Húsvét

A húsvétot papáéknál töltöttük.

Gábor szombaton még koncertezett, ezért csak vasárnap délután indultunk. De már ott ebédeltünk. :)
Autóval mentünk megint, Ákos elég gyorsan elaludt, Attila viszont egy kis szundikálást leszámítva fent volt. Ebéd után, beszélgettünk, játszottunk..

Este annyira belejöttünk a vicces videó nézésbe, hogy nagyon későn feküdtünk le. Ákos is elég sokáig fent volt. Így én 9-kor keltem, de Ákos még egyedül aludt fent egy órát. Engem Attila rögtön reggel meglocsolt. :) Elmondott egy verset, azt hittem, valami locsoló verset tanult az oviban, erre kiderült, hogy a Nyuszi ül a fűben kezdetű kis éneket mondja el versben. :)) Annyira édes volt, annyira zabálni való. :)) Én csak olvadoztam. :)

Ákos ébredés után nagyon kétségbe volt esve, hogy hol van anya. Rohantam is fel hozzá, és gyorsan megnyugodott. Megreggeliztünk, és elkészültünk, majd megindultunk locsolni. Igazából én nem kellett volna menjek, de Ákos nélkülem ki nem teszi a lábát sehonnan.. :)

Átmentünk Gábor nővéréékhez locsolkodni. Ákost nem hozta lázba ez a locsolkodás dolog. Annál inkább egy autó. :D Attila annyira meg volt illetődve, hogy csak vigyorgott. :D

Meglocsolták a lányokat, akik szintén le voltak fagyva, csak mosolyogtak, és gyakorlatilag megfigyeltek. :) Egy szó el nem hagyta a szájukat, amíg ott voltunk, és csak a vége felé kezdtek el közeledni. :)

 
Ákosnak tetszettek a lányok, megtanulta a nevüket és mondogatta, akart nekik vizet vinni, és egyebek.

Attila nagyon unatkozott, a lányok kicsik, és igazából a játékfelhozatal sem ínyére való. Az egyetlen autót ráadásul Ákos kisajátította, viszont nagyon tetszettek neki az akváriumban a halak. :) Azt nézegette nagyon sokáig apával. :)






















Készült közös kép az unokákról papának. 

Egy kis beszélgetés után mentünk is, mert munkás emberek jöttek hozzájuk őket is meglepve húsvétkor...

Mi még le- és kitakarítottuk az autónkat, és indultunk is utána haza, hogy még sötétedés előtt haza érjünk.

Attila és a bicikli

A nagy hírt el is felejtettem feltenni. Igazából képet szerettem volna készíteni, de nem sikerült, aztán nem is tudom, miért maradt ki.

Attilának elővettük a biciklijét. Alig várta, hogy újra tekerhessen. De letörtem a szarvát, amikor mondtam, hogy márpedig a pótkerekeket levesszük róla. Kicsit aggódott. Apa nagyon aggódott. Nem hitte, hogy kicsi fia már ilyen ügyes. Én meg semmit sem aggódtam, tudtam, hogy nem lesz gond ezzel.
Az első kipróbálásra oviba menet került sor, apa nagy bánatára. :D

De azért szerencsésen beértek oviba, nem is mondta, hogy hogy is ment Attilának. De mikor mentem érte oviba, hazafelé már teljesen tökéletesen ment. Elindult, és megállt minden gond nélkül. Fékezni is tökéletesen megtanult, tehát Attila rendesen biciklizett. Fel is hívtam apát, hogy miért nem mondta, hogy nagy fia már tökéletesen biciklizik. Azt mondta reggel még voltak problémák. Én meg mondtam neki, hogy nem tudom, mi lehetett, hiszen most tökéletesen megy vele. :)

Szóval nagyon büszke vagyok az én kis bringásomra. :)

Szentendrén

Most, hogy apának van jogosítványa, és autónk is. Már semmi sem állhat az utunkba, és bárhová elmehetünk.
Tegnap először Szentendrére mentünk autóval. Nagyon gyorsan oda értünk. Ott ebédeltünk, majd sétáltunk egyet a gyerekekkel. Ákos a kis biciklijével volt. Neki nagyon tetszett. Újdonság volt a macskakövön mennie vele. :) Attila viszont annyira nem élvezte, ő alig várta, hogy haza érjünk. Itthon jobban érzi magát, mint kirándulás közben.

Sajnos a fényképezőgép leesett, mikor Ákost az ölembe tettem, lehúzta a lábával. Eltört az elemtartó fedél, így nem tudtam fényképezni, de szerencsére ezt leszámítva még működik. Már tekerem is körbe ragasztó szalaggal. :)
Ez a pár kép készült.

Attila 7 éves

El se tudom mondani, milyen gyorsan repül az idő, ha az embernek gyermeke születik.
Csupán ma volt, hogy elindultunk a kórházba, és két és fél órával később már a kezemben is volt Attila. Felejthetetlen pillanatok ezek. Igazán jó visszagondolni a születésére. :)

Íme ilyen volt akkor:

És egy nappal később:

És hét év múlva, pontosan születése pillanatában még tv-t néz, és várja hogy álom jöjjön a szemére... :)

Elrepült hét teljes év. És ez a kisember egy igazi egyéniség lett. A pici babából, aki annyira gyönyörű volt, hogy azonnal beleszerettem ez a szépséges nagy fiú lett, aki szeptemberben már iskolába megy.
Ez idő alatt annyi szeretetet kaptunk tőle, hogy elmondani nem lehet. Annyi szép emléket, hogy azt fel sem lehetne sorolni. És persze ő is gyerek, sok huncutságot követett el, de hát ez a dolga.
Nagyon örülök, hogy ilyen fiacskám van. Büszke vagyok rá nagyon. :)

Az ajándékokat csak másnap kapta meg, mivel apa koncertezett, és nem volt már itthon mire haza ért Attila az oviból, csak így ünnepelhettük együtt Attilát.
Reggel aztán korán lejött hozzánk Attila, és addig fészkelődött, amíg fel nem ébresztett. Akkor aztán jött a kérdés. Anya, mikor kapom meg az ajándékot??? Hát tudtam volna még aludni, de átéreztem a várakozást. Így mivel erre már Ákos is felkelt muszáj volt felkelni, és ajándékozni, hogy apa is pihenhessen tovább.

Úgy terveztük vasárnap aztán megünnepeljük az ovis társaival. De mivel a legjobb barátját sem tudtuk meghívni, nem volt oviban. Így megbeszéltük, hogy hagyjuk a bulit, aztán ha Bence megy oviba, akkor meghívjuk hozzánk, hogy egy kicsit játszanak együtt. Attila nagyon örült. Úgy hiszem nem is nagyon szeretett volna bulit. Ő csak Bencét szerette volna nálunk látni. :D

Szerdán átjött Bence hozzánk. El se tudom mondani, hogy mennyire szépen, játszottak. Persze azért Attilára néha rá kellett szólni, de nagyon jól eljátszottak, és én tudtam tőlük a konyhában ügyködni.
Este Bence elment, és megjött Kata, aki két napot is nálunk aludt. Így Attila igazán boldog volt. Bár nyafi így is volt, mikor Kata elment. De semmi gond, hiszen most megint megyünk majd. :D

Klántali

Ebben az évben ez volt az első találkozónk. Először az időpont volt meg. Aztán utolsó pillanatban az módosult, és a helyszín is megszületett. :)
A Mezőgazdasági Múzeumban néztük meg az optikai csalódás kiállítást. Én valamivel nagyobb dologra számítottam, de voltak igazán jó dolgok is. :)

Ákos végig aludta a kiállítás ezen részét. Akkor ébredt fel, amikor jöttünk ki. Babakocsit letettük, és elindultunk megnézni a vadász kiállítást is. Az nagyon tetszett mindenkinek. Ákos annyira félt a kitömött állatoktól, hogy nem volt hajlandó közel menni hozzájuk. :)) De az őzikék és kisebb állatok nagyon tetszettek neki.

Mivel a kiállítás alatt azért nagyon nem tudtunk beszélgetni, utána (egyébként is így terveztük :)) a sörsátorba indultunk.
Előtte még az autósok leellenőrizték az autókat, és elhozták onnan azt, ami még kellett. Kiderült Snakenek elég drága lett ez a találkozó. Megbüntették, mert rossz helyen parkolt. :(
Mi addig az Anonymus szobor előtt várakoztunk. Gyerekek azonnal birtokba is vették. Nagyon tetszett nekik. :)

Végül a sörsátorban leültünk beszélgetni. A fiúk, a kisebb fiúk, szaladgáltak. Balu két nagy fia már velünk ült, és beszélgetett az asztalnál. :)
Nagyon jól érezte magát szerintem mindenki. Megbeszéltük a következő klántali helyszínét is. Ami a Sunny dinner lesz nagy valószínűséggel. Bár páran lehet előtte elugrunk a vidámparkba is. :)

Új embert is megismerhettünk Norbi személyében. Remélem, hogy a vidékiek közül is egyre többen jönnek majd fel találkozóra. :) Igazán jó lenne egyszer egy teljes létszámos klántalit összehozni. :)

A képek nem az igaziak. Én a gépet itthon felejtettem. Baluék fényképeztek, de nagyon sok jó pillanat lemaradt. A legjobb közös képek meg Sanke-nél vannak, ő meg mostanában nagyon elfoglalt, és még nem kaptam meg a képeket tőle.