Trianonra emlékeztünk

Most nagy viták mennek, hogy gyásznap, vagy összetartozás ünnepe. Bár szimpatikus a második felfogás is. Nekem azért ez marad gyásznap. Így ezen a napon megemlékezünk, és nem ünneplünk. Lehet erre másik napot találni. De hogy az ország feldarabolásának napján az összetartozást ünnepeljük...

Nos a lényeg, hogy jól éreztük magunkat nagyon. Ennek ellenére nekem volt hiányérzetem, hiszen ennek a napnak nem erről kellene szólnia szerintem. De amint mondtam, megértem én a másik oldalt is. Túl sokat gyászolunk, túl sokat szomorkodunk, pedig lehetne ünnepelni is. És igen, van mit ünnepelni, ezzel egyet is értek, de nem gondolom, hogy ezen a napon. Itt egy nagyon szomorú eseményről kell megemlékezni, nem gyászolni, mert még látunk reményt, de ünnepelni sem.

Koncertekkel kezdődött most. Ez is nagyon jó volt, bár nem ezen a napon, és nem gondolom, hogy a felvonulás előtt kellett volna, hiszen a vonulásra már (ebben a hőségben meg különösképpen) a legtöbben elég illuminált állapotba kerültek... A vonulásra mi nem maradtunk, hiszen már majd 8 órája kint voltunk a gyerekekkel, arról nem is beszélve, hogy igen gyülekeztek a felhők felettünk.

Attila Csengével sokat játszott. És más gyerekekkel is találkozott, ő meg nagyon szeret barátkozni, ismerkedni együtt játszani, így vele nem volt gond. :) Nagyon jól szórakozott. Csak néha kellett rászólni. Ákos nagyon sokat sétálgatott, aztán beszállt a nagyok játékába is. Udvarolt nagylányoknak, ő is nagyon jól érezte magát, és ez nagyon jó volt. Folyamatosan a színpad elé szeretett volna sétálni. Imádja a zenét. :)

Nekem is hatalmas élmény volt, hiszen rég nem látott ismerősökkel találkoztam. :)) Jó volt hosszú évek után beszélgetni velük. :) Szóval, megérte elmenni. Már csak a Titkolt hiányzott, de mint kiderült, esküvő miatt nem tudtak eljönni.

Megint ezer kép készült ráadásul most Gabival ketten fényképeztünk, így nehéz választani közülük.