Aztán mikor megérkeztünk persze Ákos még nagyon idegennek találta a helyet. Attila már emlékezett mindenkire. Ő alig várta, hogy átmehessen Marcihoz. :D Szinte első szava az volt. :D
Aztán megnéztük az állatokat. Azzal már Ákost is le lehetett kenyerezni. Így kezdett megbarátkozni a környezettel. :)
Végül pár nap után már mindenkivel elment megnézni a nyuszikákat, vagy be a pajtába. Attilával lovagoltak nagyon sokat. Imádja, puszilgatja a lovakat. Amint ráültettük a lő hátára már ugrált is rajta, hogy induljon el a ló. :))) Tata nagyon büszke volt a dédunokákra. :)
A nyusziknak is minden nap enni adott. Meg a kakasnak és a tyúkoknak is. Kis kezével tépkedte a füvet nekik. Szilvát szedett pálinkának, és számtalan nagyon édes kis dolgokat követett el. Imádta mindenki, de hát nem is csoda.
A szókincse hihetetlen gyorsasággal bővült. Kellett neki egy kis új élmény úgy tűnik, hogy meginduljon a szája. De naponta új szavakat tanult, és nagyon ügyes volt. A szopiról is kezdett már leszokni, mikor indultunk már egy hete nem is kérte, de kint csak kérte, aztán mikor harmadszorra kérte kapott is. Úgy tűnik egyébként, hogy megnyugvásnak kellett neki. Mert mikor haza értünk utána is pár nap múlva kérte egyszer. Csak egyszer, többet azóta sem. Szóval már lassan egy hónapja cicizés nélkül alszik el, és telnek el a napjai. :)
Attila meg a csűrben mászkált. Felmászott a létrán is. Ő többször is tatával járt a pajtában, hogy ülhessen a lovon. Persze ő is nagyon szereti az állatokat. Nagy szomorúságot okozott neki, hogy az egyetlen szelídebb cica nem állt meg neki. :) A nyuszikat is nagyon ápolgatta. Sajnos meg is simogatta, amikor tudta, hogy nem lenne szabad... De szerencsére minden kisnyuszi megúszta ép bőrrel Attila szeretetét.
Attila aznap alig tudott elaludni annyira lelkiismeret furdalása volt. Nagyon édes volt. Azt mondta, fáj a hasa, hogy a nyuszik ne haljanak meg. :) Még imádkozott is értük este, hogy életben maradjanak. :)) Nagyon büszke voltam rá. Remélem, hogy most ebből az esetből tanult. :)
Természetesen nagyon sokat volt Marcinál is. Pedig megbeszéltük, hogy nem hozzájuk megyünk, és nem szabad állandóan ott lenni. De hát nem volt mit tenni. Nagyon szeret vele játszani. Amikor nem volt Marci akkor viszont nagyon szépen eljátszott Anitával is. Ő is nagy állatbarát, de hát melyik gyerek nem az. :))
Fel szerettünk volna egyik nap menni a várba, de nem jött össze, valószínűleg későn indultunk már el. Nem jutottunk be. Ezért kimentünk egy közeli erdőbe sétálni egyet. Hát nagyon élvezték a gyerekek. Ákos mindent megfogdosott. Attila persze nem volt, mert ő Marcizott. :) Anita is nagyon elemében volt. Jó képeket is sikerült készítenem róluk, meg a várról is.
Voltunk Udvarhelyen is. Meglátogattuk Emesét, Attilát és Koppányt. :) Nagyon jó volt őket megint látni. Attila addig Anitával maradt, így kicsit nyugodtabban tudtunk beszélgetni. :) Nagyon hiányzik az én kis távoli barátném. De jó, hogy évente legalább tudunk találkozni. :)
Másnap Parajdra mentünk le a sóbányába. Nagyon élvezték a fiúk, egy darabig. Aztán hamar rájöttek, hogy bár ott a sok játék, azért annyira nem jó lent. Mi meg úgy jöttünk fel, hogy alig bírtunk már menni. Mint aki végig csinált egy igen kemény edzést, és már nem bírja felemelni a lábát... Minden lépés nagyon fájt, de már az első 10 perc után így éreztük magunkat, és nem csak én. Aztán még harmadik nap is éreztük az izomlázunkat, sőt akkor fájt igazán. :D
És ez után irány horány haza. Az út nagyon jól telt, a Királyhágóig (félút kb) meg sem kellett állnunk. :o) Nagyon csodálkoztunk rajta, de a gyerekek is jól bírták. Ott ettünk miccset (én bár ne tettem volna)... Egy órát álltunk ott kb, de hát ilyen hosszú út után ennyi járt nekünk. :)
Aztán meg valahol eltötymörögtük az időt, még dinnyét vettünk, meg tankoltunk, és nem is tudom hol álldogáltunk annyit, de este lett mire a határhoz értünk, éjfél mire haza. :)
