A nagy hírt el is felejtettem feltenni. Igazából képet szerettem volna készíteni, de nem sikerült, aztán nem is tudom, miért maradt ki.
Attilának elővettük a biciklijét. Alig várta, hogy újra tekerhessen. De letörtem a szarvát, amikor mondtam, hogy márpedig a pótkerekeket levesszük róla. Kicsit aggódott. Apa nagyon aggódott. Nem hitte, hogy kicsi fia már ilyen ügyes. Én meg semmit sem aggódtam, tudtam, hogy nem lesz gond ezzel.
Az első kipróbálásra oviba menet került sor, apa nagy bánatára. :D
De azért szerencsésen beértek oviba, nem is mondta, hogy hogy is ment Attilának. De mikor mentem érte oviba, hazafelé már teljesen tökéletesen ment. Elindult, és megállt minden gond nélkül. Fékezni is tökéletesen megtanult, tehát Attila rendesen biciklizett. Fel is hívtam apát, hogy miért nem mondta, hogy nagy fia már tökéletesen biciklizik. Azt mondta reggel még voltak problémák. Én meg mondtam neki, hogy nem tudom, mi lehetett, hiszen most tökéletesen megy vele. :)
Szóval nagyon büszke vagyok az én kis bringásomra. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése