráztunk Emesével, és haza jöttünk.

Nagyon jó volt találkozni, hiszen kis barátnőm annyira messze van tőlem. :( De Attilával nagyon gyorsan megtalálták a közös hangot. Nagyon sajnálta Attila, hogy ilyen gyorsan elmegy.

Téli képek

Hoztam még pár szánkós, havas képet. :) Voltunk még kint párszor a hóban, ha már volt. :)

Attila meredekebb lejtőt is kipróbált:

Szinte napirend szerűen mentünk ovi után csúszni. Nagyon élvezték a gyerekek. :)

Szánkózós videó 2

Így csúszott Attila:

Egyedül gyorsabban  tudott csúszni, mert Ákos a lábaival fékezett folyamatosan, de így törökülésben nagyon gyorsan tudott lecsúszni. Persze volt, hogy nem tudott megállni a videón is látható kuka előtt. De szerencsére itt már nem nagy lendülettel csúszott, így nem ütötte meg magát nagyon.

Szánkózós videó 1

Így csúsztak együtt:

Megjött a tél is

Már kezdtem igazán aggódni, hogy a tél idén elmarad, de szerencsére nem így lett.
Én tényleg nagyon örülök ennek az igazán hidegnek. Bár magas a fűtésszámla, és ha kimegyek majd megfagyok, de tél van, és ilyenkor ilyen hideg kell legyen. És minden egyes ilyen nagyon hideg nap után egyre kevesebb kullancs lesz nyáron. :)

Miután a gyerekek is tökéletesen jól vannak, és a bölcsességfogamtól is megszabadultam hétfőn,  kedden és szerdán is kint voltunk, örültünk a hónak egy kicsit. :) Kedden csak hógolyózni próbáltunk, persze hógolyót még nem tudunk gyúrni, túl hideg van hozzá, de szórták így is boldogan egymásra a havat a gyerekek. :)

Tegnap aztán ovi után igazán jót szórakoztunk. Bár szánkónk még mindig nincs. Eddig minden télen alig volt hó, nem láttuk értelmét még beszerezni. De most hogy Attila is elég nagy, meg látva ezt a havat, jövőre mindenképp napirendre kerül ez.

Viszont van egy kis hócsúszkánk. Arról legalább nem esnek nagyot. És bár egyedül Ákost nem merem lecsúsztatni vele, de Attilával nagyon ügyesen csúszkáltak. Egyetlen egy borulás volt, így ezt megtartjuk. Akkor is az lett a legnagyobb baj, hogy havasak lettek. :)
Persze nem a legmeredekebb lejtőt választottuk, de jót szórakoztunk. :) És a nap is gyönyörűen sütött, nem is nagyon fáztunk. Szuper volt.

A kimaradt történet

Egyik este jutott eszembe, hogy január első hétvégéjén Miskolcon jártunk. Pontosabban Miskolc-Tapolcán. Csak mivel annyira hozzá szoktam, hogy mindenről van képünk, ezt kifelejtettem. :D
Papáékkal autóval mentünk. Egy ismerősünkhöz. Nagyon jó, hogy papa 7 személyes autót vett. Így együtt utazhatunk. :)

Az utat elég jól bírták a gyerekek. Ilyenkor mindig meglepnek. :) Alig aludtak közben. Pedig általában el szoktak aludni. Még filmet is néztünk, de nem akartak elaludni. Ákos szokás szerint majdnem a célnál aludt el... :D
Amikor megérkeztünk Attila rögtön megtalálta a közös hangot a 7 éves kislánnyal. :) Ákos meg el sem hiszem, hogy mennyire nem bújt a fenekembe, hanem inkább velük szaladgált. :D Nagyon édes volt, ahogy próbált velük együtt játszani.

Egy kicsit sétáltunk kint a szabadban is. Jó hideg volt, így a gyerekek fánkot ettek, mi meg forralt bort iszogattunk. :) Nagyon szép nap volt ez. És nagyon gyorsan elszaladt. Nagyon köszönjük, hogy Csilláék vendégül láttak minket. Nyáron talán megint megyünk. Remélem, Lillafüredre is eljutunk.

Oviba menet

Már ma reggel alkalmam nyílt rá, lefényképezni az oviba vonulásunkat. Apa vezetni volt, így én vittem Attilát oviba, és Attila egy nap kihagyás után ismét a rollert választotta. :D
Hát íme az én kis járgányosaim. :) Attilát mindig csak hátulról látom. Ákos meg mindig mögöttem kullog két lépéssel. És már jóval gyorsabb, mint első nap, amikor kijöttünk a biciklivel. :D Szóval fejlődik, de még mindig elég lassan haladunk. Nyárra biztos vagyok benne, hogy már száguldozni fog. :D

 

Mikulás

Most látom csak, mennyire le vagyunk maradva.

Volt nálunk december 5-én este a Mikulás is. :) Attila nagyon örült. Nagyon örült az ajándékoknak is. Ákos viszont kicsit tartott tőle. De azért az ajándékokat szívesen elfogadta. :D

Nagyon örültek az ajándékoknak. Attilának viszont még most is van csoki mikulása. Ákosnak pedig már réges-régen elfogyott... :D

15. hónap

Végre elérkeztünk a 15. hónaphoz, így már nincs olyan nagy lemaradás, de sokminden lesz ide besűrítve. :D

Először is egy számomra nagyszerű dolog, hogy bár csak néha esik meg, de van, hogy Ákos nem cicin, vagy simivel alszik el, hanem befekszik a kis ágyába, és ott elalszik szépen. Igaz nem lehet tudni nála, hogy játékból fekszik le, pihenni akar, vagy valóban álmos, mert elég gyakran fekszik a földre is le. Egyszerűen lehasal, egy kis ideig mintha pihizne, majd felpattan és megy tovább. Annyira cuki. :D Volt hogy a szőnyegen aludt el, de leginkább az ágyikójában. Azért általában még mindig kellek az elalváshoz. És ilynekor én átviszem a kisszobába aludni, ott mégiscsak nyugodtabban tud aludni a nagy ágyban. :)

 

 

Az első hó

Igen, megérkezett az első hó is hozzánk. Bár elég sokat váratott magára a tél. Furcsa volt, hogy megint egyik napról a másikra esett több, mint 10 fokot a hőmérséklet, de havazott végre. Ákos elég rég és elég kevés havat látott. Valószínűleg nem is emlékszik már rá. Most nagyon tetszett neki. Attila is nagyon örült. Csak úgy gyártotta a hógolyókat. A keze sem fázott. :D Attilát sajnos megint nem lehetett fényképezni. :( Egyszerűen nem akart megállni. De azért háttérben elkaptam. ;) A lábnyomok a mieink. Attiláé a virágos, Ákosé a legkisebb értelem szerűen, enyám meg a jobbszélen a bakancs lenyomat. :D

 

Arossz időre való tekintettel meg szobafogságra kényszerültünk, és mivel anya elvetemülten megtiltotta az ágyra való felmászást, így néztek mesét. Na nem tartott sokáig (kb 5 perc), de akkor is nagyon édesek voltak egymás mellett.

Aztán persze nem tartott sokáig a szigor. Egyszerűen be kellett látnom, hogy lehetetlen meggátolni Ákost, hogy felmásszon az ágyra, így más  megoldást találtam. Elhúztam az asztalt, asztal elé a párnák lerakva, és bíztam a szerencsében, ha leesik se lesz baja...

 

 

 

 

 

 

 

Attila gitározni tanul

Mivel keresztelőjére gitárt kapott, így gondoltuk, itt az ideje elkezdeni ismerkedni vele, tanulgatni valamit. De tévedtünk. Egyik ismerősünk az Ezüst Patak énekes-gitárosa eljött hozzánk, hogy tanítgassa Attilát gitározásra. Viszont meg kellett állapítanunk, hogy ő még nem tud megtanulni, mivel kicsi a keze hozzá. :( Felhívott gitároktatókat is, ők 10 éves kortól oktatnak, mert ilynekor még nagyon kicsi a kezük. Azért persze még pengetheti, de pár évig nem tud komolyabban foglalkozni vele.