2010. október 17., vasárnap

Attila fogai



Mielőtt elfelejteném a nagy hírt. Attila szeptember 3-án elvesztette az első tejfogát. Sajnso nem tudtam eltenni, mivel vagy kiköpte vagy lenyelte. Csak amikor az ovi után mentünk haza, akkor vette észre, hogy nincs meg a foga. :D
Már akkor mozgott a mellette lévő fog is. És pár napra rá már megjelent a csontfoga is. Csak az után esett ki a második foga, amit el is tettem emlékbe, de ott is szinte másnap megjelent már a csontfog. Így kisfiúnk, aki nem sokára 6 éves lesz már egyre nagyobb, és ezek a dolgok döbbentenek rá, hogy hírtelen hogy eltelt az idő, és az én kisbabám nem sokára már iskolába fog járni. Hihetetlen.
Íme ezen a képen már látszik mindkét csontfoga. Pár napja még nagyon meg votlunk ijedve, hiszen nagyon ferdén nőttek, de azóta kicsit szintbe kerültek. Most nem tűnik ferdének, de azt hiszem, hogy mégis ellátogatunk egyik nap a fogorvoshoz, hogy nézze meg, van-e hely a fogaknak. Nem szeretném, hogy amiatt kelljen fogszabályzót hordjon, mert nem fétek el rendesen a fogai.
Természetesen a kihullott fogaiért a fogtündértől kapott egy kis pénzt is. Elsőből már nem is tudom, mit vett. De a másodikat eltette és most gyűjt egy nagyobb dologra. :) Gáborral már azon gondolkodtunk, hogy ha ilyen ütemben esnek ki a fogai,  jól megkopaszt minket, de egy ideje még csak meg sem mozdult másik foga. Így nem kell az anyagi csődtől tartanunk. :)

Játszóházban Zolikáékkal

A találkozó után megint játszóházba mentünk. Mivel egyértelmű volt, hogy a gyerkőcöknek, mármint a miniknek, nagyon tetszett. Az ugye egyértelmű, hogy Attila élvezte, de most már Ákos is fel tudta fogni, és tologatt az autókat, örült a labdáknak, az alagutaknak és a sok színes játéknak.

Ákos segített Zolikának átmászni az alagúton. Még nem próbáltam, hogy át mer-e mászni, de ő minden gond nélkül átmászott. Nagyon édes volt. Zolika eleinte nem nagyon akart. Neki-neki indult, de visszafordult, aztán egyszer csak végig mászott rajta. Nagyon boldog volt.

Aztán a labdák közé vetettük a gyerkőcöket. Szegény Zolikának eleinte nagyon nem tetszett, Ákos viszont nagyon élvezte, úgy küzdött, legyőzte a labdákat. Ő csak attól félt, ha bele fektetettem. Végül aztán Zolika is megbarátkozott a sok színes labdával, és együtt csapkodták őket, mintha vizet fröcskölnének. Nagyon édesek voltek. Attila meg szörnyeteget játszott, minden bizonnyal ennek is volt köszönhető, hogy Zolik meg volt szeppenve, mert folyton ugrált a labdák közé. ÁKos már megszokta, de Zolikának ujdonság volt ez a nagy vehemencia. Aztán meg pár pillanat múlva meg megnevetette a babákat.  :) Nagyon édes tud lenni. Zolika a mai napig röhög, ha meglátja Attilát. Egyszerűen lenyűgözi. :D

Ez után meg az egész játszóházat újra bejártuk. Volt csúszdázás. Ákos ezt is élvezte, meg autózás, akadálypálya és ház csodálás. :D Nagyon érdekelte őket minden. És imádták a magazinokat. :D

Zolika hihetetlenül sokat mond már. Egyfolytában dumált. Olyan kis ennivalóan ányázott mindennek, mutogatott, minden érdekli, de közben nagyon óvatos. Zabálni való kisfickó. Ákos csendes, nem sokat mond, bár ha beindul, akkor ő is tud mondani, csak ez nagyon ritka. :) De énekel, énekli, hogy "hinnntta", ha hintáztatom. :)

Aztán Attila még ott maradt a játszóházban, mi meg elmentünk kicsit jártuk az üzeleteket Kabócáék is csatlakoztak. Esküvőre készülődött. A sajátjára. Most hétvégén tartották. Nagyon szép volt. :) Ez úton is gratulálunk. Szóval épp Gergőnek vettek ruhát az alkalomra. Meg születésnapi ajándékot.

Én is vettem Attilának egy kirakóst, mert nagyon belejött a nagy fiam. Amit vettem túl könnyűnek bizonyult, így azt hiszem a Mikulástól kapni fog egy 100 darabosat is. :)
Közben újra elkezdtük vele a készségfejlesztőt. Judit szerint nagyon ügyes. Bár természetesen van min dolgozniuk, de szerencsére nagyon ügyesen dolgozik Attila, és szereti csinálni. :) Közben Ákossal a bölcsisek életét figyelhetjük meg. :) Nagyon aranyos gyerkőcök járnak oda.

De visszatérve a játszóházas naphoz, nagyon jót szórakoztunk megint. Nagyon jók ezek a találkák. :) Örülök, hogy a fórumon megismerhettem ilyen kedves anyukákat. :)

2010. október 15., péntek

Egy éves fórumtalálkozó

Október 1-jére szerveztük a fórumtalálkozót is. Elvileg ez nagyobb lett volna, mint az előző. Mégiscsak most volt egy éve, hogy naponta izgultunk egymásért. Vártuk, ki mikor kerül sorra. És nagyon izgultunk minden egyes fórumos társunkért.

 

De sajnos sokan megfázással küzködtek, és sok embernek más játszott közre. Így nem voltunk olyan sokan. :( De örültem, hogy pár újabb fórumtársammal találkozhattam ismét. Fruzzsit még egyszer sem láttuk, és Szenvedélyék meg Teknőciék is eljöttek. Kabócáék is lebetegedtek, de egy közös kép erejéig azért beugrottak a játszóházba. :)

A találkozó nagoyn jó volt, csak rövid. :( Pedig két óránk volt.

Attila rögtön a focipályát támadta meg, na és nagyon örült az új járgányoknak. Na és beleszeretett az ikerbabakocsiba. Olyan édesen etette ő is a babáit, és tologatta őket. :) Ákos meg akkor aludt el, amikor befordultunk a játszóházhoz vezető folyosóra. :D Így ő a két órából majd egy órát átaludt. :) Na jó felet. :) Aztán még ebédeltünk is. Kis akaratos manóm nagy hisztit lerendezett amíg etettem. Nem tudtam, hogy mi lehet, végül arra jutottam, hogy valószínűleg az előke nem tetszett neki.

Ákos jól eljátszott a többi baba mellett. Igazából nem hatja meg más babák társasága még. Vagy inkább azt mondanám, hogy nagyon ritkán. :) A hintázás nagyon tetszett neki. Beraktam a sok labda közé, gondoltam milyen jó móka. De amikor elfektettem benne, annyira nem tetszett neki, az viszont már sokkal inkább, hogy mászhatott benne, pedig nem könnyű haladni. :D
Attila meg mindenfelé kalandozott. Néha a többi babát szórakoztatta, néha Ákost. :)
A nap fénypontja Vanda volt, ahogy a babákat megugráltatta a trambulinon. Illetve ő ugrált a gyerkőcök meg nagyon élvezték, hogy pattognak. :D

A találkozó végén kisorsoltuk, ki kinek a képeslapját kapja. Én Szenvedélytől kaptam egy nagyon szép virágos képeslapot. Az első képen a balfelső sarokban lévő narancssárga virágosat.
És én Dbmonak adtam, aki azt hitte, hogy bolti képeslapot kapott. Haza érve aztán észrevette, hogy ez sk. :) A külön lefényképezett képeslap volt az én művem. De szerintem mindegyik képeslap gyönyörű volt.
Még Sencikének is küldök képeslapot. Remélem, neki is tetszeni fog.

 

A találkozó után az Ikeában "ebédeltünk" Erikával és Minával. Aztán haza rohantunk. Egy kép a babakocsis Ikeázókról, meg a csoportkép le ne maradjon. :)

 

 

Attila és az autók, na meg a szüreti mulatság

Amikor meglátogattuk Enéht és Gabit, haza felé ezt az autót láttuk meg. Attilának nagyon megtetszett, és sikerült pár képte készíteni róa és az autóról. :)

 

Október 1-jén az óvodában szüreti mulatságot rendeztek. Mivel délután 1-re fórumtalálkozóra mentünk. Együtt mentünk be az oviba. Sajnos Attila most sem táncolt, és énekelt a többiekkel. Viszont végignéztük a műsort, és nagy nehezen sikerült rávenni, hogy préseljen egy kis szőlő levet. :D Bár nem igen rajongott az ötletért, a végén nagyon büszke volt magára. :)

Gyorsan haza jöttünk, összepakoltunk, és indultunk is tovább a fórumtalálkozóra. Erről a következő bejegyzésben.

 

Megszületett Enéh

Szeptember 10-én este barátnőm hívott, hogy fájásai vannak. És most mit, hogy csináljon. Én nagyon izgultam érte. Sokkal jobban, mint amikor én szültem. Végül beért a kórházba, dokija is oda ért. Dr Mihályi volt az orvosa neki is. :)

És 2010 szeptember 11-én hajnali 2 óra körül megszületett Enéh baba 3250 grammmal és 51 cm-rel. Ezúton is gratulálok Gabinak, aki egy hős volt. Császár után természetesen szült. Le a kalappal! :)

Pár kép Enéh babáról. :)

2010. október 13., szerda

Ákos egy éves

Bizony, már egy év is eltelt azóta, hogy lefekvéshez készülődtem. Fogmosás után elmentem wc-re és jött az a jellegzetes pukkanás. Egyértelmű volt, miután felálltam, eljött az idő. A mai napig nem felejtem el ezt a napot sem. Teljesen nyugodt voltam. Csak fáradt, mivel majdnem éjfél volt már, és előző éjjel sem feküdtem le időben - az a fránya kockulás... :D

De 7 órával később már Ákos a mellkasomon volt. Nem volt könnyű, de abban a pillanatban megszűnt megint minden fájdalom, eltűnt a külvilág. Amikor megpillantottam, mintha Attila született volna újból meg. Annyira szép volt, mint a bátyja. Úgy magzatmázasan a számomra a legszebb a világon. Egy újabb csoda az életemben. Megérte a fájdalmat, a fáradtságot. Csodálatos érzés volt, hogy a kicsi meleg testével hozzámsímult és az illata.

Hajnali 5:55 volt, szeptember 25-e. Apa meg is jegyezte, hogy mennyi ötös. :) Ennek már egy éve, és úgy elrepült ez az idő, hogy észre sem vettük szinte.

 

 

Ma már mászik, feláll, felmászik, kipakol, kiabál és egy kis haspók.

Imád cumizni, de még mindig cicizik.

Imádja a dvd-ket pakolászni, a gond, hogy már ki is nyitja a tokokat, és kiszedegeti a lemezeket. :D

Ha bekakilt, és már zavarja, addig áll mellettem, és rángatja a ruhámat, amíg rá nem jövök, hogy baj van a pelusban. :D

Bármikor képes enni. Akkor is minden gond nélkül megeszi az ebédet, ha épp előtte 5 perccel evett meg egy maréknyi pufit. :) Ezen kívül mindenevő. Mindent megeszik, amit adok neki. Ha valamit nem hajlandó megenni, akkor gond van. Vagy poci fáj, vagy a foga.

És rájött a bepakolás örömeire is.

Szereti a zenét. Amint meghallja rázza a fejét, és hintázik, pattog. Elkezdett bár ezt már szülinapja után tapsolni is újra. Ha elég kitartóan énekelem neki a Tapsi tapsi..-t, egyszer csak elkezdi. Szereti a lóg a lábát is. :D
SZeret gitározni. Úgy pengette első perctől, mintha tudná, mi az. :D Az xboxhoz van mikrofonunk, és azt ha megkaparintja megfogja és beleénekel. :)

Ha elfárad imádnivalóan lefekszik ahol épp van, leteszi a fejét, olyankor ennivalóan édes tud lenni.

Természetesen kapaszkodva jár már. Egyedül még nem indult el, de eljön ennek is az ideje.

Már 5 foga van, a hatodik készülőben. Sőt, akár a 7- és a 8. is.

Szereti, ha apa simizi a buksiját. Egyébként a hasát, hátát, karját is szereti simiztetni.

Éjjel még mindig ébred, ilyenkor általában cicizik, és már alszik is tovább.

Végre megtanult lemászni az ágyból háttal, így már nem kell féltenem, hogy leesik, nyugodtan közlekedhet a lakásban.

Nem szereti a sapkát, de megtűri. Egy kis ellenkezés után megfeledkezik róla, hogy a fején van valami.

Evés közben a Kárókatona, Háztáji nóta és a Görögdinnye a kedvence, de minden érdekli, ami zene. A mesék annyira nem kötik le.

És ő is imádja a számítógépet már egész kis kora óta, Csapkodja a billentyűzetet, tologatja az egeret, tekeri a görgőt, ez nagy kedvenc. :)

Már tudja, hogy a fegyver bumbum szól. Na nem ezt mondja. De egyértelműen lövést utánozza. Hiába a bátyus tanítja. :DŰ
Tologatja az autókat. Minél nagyobb annál jobb. :D

Hintázás közben énekli, hogy "Hiiinnnttta". :)

Nem szereti a dobálást, és ha nagyon meglököm a hintában.Ilynekor megijed.

Ügyesen iszik pohárból, üvegből (sportkupakosból). És szeret is inni. Nagyon sokat iszik.

Ha baj van anyázik. Illetve Ájjjjjáááázik. :D

És ha valami nem úgy sül el, ahogy ő szeretné, akkor hisztizni is tud. Szerencsére, vagy épp szerencsétlenségemre, akarat hiányban ő sem szenved. :)

 

Szerencsém van, mert egy-két nehezebb naptól eltekintve Ákos nagyon "jó" baba. Tényleg repül mellette az idő. Eleinte szó szerinte evett, aludt, aztán volt egy kis hasfájós időszak is, de ez elég gyorsan elmúlt, bár akkor örökkévalóságnak tűnt. Volt a nem tudok kakilni időszak, az sem volt nagyon egyszerű, de nagyon nehéznek sem mondanám. Egyszerűen jó baba, és csak akkor sír, ha baj van, ha fáj valamije, vagy nagyon hiányol. El vagyok kényeztetve vele. :)

A szülinapi ünneplés jól sikerült. Kata és papa voltak itt aznap. Pénteken már kapott ajándékot Csabitól, a keresztapjától, szombaton nem ünnepeltünk, mert apa koncertezett, de vasárnap megünnepltük tortával, ebéddel, ajándékokkal.

Sajnos csak a tortáról van kép. Nem sikerült fényképezni az ajándék kibontást, viszont videó van róla. A torta ízlett neki. Most először evett édeset. Egy tojásmentes piskótás és tejmentes tejszínnel készített feketeerdő tortát sütöttem, mert ezt mindannyian ehettük. :) Bár nem volt a legfinomabb, de rossz sem volt. :) És a lényeg amúgy is a gyertya volt, amit sikerült eloltania, természetesen úgy, hogy megfogta. :( Pedig én csak egy pillanatra néztem el, sajnos Kata is pont akkor nem figyelt. De Attila is belecsapott az ő első gyertyájába. Így mondhatni ez már hagyomány nálunk. :) Nem történt semmi baja, mivel azonnal elaludt a gyertya. Még csak meg sem látszott a nyoma. De azért kis sírás volt. :)

És íme az ajándékbontós videó. Attila nagyon segített. :)



2010. október 12., kedd

Klántali

 

A keresztelő után itthon voltunk többnyire. Ákosnak elővettük Attila régi bébitaxiját. Nagyon tetszett neki. Bár még nem tud vele közlekedni, tologatja. Imádja tolni, dudál vele, néha még brümmög is neki. :D

Imád a gép előtt ülni. Hiába van neki saját billentyűzete(igazi), hiába van neki saját egere, mégis az kell neki, ami anya előtt van. És ha oda ül, akkor nagyon profin kezeli már mindkettőt.  :) Tiszta apja mindkét gyerek. Bár tény, hogy én sem vetem meg a gépet. :D

 

És 12-én megtartottuk a nagy kocka, öööööööööööö ... akarom mondani klántalit. :D Természetesen sokkal kevesebben jöttek el, mint amennyire számítottam. És ez már nem sikerült olyan jól, mert mikor oda értünk 4-re még mindig tarott az a bowlingbajnokság, aminek már egy órával előtte vége kellett volna legyen... De sebaj. Billiárdoztunk egyet, aztán elmentünk "ebédelni", mert még mindig nem tudtuk, mikor kerülünk sorra. Végül 6-kor visszamentünk az eredeti három pálya helyett csak egyet foglaltunk már le.  Nagyon jót játszottunk. Igazán megtetszett ez a bowlingozás. Remélem, sikerül újra összehozni egy bowlingpartyt. :D

Természetesen mindkét gyerkőc velünk volt, eredetileg mindenki gyerekekkel jött volna, már akinek van. Mert ugye Jancsikának 17 évesen értelemszerűen nincs még. De ő meg annyira jól eljátszott Attilával, mint mindig, hogy öröm volt nézni. Attila valahogy érzi, hogy ő még gyerek, de már nagyobb nála, és nagyon jól kijönnek egymással. És amint a fenti kép prezentálja Ákosnak is ott volt a helye. :D

Őt a billiárd asztal kerítette bűvletébe. Mikor végre nem játszott rajta senki, Ákos úgy ment rajta körbe, úgy kiabált, annyira boldog volt, mintha valami csodát látna. Nagyon édes volt. Aztán amíg mi bowlingoztunk, ő nagyon jót aludt. :)

 

Keresztelő

Szeptember 5-én nagy nap volt. Eljött a keresztelő napja is.

 

Én nagyon izgatott voltam. Nagyon sokat dolgoztam rajta, hogy végre mindketten meg legyenek keresztelve.  A meghívókat készítettem, és az ebédhez kerestem éttermet. Mivel kicsi lakásunkba nem fért volna ennyi ember el. Pedig nem hívtam sok embert az ebédre csak a nagyszülők, dédik és a keresztszülők voltak hivatalosak, de így is 20-an voltunk.

Attilának Antónia, a húgom, és Snake (Laci) egy jó barátunk lett a keresztapja. Ákosnak meg két barátunk, Gabi barátnőm, és Csabi nagyon régi barátunk.

 

 

Reformátusok lettek, bár én katolikus révén szerettem volna, hogy ők is azok legyenek, de akadt pár probléma, ami miatt a katolikusoknál nem vagy csak nagyon nehezen ment volna a keresztelő. Legelső az, hogy mi nem vagyunk összeházasodva. És szerencsénk, hogy van pap ismerősünk, aki elvállalta így is.

Szerencsére nagyon rendes az atya, és a templom egyszerűen gyönyörű, nem az a szokványos egyszerű református templom volt, ahol se szentképek, se díszek, semmi nincs, hanem gyönyörű orgona, csodaszép ólomüveg ablakokkal. Kívűlről nem látszott templomnak, viszont bent lenyűgöző volt. :)

A szertartás rövid volt, de utána még a szentmisére is ott kellett maradni, csak én jöttem ki Ákossal. Bár lehet, hogy bent sem lett volna semmi gond. Mikor oda értünk a templom előtt megetettem, és utána el is aludt a drágám. Épp az előtt ébredt fel, hogy szentelt vízzel leöntötték volna. Így volt pár perce magához térni. Ez alatt az oltáron lévő díszvirágot szerette volna mindenképp megkaparintani. :D Amikor meg jött a víz semmi sírás, semmi gond nem volt. Annyira szépek voltak.

Attilának előző nap elmondtuk, hogy miről szól, hogy a templomban szépen kell viselkedni, és csendben is volt. Annyira ügyesek voltak, hogy egy vadidegen néni oda is jött hozzánk és gratulált, hogy milyen ügyesek a gyerkőceink. Hogy ő már sok keresztelőt látott, de a fiaink nagyon jól viselkedtek. Nagyon meglepődtem, és jól esett nagyon.

 

Aztán eljutottunk az étteremhez is. Ami elég körülményes volt, mivel valami futóverseny lévén a fél város le volt zárva. Én indultam a legkésőbb taxival, de Csabiékat leszámítva mi értünk legelőször oda. :D Meg is lepődött mindenki. :) Csak mi meg a bejáratot nem találtuk. :D Így megvártuk apát és a dédiéket.

 

Az ebéd nem volt lenyűgöző, de szerintem finom volt, és pont elég, mert nem sok maradt. A tortákat Lacinak (Snake) köszönhetjük. Nagyon finomak voltak. És Attilnak nagyon tetszett a tortája. :D A fegyvert nem volt szabad megenni, így körbe kellett vágnom. :D Kaptunk egy pezsgőt is ajándékba, így elégedetten jöhettünk haza.
Itthon aztán Attila megkapta a gitárját, és le volt nyűgözve. :D Ez egy nagyon jól sikerült nap volt.