Attila nagyon nem szeret rajzolni. Néha ugyan szokott, de eddig még soha nem volt olyan, hogy ránéztem a rajzra, és tudtam, mit ábrázol, de május 14-én mentem be az oviba érte, és ott fogadott egy számomra gyönyörű rajz.
Amin nem csak hogy én voltam rajta, és ő, de még a kistesót is berajzolta a pocakomba. :)
Én annyira büszke vagyok rá, és annyira megörültem neki, hogy meg is könnyeztem.
Ez lenne a nagy műalkotás. Délután mentünk vissza, és akkor volt az anyáknapi műsor. Annyira édesek voltak, hogy arra szót nehéz találni.
És most hogy érzi mennyi örömöt okoz azzal, hogy itthon énekelget, egyre többet énekel nekem. Annyira jó érzés, hogy ennyi szeretet van benne. :)
Bár a műsor alatt eléggé csendes volt, inkább csak tátogott néha, vagy motyogott, és szeretett volna elbújni, folyton háttérbe húzódott, de nagyon édes volt. És nem is csoda mert sok szülő volt ott, idegenek előtt meg nehezebb szerepelni, még előttünk is sokszor elszégyenli magát. :)
Sajnos nem sikerült jó képeket készíteni, de egyet megmutatok,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése