Nagyon el vagyok maradva a takírátssal. Tegnap viszont muszáj volt megsütni a mézeskalácsokat. 8 órán át a konyhában roboltam. Viszont az ok, amiért írok, hogy végig segítségem volt. Attila segített kiszaggatni a tésztát, megsütöttük, aztán segített mosogatni is.
Szerintem én voltam a legboldogabb anyuka tegnap. Olyan ügyesen mosogatta kiszúróformákat. Aztán még a tésztás tálat is segített elmosogatni. A díszítést viszont már egyedül oldottam meg. Pont kész lettem vele, mire Gábor elindult hazafelé. Most nem sikerült nagyon jól a cukormáz nem tudtam vele rendesen dolgozni. :( És a drOetker cukormáz írókája sem a legjobb. De olyan lett, amilyen. A végén már rendesen úntam, a lényeg, hogy készen van. :)
És a másik ok, amiért én voltam a legboldogabb anya tegnap Ákos. Érezte, hogy fontos dolgom van. Amikor bekakilt jött, nyöszögött, tolta le a nadrágját, és ment a fürdő felé. :D Olyan édesen jelezte, hogy cseréljem ki. Arról nem is beszélve, hogy kétszer is teljesen egyedül lefeküdt a kis utazóágyába, és magától elaludt, amikor fáradt volt. Ez rendes alvásidőben. Kivéve a délutáni pihi, ami mostanában ki szokott maradni, de mivel délben keveset aludt, ezért este 7-kor lefeküdt és elaludt magától. Aztán apa csengetésére ébredt, mert apa meg elment vásárolni pár dolgot mára.
Mára még maradt egy kevés munka. Rohanok is megcsinálni. De annyira boldog voltam az én segítségemtől, hogy muszáj volt leírnom. Én megkaptam tőlük az ajándékomat. :) Viszonylag kigyógyultak a betegségből is, szóval jöhet a karácsony. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése