Szobatisztaság

A szobatisztasággal is haladunk szépen lassan.
Gondoltam rögtön wc-re tudunk majd szokni, és milyen jó lesz, hogy nem kell bilit mosni. De természetesen Ákos nem díjazta ezt az ötletet. Így vettünk egy bilit neki. Kis bili wc-t, ahogy Ákos nevezi. :) És most már a pisi mindig oda megy. Eleinte a  kakilással voltak gondok, mert bilibe nem tudott, folyton kitolta magát kézzel, és hadd ne mondjam, hogy mindenhol kaki volt. Mentünk wc-re, bele is kakilt, de csak úgy, hogy 3-4-szer szólt, hogy kakilni kell, aztán mégsem jött, és volt, hogy aznap ki is maradt a kaki. Elkezdte visszatartani. :( Így megbeszéltük, hogy pisilünk bilibe, de ha kakilni kell szóljon, és kap pelust.

Így ott tartunk, ahol ekkor Attilával tartottunk, nem akartam, de azt végképp nem akarom, hogy az amúgy is szorulással küszködő fiam, még vissza is tartsa napokig. :( Majd lassan erről is leszokunk.
Itthon nagyon szépen pisil bilibe. Bár egy szoktató pelus van rajta, hogy ha becsurran az eleje, ne kelljen cserélni mindent rajta. :) De egyre ügyesebben időben szól. Ha elmegyünk akkor viszont pelust kap. Még nem tudja megvárni, míg wc-hez érünk. Főleg hogy sokszor bkv-zunk, nem csak a játszóra megyünk le, ahol egy bokorban elvégezheti a dolgát. :)
A lényeg, hogy szépen alakul a dolog nálunk. Pedig nem igazán gondoltam volna, hogy ilyen gyors lesz ez. Két napig kellett győzködni, hogy egyáltalán hajlandó legyen foglalkozni a kérdéssel. :D Az után meg két napig természetesen sok-sok kisgatyót kellett cserélni. :D

Mai nap

Ma reggel én vittem Attilát Ákossal oviba. :) Visszafelé Ákos egy csodálatos produkciót mutatott be. Felgyorsított, majd mondta, hogy "Nézd anyaaaaa, fékezek!" Erre felemelte mindkét lábát és úgy egyensúlyozott két keréken. :O :))) Többször is bemutatta, hogy ennyire ügyes. Egyetlen dolog, amiben bízom, hogy azért nem nagyon fog gyorsan közlekedni, főleg azért, mert mostanában már két lábbal hajtja a biciklit, mintha háromkerekű motoron ülne. :)

Dél után Attiláért mentünk az óvodába. És ki volt rakva egy kis könyvbe fűzve a gyerekek rajzai. Arról szólt most, hogy milyen volt anya pocakjában lenni. Majdnem elolvadtam, mikor Attila szavait olvastam. :) Nem gondoltam volna, hogy emlékszik bármire is ebből az időből, de elolvastam az összes beszámolót, és a legtöbben meséltek erről az időszakról. Annyira jó volt ezeket olvasni. :)

Fényképezni sajnos csak telefonnal tudtam mindkét eseményt. Így elég rossz minőségűek a képek. :(

Ákos a kis hízelgő

Ákos igazán édes, kedves új szokást vett fel mostanában.
Nagyon sokat hízeleg, bújik, szeretget, ölelget és puszilgat. Közben mondja, "szejetlek anya". Annyira ellenállhatatlan, annyira kedves, nem is tudok szavakat találni rá.
Ami még jó ebben, hogy Attila is jön ilyenkor, és ő is bújik, szeretget. Szóval most két kis szeretgető fiacskám van, és annyira jó. :)

Amiről viszont, kop-kop-kop, kezd leszokni, az a makacsság. Mert azzal is meg volt áldva egy jó darabig. Folyton kért valamit, szinte ugráltatott, de olyan, hogy ledobta a cumiját, és anya vedd fel. Mikor közöltem, NEM, akkor csak mondogatta, aztán jött egy hiszti... Nehéz időszak volt ez, de túl éltük. Persze, ilyenkor nem kapott meg semmit, amit kért. Ezt felváltva jött ez a bújós időszak. Ez most mindenért kárpótol. Remélem, hogy még nagyon sokáig marad. :))

Tali a játszóházban

Újabb hosszú szünet után játszóházban találkoztunk tegnap Gergővel és Zolikával, Eszterrel és Glóriával. Hát sajnos nem sokat tudtunk beszélni. Hiszen a gyerekek minden felé rohangáltak. És a sok gyerek miatt örültünk, hogy követni tudjuk őket. :D Ákos egy pillanatra el is tűnt a szemem elől, amikor Attilát leszidtam. Meg is ijedtem rendesen. De szerencsére gyorsan megtaláltuk. :)
Attilának is nagyon hiányzott már a gyerektársaság, meg a játszóház. Ákos meg nagyon örült a sok csúszdának, kislabdának, játéknak, amit látott. Azt sem tudta, hogy hová nyúljon. :D

Viszont hatalmas szókincs fejlődésen megy keresztül. Mert pár napja folyamatosan ismételgeti a szavakat, amiket hall. Sőt elkezdett babanyelven beszélni. Annyira nagyon cuki ahogy mondd. Pedig egy biztos, ő nem az a bőbeszédű egyéniség. Mégis mostanában sokat hablatyol. És ez annyira jó. :) Nyilván ennek is köszönhető, hogy hirtelen ennyire ügyesen fejlődik a beszélőkéje.
Új szavak a teljesség igénye nélkül:

Beeee- bari
Tájé-tányér
bubi- cumi
ííííííí-víz
pa- vaj
kuku- buborékos víz
koka vagy kukó- kóla ezt nem kaphat, de kéri elég gyakran.
hama- hami
pé-pénz
gui-befőttes gumi
kají, kájííí- kavics
Teljesen új: tótyátya, néha tyétyátya-pénztárca :D

Ezeket használja is rendszeresen. Tehát látszik, hogy egy idegen még tuti nem értené meg, mit akar a fiam, de már nevén nevezi a dolgokat, próbálja hasonlóan kimondani, és ez nagyon jó. Ezen kívül tuti vannak még szavak, csak nem jutnak eszembe.

Szopival úgy állunk, hogy most pl 3-4 napja talán nem is szopizott. De volt már ilyen szünet, aztán mikor Baracskán voltunk a papáéknál, akkor kérte minden reggel.

De itthon csak annyit kér, hogy az ölemben alszik el. Lefekszik a kis párnájára, cumi a szájába, egy-egy cumi a kezekbe és hozzám bújva elalszik. Azt hiszem, pár hónap múlva magától fogja abbahagyni a szopizást. Ez annyira jó.  :) Attilánál nem gondoltam volna, hogy van ilyen. :D

Ákos szókincs fejlődése

Igen lassan haladunk a beszéddel. De annál ügyesebbek vagyunk mozgásban. :D Már nagyon ritkán vesszük elő a babakocsit. Leginkább akkor, ha messzire, vagy bevásárolni megyünk. :) Ákos imád sétálni. És nem is nagyon kell cipelni a fenekét. BKV-val is nagyon egyszerűen utazunk együtt. Nagyon aranyosan ül Attila mellett. :) Viszont ha boltba bemegyünk, akkor már kicsit fő a fejem. Mert ha nem is pakol le mindent, azért próbálkozik. :D

Kezd egyre több szót mondogatni. Kedvencünk a BLEH! :D Ezt az előző bejegyzésben található képen lehet megnézni, hogy a végén így kidugja a nyelvét. :)
Mondja, hogy bibi, bizony megvolt az első térd koptatás, és azóta már akadt még pár. De annyira büszke a bibikre. Mindegyiket számon tartja. :D
Megtanulta a popó szót is. Közben édesen paskolja a fenekét. illetve mivel azt nem éri el, a combját. :)
Egy ideig tetszett neki a wc-zés. És mondta, hogy pipi, miközben pisilt. De valamiért elkezdett félni a szűkítőn, és már nem igen mondogatja, hogy pipi. Leginkább akkor mondta, amikor eszébe jutott, hogy ő wc-re akar ülni, vagy pelenkáztam, sokszor semmi nem jött. Egyik nap megpróbáltam, hogy nem kap pelust, hátha szól ha pisilni kell. De nem szólt, simán elvégezte dolgát a konyha kövére, szerencsére ott, és nem a szőnyegre. :D És igen boldogan kiáltotta közben, hogy pipi! pipi! :D Így pelus lett a vége. Ezzel még várunk. :)
Megtanulta a gyújtó szót tyutyóóó! Alig nyitott szájjal mondja.
És Árpi nevét is megtanulta Ápi. :)
Integetés közben mondja, hogy Pápá!
Szóval haladunk, ha lassan is. :) Már nem csak hasonló hangzókat használ, és ez nagy haladás. :)

Ákos fejlődése

Igazán mozgalmas hét volt  a múlt hét, már ami Ákos fejlődését illeti.
Egy ideje már nagy visításban tört ki, ha a séta után haza kellett jönni, vagy babakocsiba kellett ülni. Úgy gondoltam, megkockáztatom, hogy Attiláért kocsi nélkül megyünk egyik nap. Nincs messze, és ha nem jön szépen mellettem, felveszem. Ennyi cipelés még ordító gyerekkel is ki lehet bírni. :D

És láss csodát, Ákos gond nélkül jött mellettem, fogta a kezemet. Annyira édes volt. Persze, párszor megpróbált elszökni, de megértette, hogy a kezemet fognia kell, különben nincs séta. :) Amikor hallotta, hogy jön egy autó, azonnal hozzám bújt. :) Nagyon fél mindenféle motor hangtól. Most a repülőktől is megijed. Aztán egyszer látta, hogy hol állunk félre, ha jön az autó. Az azt követő két nap ugyanott ért utol minket egy autó, és már automatikusan húzott be oda. :D

Ez után gombát vettünk, egyik reggel megsütöttem, és nagyon megörült neki. Mondtam, hogy ez gomba. Ákos meg mondta, hogy "goggaaaaaaa" :). Én majd elolvadtam, annyira megörültem, hogy az eddigi szókincs mellé még bejött ez is. Másnap meg a zöldségesnél megtetszett neki az alma. Elmondtam neki, hogy az alma. Ő meg már minden nap egyenesen szalad az almás ládának, hogy "maaaaaaaaaaaa". Néha cifrázza is, hogy "mmammmmaaaaaaaaaaa" :D Nos azóta a hagyma és a paradicsom is "maaaaaaaaa". :) De annyira édesen hangsúlyozza fel kell egyszer vennem.

Emellett megmaradt a régi szókincs. Megköszöni továbbra is a dolgokat. Minket a nevünkön szólít. Kata után "Kaka" lett mindenki, akinek nem tudja a nevét. :D Még mintha a papát és a tatát próbálná mondani, de nem vagyok biztos benne, hogy megy is neki. Azért próbálkozik és nagyon jó ezt látni. :)))


De egyre többet énekel, egyre többet táncol. Amint megszólal a zene ő már ott terem, és dülöngél, vagy énekelni próbál. Szereti a mondókázást is. Sokat lapozgatja a könyveket is. Az állatok továbbra is nagy kedvencei. Fejlődik, és most napról napra van valami újabb dolog.

Azt nem tudom, hogy írtam-e, egy-két hónapja elsorolja a testrészeit. Tanítás nélkül megtanulta, hogy hol a haja, szeme, szája, orra, keze, lába, pocakja, kakasa, füle. Ezek után megtanultuk már a nyelvet, fogat, nyakat, cicit, és a popsit még nem tudja behatárolni, de édesen csapkodja a combját. :) Nagyon okos, csak nem akarja mindig megmutatni. :D Már mindent megért, nagyon ritka, hogy valamit nem ért meg. Lehet, hogy csak nem akarja. :D  Már kész nagyfiú lett. :)

Utánozás

Ákos rengeteget tanul Attilától. A fegyverekkel való játékot is tőle tanulta. De amit Attila elkezd, azt neki is ki kell próbálnia. Így történt, hogy a napokban együtt doboltak. :)

Szerencsére egyre többször játszanak együtt is. Nem csak egymás játékait szednék el. :D És persze azt is meg kell tanulni, hogyan pakolják el a játékokat. Egyik nap építőkockákkal játszottak. Én meg csak arra lettem figyelmes, hogy hatalmas a csönd. Ugye ez általában nem jelent jót, de amikor megnéztem, mit is csinálhat Ákos, ez a kép fogadott. Néha azért nem csak rosszat jelent. :D Úgy 20 percet bíbelődött el a kockák ki és bepakolásával. Aztán persze végül mégis én pakoltam el a nap végén. :D

És büntetés. Attilánál sarokba ültetés a bünti, ha valami rosszat csinálna. És elég jól beválik ez a rendszer. Bár csak hosszútávon. :)
A lényeg, hogy mostanában azért nehézséget okoz az igazi büntetés, mert Ákos ilyenkor (akkor is ha ellene követett el valami rosszaságot a bátyó) mélyen együtt érző. Legtöbbször simogatja, néha csapkodja a fejét, vagy oda megy játszani. De olyan is előfordul, hogy leül mellé. Ebben az esetben meg még sírt is. :D

Szókincs, fejlődés

Egy külön bejegyzést szentelnék Ákos szókincsének. Bár nem túl bő. És nem a helyhiány miatt. De mégis csak fejlődés van kérem ebben is. :)

Először megemlíteném, hogy most már egyértelműen énekel. A könnyebb dallamokat, mint a hinta-palinta egyértelműen leutánozza, elénekli. Ezen kívül saját dallamokat talál ki, és azt énekeli. Ilyen a nánáná?nánáná. Mintha kérdés felelet lenne. Nagyon érdekes. Fel kellene vennem, de még nem sikerült. :( De nagyon örülök, hogy énekelget. Mostanában több népzenét hallgatunk, hogy tanulgassa azt is. :)
Hát persze, hogy kimaradt egy-két dolog, ezeket írom pirossal. :)
 
Szókincse:
Anya
Apa
cc(=cici, vagy víz, mikor mire mutat. De most észre vettem, hogy kezdi kicsit másként kiejteni mikor vizet kér)
Ka-ka/ke-ke(mikor hogy sikerül =KELL, lehet kérek, bár ezt inkább én szeretném így érteni.:D) A ka-ka után inkább a hűtőt célozza meg. Eleinte a túró rudival azonosítottam, de rájöttem, hogy nem feltétlenül, hiszen sokszor nem azt kér a hűtőből. Az biztos, ha ezt hallom felállok, és vezet, mutatja mi kell.
Most tanultunk, hogy a keksz az keksz, és mintha most már ke-t mondana rá. De ez még nem biztos.
Ájá (=halló, valahogy hasonlóan mondja, de hajaz az anyára, így  nem tudom sokszor, hogy nekem szeretne szólni, vagy telefonál. :D)
Ezen kívül meg marad a visítás, nyüszögés és "anya anya anyaa".
Ka (=kakas, fürdésnél mindig megkeresi, és boldogan mondja :D)
Kö (=Köszönöm!) Ezt gyakran szokta mondogatni szerencsére, bár már nem annyira gyakran mint pár hete. Apa mindig meg is jegyzi mostanában. :D

De nagyon szeret tapsolni. Ha (dédi) kicsi tatával beszélünk skype-on, akkor Ákos mindig tapsol neki. Már nem is visszatapsol, hanem amint meglátja tapsol. Annyira édes. És hogy örül nekiPá-pát még mindig nem int, csak ha ő szeretne. Puszit sem akar már dobálni nekem. :( Viszont ölelget minket. :))Tegnap kihozta nekem a vizet a másik szobából, ahová ő vitte át. Kérdeztem tőle, hol a víz, megkértem, hogy hozza ide, és ment érte. :D
Mutogatja a pociját. Nagyon szereti valamiért nézegetni is. És olyankor csapkodja, ha mondom ott a poci. :)
Ha meg valamit nem szabad, akkor megy a hatalmas hiszti. Ami pár perc múlva hirtelen csak abba marad, és nevetésbe tér át.
Most ennyi jutott eszembe, de biztosan van, amit kihagytam, majd pótolom. :)
Ha megüti magát, jön, és mutatja, hol a bibi, hová adjak neki puszit. Közben meg nyafog egy sort, hogy nagyon fáj neki. Amint megkapja a pusziját rá, semmi baja nincs. Épp tegnap történt (márc 14.), hogy megütötte a térdét, és miután én megpuziltam nem múlt el a fájdalma, ezért ő is puszilgatta. :D :D Annyira kis zabálnivaló volt. xD

Nem akarok iskolába menni

Attila idén 6 éves lesz. És az óvodában nagyon nem akarják iskolába engedni mondván, hogy kicsi, és gyenge, hogy unatkozik a csoportban. Ehhez társul az is, hogy nem szeret, és mivel nem is szokott, így nagyon nem is tud rajzolni. Valóban nem szeret enni, és nyilvánvaló, hogy az óvodában unatkozik, hiszen itthon várja millió játék, és a számítógép. Mivel vegyes csoportban van, sok kicsi között, nem is csodálom, hogy nem szeret bekapcsolódni a játékokba. Jó ez a vegyes csoport, de nem akkor, amikor a gyerek már iskolába menne. :(

Eddig megnéztük az iskolát, és nagyon tetszett neki. Várta nagyon, és mondogatta, hogy iskolás szeretne lenni. De nem tudom, miért, hogy ki mondhatott neki bármit is, de ma a készségfejlesztőn Judit azzal fogadott, hogy a gyerek teljesen kifordult magából. A foglalkozás felét azzal töltötték, hogy győzködte, az iskola nem rossz. Attila minden egyes játékra azt mondta, hogy nem csinálja, mert nem akar iskolás lenni, unalmas, és ő nem akar felnőni. Teljesen ledöbbentem. Nem értettem, hiszen nekem egy szót sem mondott erről. Fogalmam sincs, hogy honnan vette ezeket a dolgokat.

Végül is én nem vagyok az ellen, hogy még maradjon egy évet annyira. De egy jó tanítónőt szalasztunk el, aki Gábort is tanította, és mikor iskolába megy Attila már 7 és fél éves lesz. Hát nem tudom, hogy mi lesz most. De azért végig járjuk a pszichológust, hogy mit mond, aztán a felmérést is megcsináltatjuk talán. Meglátjuk, átbeszéljük Attilával is és apával is, hogy hogy legyen ez az iskolakezdés. Májusig még van egy kis időnk eldönteni, hogy mi legyen.

Megköszönés, újabb fog

Azzal kezdem, hogy Ákosnak bizony kinőtt a 13. foga is. Illetve, kibújt. Ma teljesen véletlenül vettem észre, hogy a jobb alsó szemfoga is megjelent. Nyilván a másik három is várható lesz az elkövetkező napokban. Mert miért is jönnének ezek a fogak egyenként...

Attól függetlenül elég jól telnek a napjaink, nincs nagy nyűglődés. Éjjel is elég jól alszunk, bár inni ébred hajnalban többször is. Ez inkább reggel felé szokott lenni. De olyan kis béka, nem is csoda.
És egy hatalmas dolog, amit tegnap vettem észre, hogy egyértelműen megköszöni, ha valamit oda adok neki. Egy "kö" vagy "ko" vagy inkább "köo", valami hasonlót mond ilyenkor. Annyira édes. Meg tudnám ilyenkor zabálni.

Valamint szintén újabb tudománya, hogy puszikat dob, ha én is dobok, és megkérem, hogy ő is tegyen így. :) Persze olyankor, mikor a jobb keze foglalt - épp étel van benne -, akkor nem nagyon akarja csinálni. Le nem tenné az ételt egy percre sem, vagy a megkaparintott kincset. Bár ma azt csinálta, hogy az ujjával dobott csak. :D

2011 betegség után betegség :(

Az évünk nem mondhatnám, hogy túl jól kezdődött. Én elsején már rosszul éreztem magam. Alig tudtam kicsit pakolászni, bár vendégeink megint délután mentek el. :D Ez már hagyomány nálunk. Nagyon jó, hogy ilyen sokáig maradnak, mert ilyenkor nincs másnap az az érzése az embernek, hogy valaminek vége, és most minden olyan hétköznapi. :)
Szóval Árpi nagyon kedves volt, és hozott tatár beafsteaket. Életemben nem ettem még. De nagyon ízlett. Alig bírtam abbahagyni az evést. :D A vendégek elmentek. Mindenki még evett a tegnapiból is. Én estére rosszul lettem, és hánytam. Hát mi más lehetett a ludas, mint a beafsteak. Gondoltam én. Árpi is rosszul lett, azonnal hívott, hogy ne együnk belőle, mert hasmenése lett tőle. Másnap megmozdulni nem bírtam. Nagyon szenvedtem, nagyon rosszul voltam. Étel nem ment le a torkomon. Szerencsére hasmenésem nem volt, meg már nem is hánytam, de fájt a pocim, rázott a hideg, és nagyon gyengének éreztem magam. De estére jobban lettem. Gondoltam soha többé tatár... De másnap Viper is rosszul lett, aki nem evett belőle és Snake sem evett ő is rosszul lett. Szegényeket annyira sajnáltam. De én már jobban voltam. :D
Attila és Ákos sem voltak a legjobban. Még gyógyuló félben voltak. Attila már 3 hete hasmenéssel küzdött. Szegénynek szintén nem volt étvágya. Nagyon nehéz volt. Én viszont két nap alatt pitypakk megszabadultam 2-3 kilótól. :D Ez egy igen jó oldala volt a betegségnek. És már el is felejtettem, mennyire szenvedtem.
Amikor viszont meggyógyultunk jött más, és más. Attila két napig volt egészséges addig járt is oviba, akkor össze is szedte újra a hányós, fosós vírust. :( Én meg szerintem influenzás lettem. Megint nagyon rosszul lettem. Közben Ákos is belázasodott, mindhárman 39 fok körüli lázzal 3 napig küszködtünk. Gyógyszer levitte, de utána jött is vissza. Én újabb egy kilótól szabadultam meg. Megint semmi étvágy. És bőr meg végtagfájdalom. Elmentünk hát az ügyeletre. Azt még elviselem, hogy én beteg vagyok, de hogy a gyerekek is influenzásak lehetnek akár, hát féltettem őket. Az ügyeletes orvos közölte, hogy Ákos fogzik, ezért lázas, ezért náthás... Hát azt hittem hogy hanyatt vágom magam ott helyben. Persze fogzik, de a fogzás nem okoz lázat. Esetleg egy kis hőemelkedés ok, de majd 39 fokos lázat. És kitudja meddig ment volna, ha nem kap gyógyszert rá...
Attila is csak egy kis torokgyuszinak tűnt. Bár mondta, hogy nem lehet tudni, hogy mi lesz belőle ez legyen mentségére, de végül haza jöttünk azzal, hogy lázcsillapítót naponta 3-4-szer, orrszívás, éjjelre meg mindkettőnek adjak kúpot.
KÚPOT egy hat évesnek... Hát akkor megint majdnem hanyatt vágtam magam. De csak bólogattam, és eljöttem. Ákosnak nem bírom beadni, mert tiltakozik, mindig kettétörik a kúp. Ráadásul a szirup sokkal hatásosabb nála, hát még Attilának hogy adnám be. Neki pont azért váltottam kúpról, mert nagyon tiltakozott már egy évesen ellene.
Szóval haza jöttünk egy nagy semmivel. Gábort meg elküldtem patikába, mert nekem az influenza tünetek mellé még volt egy nem kicsit durva felfázásom is. Hogy minden kerek legyen. Egy kisebb vagyont hagyott ott homeopátiás szerekre, teákra és lázcsillapítóra. Mondtam neki, hogy ez ilyen. Semmi komoly gyógyszert nem vett.
A gyerekek nagyon nem javultak. Vagyis Ákos már jobban volt keddre valamivel, de Attila még mindig lázas volt. Nekem sem volt már lázam, ezért azonnal lementünk doktornénihez. Ő megnézte, és mandulagyulladása volt. Azért megjegyeztem, hogy Ákosnak a fogzásra volt kenve minden tünet. Mondta, hogy az ő baja már nem komoly, semmit nem tud mondani, de Attilának a mandulája nagyon ronda. Azonnal elkezdtük az antibiotikumot. Attila már két nap múlva sokkal jobban volt. Láztalan. Bár amúgy sem volt nagyon rosszul, ha láza nem volt, akkor ugyanúgy ugrált, rohangált, mintha semmi de semmi baja nem lenne. :D
Én meg lassan javulgattam, de hol jobb volt a felfázásom, hol rosszabb. Mikor már az influenza (vagy mi) tünetei megszűntek a felfázással küzdöttem. Ráadásul köhögni kezdtem. Ez most is tart főleg este, és ha a felfázástól aludni tudtam, akkor a köhögéstől nem. Addig fajult a dolog, hogy szerdán felhívtam a dokimat, adjon valami antibiotikumot, amit szoptatás mellett is lehet szedni. Ez lett a semicillin. Aminek a betegtájékoztatóján kiemelten szerepel, hogy szoptatás alatt nem szabad szedni. De utána érdeklődtem több doki is azt mondta, hogy márpedig ezt biztonságosan szedhetem.
Na de ez nagyon makacs valami, és nem akar múlni. Tegnap viszont, meg ma is valamivel jobban éreztem magam. Igaz a teáimat szorgalmasabban ittam, és Attila meg is jegyezte, hogy anya teában fürdik. :D De muszáj mindent megtennem, mert ez már nem állapot így. Remélem, hogy most már gyorsan meggyógyulok, és egész évben nem lesz már semmi bajunk.
A bezártságnak köszönhetően viszont marad kis időm a gyöngyfűzésre is. Így azzal is foglakozhatok picikét, ha épp nem vagyok nagyon rosszul. Azt tervezem, áprilisra már adok be pár darabot zsűriztetni.

És íme a képek, mert azért a gép kattogott.

Táska és pénztárca nagytakarítás

Ébredés után

Tapsi tapsi

Eszik

Lázas

Lement a láza

Csiki-csiki

És eszik

És csak eszik

Szeretik egymást

Édizik

Ákos megtanult puszit dobni. Hangosan kiabál apának. És mindig visszatapsol, ha déditata tapsol neki skypeon. Annyira édesen kommunikál.  Megtanult forogni. És már megvan a 12. foga is. Igaz még nincs teljesen kint. De már a hegye megjelent. Most már lassan letudjuk ezt az adagot. Még 4 fog van hátra, aztán egy kis szünet lesz remélem. Megtanult forogni is, azt is szeret nagyon. És énekelget a mikrofonjába, nagyon élvezi, hogy visszahallja magát. :)
Attila is egyre ügyesebben rajzolgat. És lelkesen próbálkozik. A gép előtt egyre kevesebb időt tölt. Ennek azért nagyon örülök. Oda van még mindig a moziért. És sikerült is eljutni egy nap apával és Jancsikával. :) Szóval azért jó hónapot zártunk volna, ha ki hagyhattuk volna ezt a sok betegséget. :(