Február 11-én elmentünk és megemlékeztünk azokról a katonákról, akik a második világháború végén a megadás helyett a becsületet választották, és megpróbáltak kitörni a várból.
A megemlékezésen Emeséékkel találkoztunk.
Attila elég jól viselkedett. Ákos viszont nagyon álmos volt, és hiába sétálgattunk, ki akart jönni a kocsiból, a megemlékezést távolról követtük figyelemmel.
Utána egy étteremben vacsoráztunk Emesével, és haza jöttünk.
Nagyon jó volt találkozni, hiszen kis barátnőm annyira messze van tőlem. :( De Attilával nagyon gyorsan megtalálták a közös hangot. Nagyon sajnálta Attila, hogy ilyen gyorsan elmegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése