Attila Norbival (nagybácsi) játszott egész nap. Ákos meg a lépcsőket fedezte fel, és nagy rajongással van sajnos értük. Egész nap fel-le kellett lépcsőznünk, amikor bent voltunk. Szerencsére az idő szép volt, így ki is tudtunk menni pihenésnek. :D
Az út viszont nagyon megviselte Ákost. Későn indultunk el. Elaludt az autóban. Már az esti alvás idején indultunk. Viszont mikor megérkeztünk, felébredt. És nagyon nem tetszett neki, hogy idegen helyen vagyunk. Mikor nagy nehezen megszokta, felmentünk aludni. És akkor fél órán keresztül csak sírt, nem akart aludni. Sehogy nem volt neki jó. Hiányzott az ágyikója, az otthoni környezet. Nekem bevallom óráknak tűnt, mire elaludt. Reggel viszont semmi gond nem volt. Boldogan ébredt. És indult felfedezni az új helyet.
Az udvaron meg igazán elemében érezte magát. Szaladt a kutya felé. Nagyon szereti a kutyákat. Meg is simizte. Aztán meg elindult a veteményesnek. :D Nem volt egyszerű elterelni onnan. És homokoztak, illetve földeztek is kint. Nagyon tetszett még neki a járókövekre fel-le lépés. :D Persze esett is párszor. Hiába, itthon nincsenek ilyen akadályok.
Attila és Norbi kommandósat játszottak kint. Szaladgáltak, lövöldöztek. Nagyon édesek voltak. Mikor Norbi bement. Akkor Attila Ákoshoz csatlakozott, és ketten homokoztak. Nagyon jó volt nézni, hogy játszanak együtt.
Ákos bemutatót tartott az étvágyából. Nem volt ám neki jó a szalámi szelet. Neki a szalámi csakis úgy kellett, ha az egész rudat rágcsálhatta. :D Kint is sütöttünk miccset. Nagy kedvencem. Attila is elég szépen eszegetett. Szerencsére volt étvágya. Biztosan a kinti levegő miatt.
És még pár kép a gyerkőcökről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése