Ha most lennék először várandós, akkor nem lenn kérdés, hogy hogy is
kezdődjön ez a blog, de ugye már van egy kicsi fiam, akit semmi pénzért sem
hagyhatok ki. Bár születése után neki is készült egy napló, amit kb 2 éves
koráig vezettem rendszeresen. Sajnos utána már nagyon kevés idő maradt
naplózásra.
De annál több időt töltöttünk együtt, és bevallom őszintén, sok dolog
feledésbe fog merülni, amiket nem tudtunk leírni, viszont az is biztos, hogy
rengeteg dolog örökre megmarad az emlékeinkben.
Amit róla tudni kell. Igazi kisfiú, és rengeteg szeretet lakozik benne.
Napról napra egyre jobban örülök annak, hogy ő van nekünk. Sok-sok szeretetet
kapunk tőle, és ő is kap tőlünk. Vannak ismerőseim, akik szerint elkényeztetem.
De a 4 év alatt egyszer sem bántam meg, hogy így neveltem, így neveltük, és
neveljük, mert amellett, hogy tényleg rosszcsont néha, sokszor nagyon jó fiú
tud lenni.
Most a kistesó érkezését várjuk. És bár sokszor hangoztatták sokan, hogy ő
mennyire irigy, és milyen rossz lesz mellette egy kistestvérrel, én nem így
veszem ezt észre. Érdeklődik a kistesó felöl. Várja nagyon, és ő az elejétől
kis öcsire várt, amint kiderült igaza volt neki. :)
Úgy egy hónapja közölte, hogy ha már meglesz a kistesó, odaadja neki a
játékait, hogy együtt játszhassanak. Annyira aranyos volt, majd elolvadtam.
Remélem, hogy ha tényleg megszületik majd a kis Ákos, akkor is így fogja ezt
gondolni. És bízom benne, hogy mi is tudjuk úgy kezelni a helyzeteket, hogy ne
érezze úgy, hogy ő elvenne minket tőle, vagy bármelyiküket jobban szeretnénk.
A névválasztásnál is segített, és neki is az Ákos név tetszett, így nem volt
sokáig kérdés, hogy is hívják majd a kistesót.
A kis pocaklakóról februárban szereztünk tudomást. Fogászat előtt gondoltam,
hogy tesztelek egyet, ez egy megérzés volt. És nem volt teljesen egyértelmű,
mert elég halvány lett a második csík. De a fogorvost lemondtam, és másnap
teszteltem még egyet. Az is elég halvány lett. Hát nem volt mit tenni várni
kellett. És úgy másfél hét múlva egy érzékenyebb tesztet vettem, hogy biztos
legyen az eredmény. Nos, az igazán éles, kivehető második csík volt, így már
biztosak lehettünk, hogy jön a kistesó.
Utána Erdélybe utaztunk a szüleimmel a nagyszüleimhez. Ott még nem nagyon
akartam elmondani, mert még doki nem látott, de annyit kínálgattak pálinkával,
hogy végén meguntam, és kinyögtem, hogy miért nem iszom. Egyébként sem szoktam
pálinkázni, de így nem kellett többet visszautasítgatni. :)
Miután haza jöttünk elmentem dokihoz. 9 hetes és három napos terhes voltam
ekkor az uh szerint és ekkor volt 24 mm-es a kicsi babócánk. Annyira édes,
szép, formás volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire babás formája van már
ilyenkor is.
Íme az első uh kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése