Egerben

A hosszú hétvégén apa koncertezett, de mamával elmentünk Egerbe.  Bár igazán nehezen indult, előtte való nap hívott anya, hogy menjünk valahová, este kitaláltuk, hová, másnap indulás. Ráadásul későn feküdtem le, így nem volt egyszerű, de azért élvezték a gyerekek is, csak Attila nagyon nyűgös volt. :(

Az autóban rájött, hogy éhes, benzinkúton bevásároltunk... Valahogy igen lassan telt az utazás. De azért volt pár vicces pillanat is. :))

Aztán megálltunk egy kis helyen, ahol vásár volt. Ott persze mindent meg kellett volna venni. Kapott egy zsákbamacskát, de persze, hogy volt miért tovább nyafizni... De a körhinta nagyon tetszett neki. Nagyon kedves, vicces család működtette. :) Igazán jó hangulatban telt a forgás. :D
 Fagyit is ettek mindketten. Ákosnak még az orra is olyan lett. :)) Közben ő rájött, hogy lépcsőzni is tud, és nagyon akart is. :)) Én találtam magamnak gyurmafülbevalót. Nagyon megörültem neki, Ákos meg egy kis egérkét kapott, amivel nagyon szeretett játszani. Folyton ledobta, felvette. :))

Nagy nehezen megérkeztünk Egerbe. Attila és Ákos pont elaludtak... Ahhoz képest elég jól telt már az ottlét. :)
Babakocsival vágtunk neki, amit végül csak üresen toltunk. Ákos lépcsőzni szeretett volna, és macskaköveken nem igazán egyszerű tolni a kocsit, de nem is kellett volna, nagyon ügyesen jött a lábán.

Újabb élmény volt számukra a póni lovaglás. Attila már profin ül a lovon mérettől függetlenül. El is gondolkodtunk, hogy lovardát kéne keresni. :)
Ákos meg még mindig fél a nagy állatoktól, de nagyon ügyesen ült a pónin, és nagyon élvezte, hogy lovagolhat. :)

És jöjjön pár kép a várban. :)

Séta a Római parton

Van, hogy nincs kedvünk nagyon messzire menni, ilyenkor nagyon jó, hogy itt van a Római part. Nagyokat lehet sétálni, biciklizni a gyerekekkel, és étterem is akad szép számmal. Igazából a sok ember viszont nem a legjobb, főleg, ha két biciklis gyerekkel megyünk ki. Ákos még nem igazán tud figyelni másokra. Többször is majdnem nekiment másoknak. Illetve igencsak a maga feje után megy, sokszor csak az út szélén, vagy minden lépcsőre fel akar menni a biciklivel, ami ugye nem igen szerencsés. De kezdi megtanulni, hogy másra is kell figyelni, nem csak arra, hogy gurul a kerék. :)

Apa Attikával lement a Duna partra, készítettem fentről pár képet róluk. Mi a biciklik miatt nem akartunk lemenni Ákossal.

És utána kezdődött a rohangálás a gyerekekért, míg be nem ültünk egy étterembe.
Épp, hogy befejeztük, amikor elkezdett cseperegni az eső. Így elég rövidre sikeredett a kirándulás, de legalább mindenki jól érezte magát. :)