A Csokinyuszi vége :D

Ákos csokihóhér szerepét vállalta. Igazából semmi sincs biztonságban tőle, ami csoki. Eddig a napi adagját kiraktam tálkába, és abból csipegetett, amikor kedve támadt. De ugye egy csokinyuszi már nagyobb dolog. Mégis az asztalon maradt estéről. Reggel meg amíg a reggelit elkészítettem nekik magukra maradtak Attilával a szobában. Attila mesét nézett.

Amikor vittem be a reggelit Attilának, ez a kép fogadott. :D

A nyuszi eltűnt. Nem tudtam, hol lehet, nem láttam sehol. Attilával majd meg szakadtunk a nevetéstől.
Minden esetre miután lefényképeztem, rohantam a fürdőbe, hogy lemossam az arcát. Bár a csoki az jót tesz a bőrnek is tudtommal. :D És milyen büszke volt magára. :D Megmutattuk még a betegen alvó apának is. Ő is mosolygott egyet. És lemostuk. Később megtaláltam a csokinyuszit. Gyanítottam ám, hogy nem tűnt el teljesen ennyi idő alatt. Az asztal alatt bujkált szegényke, nagyon megvolt rémülve, hiszen több mint fél teste hiányzott. :D
Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy maradhatott Ákos keze tiszta. :D

És hétfőn Attila annyira aranyos volt. Megkérdezte tőle Árpi ts-en (skypehoz hasonló program), hogy meg locsolt-e már. Azt mondta, hogy micsoda? Miért? Árpi: Hát tudod, mint a virágot, hogy el ne hervadjon. Több szó nem is igen esett róla.

Aztán mikor végül apa is felkelt, én kint voltam a fürdőben, és hallom, Attila mondja apának, "Anyát meg kell locsolni!" :D Majd el olvadtam. :)))

Úgy 5-10 perc múlva, mikor befejeztem a dolgom, jöttek is locsolkodni. :) <3

Nincs is jobb, mint fiús anyukának lenni. :)

Újabb betegség

A héten Ákos betegedett le először. Hányós vírus. Másfél napig folyamatos hányás még a víztől is. Közben hasmenés is, illetve előtte és utána.

Voltunk orvosnál. Kapott infúziót, amit teában kellett innia. Egy napi hányás után elkezdte iszogatni. Eleinte nagyon nem ízlett neki, de mikor nem kapott mást, akkor lelkesen itta azt is. Bár egész nap kendőben volt, és először 5 percenként kapott pár kortyot belőle. Szegénykém nagyon megviselte. Nem értette, miért nem adok neki enni, pedig kérte. Kért inni is (kisbéka, általában napi egy liter vizet simán megiszik), de azt sem kaphatott. És mikor nem kapott többet inni abból a borzalmas löttyből sem, nagy sírások voltak. Túlélésre játszottam, és növelgettem az időket, meg adagokat is. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Nagyon rossz volt látni, hogy szenved. A kendőben sokat aludt is szerencsére, bár olyankor aggódtam, hiszen akkor nem kapott az infúzióból. De másnapra szerencsére már jobban lett. Reggelire kapott két falat hamit, ez a betegség harmadik napján volt, azt egy az egyben kihányta a vízzel, amit megivott. Még kapott egy kis infúziót, és próbálkoztunk a vizet is csak kortyolgatni. Estére már evett egy keveset és nem hányta vissza nagy megkönnyebbülés volt.

Csütörtökre szinte rendbe is jött. De reggel kezdte Attila hányással. :( Hát neki pont nem hiányzott. Szerencsére nála a hányás "csak" egy napig tartott, de hasmenése van még ma is. És étvágya sem nagyon van. Eddig sem igen volt. Teljesen le van gyengülve szegénykém. Hőemelkedése is van már harmadik napja. Ma is aludt nappal sokat. Minden reggel úgy kelek, hogy na ma már semmi baja nem lesz, aztán csalódnom kell. :(
Talán holnapra rendbe jön kicsit.  Holnap húsvét így jó lenne ha ő is csemegézhetne a főztömből. Ma már főztem, és holnap ha minden összejön cipóban sült sonkát készítek meg egy tortát is.

Ákos viszont azóta még jobb étvággyal rendelkezik. Sír, ha elfogy a tányérjából az étel. Gyakorlatilag egész nap enne. És inni is annyit iszik, hogy elképesztő. Ma kétszer cseréltem rajta úgy pelenkát, hogy már annyira tele volt pisivel (pár óra alatt), hogy kifolyt. Ezen kívül volt még két teli pisilt pelusa. Viszont már hasmenése egyáltalán nincs. :)
Remélem, ha meggyógyul, Attila étvágya is hasonlóan alakul majd. Rengeteget kell visszaszednie. :(

Minden kedves olvasónknak kívánunk nagyon boldog, áldott húsvétot!

Játszótér

Itthon is kint tudunk lenni, ha van rá idő. Persze csak a játszótér lehetőség gyerekekkel. Ákos és Attila is nagyon szeretnek játszón lenni. Alig lehet velük haza indulni, ha kimegyünk. Várom, hogy jó idő legyen folyamatosan, ki tudjunk menni gyakrabban.

Látogatás Tatáéknál

A sok betegség miatt nem nagyon tudtunk látogatóba járni. Így idén most először jutottunk el tatáékhoz. Sok képet készítettem a fiúkról az udvaron. Nagyon szerettek kint játszani.

Attila Norbival (nagybácsi) játszott egész nap. Ákos meg a lépcsőket fedezte fel, és nagy rajongással van sajnos értük. Egész nap fel-le kellett lépcsőznünk, amikor bent voltunk. Szerencsére az idő szép volt, így ki is tudtunk menni pihenésnek. :D

Az út viszont nagyon megviselte Ákost. Későn indultunk el. Elaludt az autóban. Már az esti alvás idején indultunk. Viszont mikor megérkeztünk, felébredt. És nagyon nem tetszett neki, hogy idegen helyen vagyunk. Mikor nagy nehezen megszokta, felmentünk aludni. És akkor fél órán keresztül csak sírt, nem akart aludni. Sehogy nem volt neki jó. Hiányzott az ágyikója, az otthoni környezet. Nekem bevallom óráknak tűnt, mire elaludt. Reggel viszont semmi gond nem volt. Boldogan ébredt. És indult felfedezni az új helyet.



Az udvaron meg igazán elemében érezte magát. Szaladt a kutya felé. Nagyon szereti a kutyákat. Meg is simizte. Aztán meg elindult a veteményesnek. :D Nem volt egyszerű elterelni onnan. És homokoztak, illetve földeztek is kint. Nagyon tetszett még neki a járókövekre fel-le lépés. :D Persze esett is párszor. Hiába, itthon nincsenek ilyen akadályok.

Attila és Norbi kommandósat játszottak kint. Szaladgáltak, lövöldöztek. Nagyon édesek voltak. Mikor Norbi bement. Akkor Attila Ákoshoz csatlakozott, és ketten homokoztak. Nagyon jó volt nézni, hogy játszanak együtt.



Ákos bemutatót tartott az étvágyából. Nem volt ám neki jó a szalámi szelet. Neki a szalámi csakis úgy kellett, ha az egész rudat rágcsálhatta. :D Kint is sütöttünk miccset. Nagy kedvencem. Attila is elég szépen eszegetett. Szerencsére volt étvágya. Biztosan a kinti levegő miatt.

És még pár kép a gyerkőcökről:

Minitali végre

És elérkezett a nagy nap, hogy hosszú kihagyás után végre ismét találkozzunk két fórumos kismama társammal. Eszter hozta a gépét, és igen profi, számomra igen sok örömöt okozó képeket készített vele.

És bár Attilát nagyon nehéz lefényképezni. Ő már nagyfiú és elszalad mindenfelé, folyton mozgásban van. És ha megkéri az ember, hogy álljon meg kicsit, olyan képeket vág, hogy azt nem szívesen raknánk albumba. :D Arckifejezése "de anyaaaa, miért kell nekem folyton megállnom, hogy lefényképezhess?????!!!!" :D









De Eszternek mozgásban is sikerült lekapnia, és annyira jó lett ez a két kép, alig várom, hogy kitehessem valahová. Egyszerűen, mintha egy reklámból ugrott volna elő a gyerekem. Annyi boldogság van az arcára írva. Nagyon tetszik.

Eszter oldalát az alábbi linken eltudjátok érni.
http://kaboca-foto.blogspot.com/
Gyönyörű képei vannak. Bár csak hobbi fotós, de nagyon tehetséges szerintem.

Persze a kicsiket könnyebb volt, sokkal könnyebb fényképezni, ők általában csupán hátat fordítottak a kamerának. :D De mivel kisebb a mozgás igényük, róluk több kép készült.

Az első kép a pados. Ákos viszont annyira megörült, hogy játszótéren vagyunk, és a nagy szabadság láttán egy pillanatra sem akart leülni a padra. Ezért lett sírós kép.


Itt egy kép, hogy is néz ki az én nagy fiam, ha megkérem, hogy nézzen a kamerába. :D

Attila 6 éves

Attika és Papa

Attila születésnapját előre hoztuk, hogy hétvégén együtt tudjuk ünnepelni apa és a papa névnapjával. Két tortát sütöttem. Egy oroszkrémet a névnaposoknak és egy Chowder tortát Attikának. Mikor recepteket kerestem, meglátta, és akkor kérte, hogy neki is süssek ilyet. Ez egy rigójancsi torta lett, mert a gesztenyéért sincs oda a fiam igazán ( az eredeti recept szerint az lenne). Gondoltam egy csokisabbat megeszik, de nem jól gondoltam. A sütik, így a torták sem tartoznak Attila kedvencei közé. Tetszik neki, nagyon örül, de enni már nem eszi meg.

Gyertya elfújás

Végül hatalmas volt a boldogság, pedig nem sikerült a legszebbre, mégis neki tetszett, ezért szeretek sütni. Ajándékba, meg a furcsa dolgok boltjából kért valamit. Hát mit ne mondjak, ott is megkérik az árát mindennek... De végül egy ujjdob mellett döntöttem. És szerencsére hatalmas volt az öröm, amikor kibontotta.

Ákos már az elején elaludt

Apa is onnan kapott ajándékba egy jégpohár készítőt és egy sörnyitó gyűrűt a nadrág mellé. A gyűrű tetszett neki a legjobban. :D Meg megkapott egy játékot a gépére, amire nagyon fájt a foga. Féltem is, hogy kétszer lesz meg. De egy kis hadicsellel (egy barátját bíztam meg, hogy lebeszélje a megvételéről) sikerült elérni, hogy ne vegye meg elővételben.

Vasárnap ünnepeltünk. Én már pénteken a tortákat készítettem, és így sikerült elérni, hogy ne legyen kapkodás szombaton és vasárnap. :) Az egyetlen bajom a vendégvárással, hogy a főzés-takarításban annyira elfáradok, hogy mire ide érnek, már zombi üzemmódban működök. De most annyira jó volt, hogy el sem hiszem. Itt volt a dédi is, Nagyi, és úgy érzem egy egészen jó nap volt így együtt, bár későn érkeztek. Volt legalább időm elkészülni mindennel. Egyetlen gond az volt, hogy Ákos nem aludt el időben, és nem is aludta ki magát, így kicsit nyűgi volt, de ő is jól érezte magát. Az asztalnál sikerült elaludnia, mert csak ott ült nyugton. :D

Ez után következett az ajándékok közelebbről való megvizsgálása. Attila papával összerakta a Legokat. Nagyon örült, mert sok játékot kapott, még egy helikoptert is. Ákosnak meg kellett elégednie az ujjdob kipróbálásával. Neki is nagyon megtetszett, és azóta is gyakran kéri. Már egész profin kezeli.
Attila meg minden egyes legot azóta is fent tart magasan a polcokon, hogy Ákos nehogy elérje. És nagyon helyesen, hiszen igen kicsi darabkái vannak.
Pár kép még a napról.

Attila felvágja a tortát

Gáborok torta vágása (mint az esküvőn:D)

Szerelés

Ákos benéz

Ákos tortás :D