AFP

Következő lépés az afp volt. Amin természetesen szintén jó eredmény született 1,2 mmol. A vérvétel hetén tehát a 16. héten lestük meg először közösen apával, és Attilával a kismanónkat. Nagyon kíváncsi voltam a nemére. Bár a terhességem elején tudtam, hogy fiam lesz, de ekkorra már reménykedtem benne, hogy hátha mégis lány lesz.:)

Nagyon jó volt nézni, ahogy mozgolódik odabent. És bár már éreztem valamit, nem voltam benne biztos, hogy ez a kismanóm-e, de amíg vizsgált a szonográfus egyértelműen akkor éreztem ezeket a mozgásokat, amikor ő is mozgott. :)

Íme pár kép:

Sajnos azt nem nagyon akarta mutogatni hogy mi van a lábai között 4D-ben, de 2D-ben sikerült meglesni. Igaz, végig 2D-ben volt élvezetesebb az ultrahang, mert nagyon belebújt a méhlepénybe. Attila is pont így viselkedett, amikor meg akartuk lesni a pociban. A kisöcsi, mert igen még egy kiskukis bújkál a pocimban, folyton hátat fordított, akármerről próbáltuk meglesni, ő a hátát mutogatta. :D

Szerencsére most is mindent rendben találtak, de azért a 18 hetes genetikai uh-ra is el kellett mennem, mert az AFP lelet akkor még nem volt meg, és az kell ahhoz. Na nem mintha bántam volna. :)

Ott készültek az utolsó fotók a kisöcsiről. Íme:

És a sztárfotó szemből:

Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mostanában, már mekkora, és hogy néz ki. Bár már egész nap érzem a mozgását. És este mese olvasásnál nagyon aktív szokott lenni. Ha megszületik, biztos neki is olvasni kell majd mesét. :)