Az ultrahang előtt Attilának is elmondtam, hogy lesz kistesója. És elmondtuk, hogy anya pocijában van már. Az első napokban még voltak ezzel gondok, mert nem tudta elképzelni, és joggal, inkább apa pocijába képzelte a kistesót (neki nagyobb a hasa :D).
De lelkileg sem volt teljesen felkészülve, mivel sok rosszat hallhatott eddigi életében. Ilyen jóindulatú megjegyzésekből, hogy majd ha testvéred lesz... És hasonló jó dolgok, amik akkor éppen nem is gondoltam, hogy mennyire rossz hatással lehetnek rá. Hozzá teszem, hogy egyszer sem én vagy a párom szájából hangoztak el ezek a mondatok. De kis idővel később sikerült elmagyarázzam neki, hogy amikor a kistesó megszületik, még nem fogják érdekelni a játékok, és nem veti rá magát minden játékára, hogy elrontsa őket. És később majd a kistesó is kap saját játékokat. És milyen jó lesz, ha együtt játszanak majd. Megértette, és már ő ajánlotta fel egyik nap, hogy minden játékát oda adja majd a kistesónak, ha megszületik, hogy játszhassanak együtt. Annyira édes volt.
Az első vizsgálat után rögtön megmutattam neki a képet, és nagyon kíváncsi volt rá. Örömmel újságolta mindenkinek, hogy a kistesó anya pocijában van. :)
Aztán beszereztem a kiskönyvemet. Elvégeztettem a szokásos vérvételt. Furcsa volt, hogy ide-oda szaladgálni kell a beutalókért. Attilával még minden máshogy működött. Aztán következett a 12 hetes uh és a kombinált teszt.
Újabb képeket kaptam, és még dvd-re is kiírattam a vizsgálatot.
Íme egy kép:
Kis ufófejű baba van a pocimban. Amikor Attiláról ilyen képet kaptam egy uh után, nagyon be voltam tojva, hogy hogy fog kinézni ez a gyerek a pocimban. Addig mind csak oldalról készültek képek, és sokáig nézegettem a képet, mire rájöttem, hogy ha letakarom az egyik felét, akkor ott a szép kis arcocskája, és nem egy ufó arcú kismanó van a pocimban. Tehát ennél a képnél kicsit edzettebb voltam, és nekem most ezen a képen is nagyon tetszik a mókuskám. :)
A lényeg, hogy megjött az sms is végre másfél héttel a vizsgálat után, és negatív lett. Nagyon boldog voltam, bár nagyon nem aggódtam, mivel az uh-n is 1mm-es tarkóredőt mértek, nem volt mitől tartanom. :) És egyébként sem vagyok az az izgulós kismami.
Ekkor választottam orvost is. A védőnőmtől is kértem tanácsot, meg sok fórumot átolvastam, volt pár név, végül amikor lent a gondozóban kérdezték, hogy ki az orvosom, vagy kit választok. Dr Magyar Attilára esett a választás.
Az első találkozásnál (és azóta is mindig) nagyon kedves volt, és nekem nagyon szimpatikus orvos. Remélem, nem fogok csalódni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése