November 21. a nagy nap. Ákos hivatalosan is kijelenthető, hogy jár. Eddig csak felálldogált, leguggolt, guggolásból felállt, néha-néha tett egy két sasszé lépést. De sajnálom, hogy nem örökítettük meg, de annyira ritkán csinálta, hogy lehetetlen volt elkapni. Lépett egyet, és utána lépett, de nem lépett rendesen a hátsó lábával előre, csak utána lépett. :D És sokat gyakorolt térden is. Nagyon cuki volt. Aztán egyszercsak elindult, és harmadik nap már alig mászott. :D Ezt Gabi barátnőm örökítette meg. Ugyanis meglátogattak minket a picivel. :)
Ákos nagyon örült Enéhnek. Illetve nem tudtuk eldönteni, hogy örül, vagy féltékeny. Folyton be akart mászni a babakocsijába. :D Aztán amikor felvettem Enéht, egyértelműen féltékeny volt. KÉtségbe volt esve, hogy most mi lesz. Ilyen egyszer történt már, amikor Attilát felvettem. Pedig látta már, hogy Attilát is felveszem néha, de ugye már 5 éves nagyfiú, így nem mindennapos dolog, hogy felveszem ölbe. És hát nagy sírásban tört ki, jött hozzám, és lökte el Attilát. Szerencsére most Enéht nem lökte el, csak ő is akarta anyát természetesen. :D Attila meg szokás szerint örült a babának. Nagyon szereti a kisgyerekeket. És ők is Attilát. Olyan édesen meg tudja nevettetni őket. :)
És íme pár kép, amiket Gabi készített rólunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése