Hollókő és Kecskemét

Sajnos 15-én nem tudtunk elmenni megemlékezésre. Nagyon sajnáltam, nagyon szerettem volna kimenni velük, de tudtam, hogy ha kimegyünk, akkor amellett, hogy még akár fertőzhettünk is, vissza is eshettünk volna. Így két napig még gyógyulgattunk.

Bár még nem voltunk tökéletesen egészségesek (fiúk, még köhécselnek kicsit, nekem az orrom dugul folyton), de tegnap már nem bírtuk tovább a bezártságot, és elmentünk mamával és Norbival Hollókőre.

Elég gyorsan oda értünk. Gyerekek nagyon jól bírják az autózást, és nagyon jól viselkednek az autóban szerencsére.
Hollókőn érkezés után elektromos kisautóval felmentünk a várba. Miután azt megnéztük, és rengeteget fényképeztünk, lesétáltunk az ófaluba.

A vár bár nem túl nagy, de sok lépcsővel rendelkezik. Nagyon "kellemes" ezeken ölben a gyerekkel fel-le közlekedni. :D Jól el is fáradtunk mire végeztünk. Az ófaluba lefelé vezetett egy erdőn keresztül az ösvény. No nem nehéz terep, de a testmozgástól elszokva, meggyengült lábakkal lefelé haladni és még a babakocsit is tartani, nem volt épp egyszerű feladat, de mire leértünk, már nem éreztem, hogy fájna minden lépés. :)

Annyira szépek azok a régi házak, igazán hangulatosak az utcák. Nagyon tetszett. (Bár azt bántam, hogy babakocsit vittünk, mert igen nehéz volt a nagy köveken tolni.)
Jó pár éve nem jártam Hollókőn. Utoljára iskolás koromban, és most hogy ott voltam újra, láttam, mennyire pici, biztos vagyok benne, hogy kisiskolás koromban lehetett, hiszen sokkal nagyobbra emlékeztem. :D
Hiányoltam viszont az árusokat, de biztosan a korai időpont miatt volt, hogy nem nagyon voltak árusok. Viszont igen szomorúan tapasztaltam, hogy mindenhol felüti a fejét a kínai kacat... Nem értem, hogy miért nem lehet legalább az ilyen helyeken mellőzni ezeket, hiszen nem azért megy Hollókőre az ember, hogy világító gumilabdát vegyen.... :(
A séta lent már nem volt fárasztó, bár Attila folyton nyafizott, hogy ő nagyon fáradt, amíg be nem ültünk egy étterembe. Ott megebédeltünk. Nagyon finom palóc levest ettünk, és lassan felsétáltunk, majd haza felé indultunk.

Út közben hívott Gábor, és kérdezte, hogy nem lenne-e kedvünk lemenni koncertre. Én persze nagyon szerettem volna, de nem gondoltam, hogy anya levezet még oda is éjjel meg vissza. De ő is szeretett volna menni, így nem volt kérdés, hogy megyünk-e. Egyedül Attila volt a terv ellen, de őt is meg lehetett győzni. :)
Siettünk, mert kedvenc együttesem lépett fel Gáborék előtt. Alig vártam, hogy oda érjük, közben meg pánikoltam. Egyre kevésbé bírom az autózást, főleg ha gyorsan megyünk... De túl éltem szerencsére, és a kedvenc számomat is meghallgathattam tőlük. Majd apa zenét is hallgathattunk. Szóval nagyon jól sikerült nap után térhettünk haza. :)

Ákos a kis hízelgő

Ákos igazán édes, kedves új szokást vett fel mostanában.
Nagyon sokat hízeleg, bújik, szeretget, ölelget és puszilgat. Közben mondja, "szejetlek anya". Annyira ellenállhatatlan, annyira kedves, nem is tudok szavakat találni rá.
Ami még jó ebben, hogy Attila is jön ilyenkor, és ő is bújik, szeretget. Szóval most két kis szeretgető fiacskám van, és annyira jó. :)

Amiről viszont, kop-kop-kop, kezd leszokni, az a makacsság. Mert azzal is meg volt áldva egy jó darabig. Folyton kért valamit, szinte ugráltatott, de olyan, hogy ledobta a cumiját, és anya vedd fel. Mikor közöltem, NEM, akkor csak mondogatta, aztán jött egy hiszti... Nehéz időszak volt ez, de túl éltük. Persze, ilyenkor nem kapott meg semmit, amit kért. Ezt felváltva jött ez a bújós időszak. Ez most mindenért kárpótol. Remélem, hogy még nagyon sokáig marad. :))

Influenza

A játszóházas tali után egy nappal Ákos köhögni kezdett. Estére alacsonyabb láza, hőemelkedése lett. A hétvégét alig vártam, hogy elteljen, egész végig estére belázasodott, köhögött. Adtam neki c vitamint és köptetőt, de vártam, hogy a mi doktornéninkhez mehessünk. Ügyeletre nem akartam levinni, hiszen ott mindig nagyon sok gyógyszert írnak fel, néha feleslegesen is.
Hétfőn aztán beigazolódott, hogy valójában vírus, a lázcsillapításon köptetésen kívül más teendő nincs. Majd elmúlik.
Még hétfőn lázas volt, aztán egyre jobban lett. Most már csak a köhögés van meg, meg egy kis orrfolyás, de szerencsére a kedve jó, láza nincs, étvágya szuper...
Viszont pénteken délben hívtak az oviból, hogy Attila rosszul érzi magát, rázza a hideg, és valószínűleg láza van. Mire leértem, mondták, hogy lázat mértek nála. Rögtön haza hoztam, és itthon aludt egyet miután kapott lázcsillapítót. Bár magas láza nem volt, de fájt a feje, és nem szerettem volna, ha szenved. Délután valamivel jobban volt, éjjel megint láza lett, de nem magas. Nem kapott semmit. Remélem, azzal, hogy nem nyomom le a hőemelkedését csak segítek neki. Most megint fájt a feje, így kapott rá gyógyszert. Már alszik is. :)
Éjjel sajnos hányt is. De ma evett délben rendesen, és nem hányt azóta sem. Remélem, hogy már nem is fog.
Közben én is rosszabbul vagyok. Bár már szerda körül elkezdett fájni a torkom, aztán azt hittem ennyivel meg is úszom, de most már kicsit rosszabbul vagyok, de még tartom magam. Nem hagyom, hogy legyőzzön a betegség. :)

Hoztam egy képet, így aludtak egyik este. :)

Játszóházban és egy kis nosztalgia

Újabb játszóházas talira mentünk el. Csak Minával és Zolikával találkoztunk. Mi megint nagyon jót beszélgettünk, a gyerekek meg nagyon jól eljátszottak. Ákos teljesen oda van már a játszóházért. Igazán jól érzi magát, bár megint a rózsaszín kisautó volt a kedvenc játéka. :)


Sok kép nem készült, hiszen telefon volt csak nálunk. :) De megörökítettük öltözés közben a három kis muskétást. :))

És Glóriának eszébe jutott, hogy a legelső talinkon is készült a fiúkról egy ilyen közös kép. Ahol pont így voltak sorban.

A legelső pillanatban egymásra talált Attila és Zolika. Minden találkozásnál látni, hogy Zolika mennyire szereti Attilát. Minden mozdulatát figyeli. Hatalmasakat nevet. Ákos eddig csak figyelgette őket. Most viszont egyre inkább bekapcsolódik ő is a játékba, nevetésekbe. :) Nagyon jó őket együtt látni. :) Attila meg mindig nagyon szereti megnevettetni Zolikát. Folyton bohóckodik neki. Valamiért nagyon kedvelik egymást pedig nem kis korkülönbség van köztük. :)

Ákos névnapja

Február végén van Ákos névnapja és az enyém is. Enyém egy nappal előtte. Mivel idén szökő év volt, és ki tudja, milyen megfontolásból a szökő napot 24-re tették. (Egyébként valóban érdekel, miért 24 a szökőnap.) Kétszer ünnepeltünk mindketten. Hiszen mindenki úgy tudja 27-én van Ákos névnap, de ugye a szökőnap miatt kétszer is köszöntöttek minket, hiszen van aki tudja, hogy ilyenkor tolódik.

Volt egy hatalmas nagyon fincsi tortánk a kedvenc cukrászdámból. Többnyire mi ketten ettük meg. Attila nem szereti a tortákat, meg sem akarta kóstolni. Gábor meg nem akart belőle enni, így ránk maradt a feladat. :)
Az ajándékokat már nagyon rég megrendeltem, mert pont akciós volt egy csomó érdekes dolog az egyik webáruházban. És kapott még hozzá pár kemény hajtogatós könyvet Ákos, aminek nagyon örült.
Rögtön garázst kellett építeni belőlük az autóknak. :D
Na meg kapott két Franklin tekiről szóló mesekönyvet is. Nagyon szereti a meséket.

A nagy kedvenc József Attila Altató című versét tartalmazó kis könyvecske lett. Sajnos én viszont hatalmasat csalódtam.
( Már az első olvasásnál is fejből mondtam a verset. Nem is nagyon néztem bele, de egyik nap ránéztem a könyvre és elszomorított, amit láttam.
Íme az egyik sor:
"Szundít a lapda, meg a sip" és ez csak egy sor, amiben sok hiba van, több is van... :()

De nagyon örültem, hogy találtam egy ilyen szép verses könyvet, és hogy Ákosnak is nagyon tetszik. :)

Ákos megköszöni az ajándékot

A képek

A fotózás után Eszter gépe tönkre ment. És elég sokáig szerelték szegény videókártyáját, de szerencsére elkészültek vele. Eszter meg hiper gyorsasággal elkészítette a képeinket.
Íme pár darab a sok gyönyörű képből:

A becsület napja

Február 11-én elmentünk és megemlékeztünk azokról a katonákról, akik a második világháború végén a megadás helyett a becsületet választották, és megpróbáltak kitörni a várból.

A megemlékezésen Emeséékkel találkoztunk.
Attila elég jól viselkedett. Ákos viszont nagyon álmos volt, és hiába sétálgattunk, ki akart jönni a kocsiból, a megemlékezést távolról követtük figyelemmel.
Utána egy étteremben vacsoráztunk Emesével, és haza jöttünk.

Nagyon jó volt találkozni, hiszen kis barátnőm annyira messze van tőlem. :( De Attilával nagyon gyorsan megtalálták a közös hangot. Nagyon sajnálta Attila, hogy ilyen gyorsan elmegy.

Téli képek

Hoztam még pár szánkós, havas képet. :) Voltunk még kint párszor a hóban, ha már volt. :)

Attila meredekebb lejtőt is kipróbált:

Szinte napirend szerűen mentünk ovi után csúszni. Nagyon élvezték a gyerekek. :)