Hosszú utazás

Autópálya Erdélyben

A tali után rögtön indultunk is tovább. Gondoltuk éjjel majd jobban haladunk, jobb lesz a gyerekekkel az utazás. Hát nem haladtunk jobban, esett végig és forgalom is elég nagy volt, így nem volt egyszerű jönni. Eleinte Attila folyton kérdezgette, mikor érünk oda. Mondtam neki, hogy nyugi, majd holnap. :D
Szegény nem tudta elképzelni, mennyit kell menni.

Későn is indultunk Kecskemétről. 9 körül talán valamivel előtte inkább. Aztán már világos volt, amikor még az út nagy része hátra volt.

Én alig aludtam. Hol egyik gyerek, hol a másik ébredt fel. Amikor meg megállt tata is aludni egy kicsit, akkor meg nem bírtam elaludni a mellettünk elhaladó kamionok miatt. Egy óra múlva Ákos is sírva ébredt meg, így mentünk tovább.

Ő vissza is aludt, nekem nem sikerült. Aztán mikor már aludhattam volna, annyira vártam, hogy ott legyünk már, hogy csak lestem a komló földeket. :D Ez  a legrövidebb rész tűnik ilyenkor mindig a leghosszabbnak.

De úgy összességében nagyon jól bírták a gyerekek az utazást. Nem volt nyafi sok, nem volt sok sírás sem. Amikor megálltunk kiszálltak, nyújtózkodtunk, aztán lehetett is beülni velük. Nem volt semmi gond szerencsére.

Illetve nem sokkal a cél előtt még a komló földek előtt igaz Ákos hányt. :( Nem tudjuk minek köszönhető volt. Valószínűleg azért, hogy jól bekajált a kis pihenő alatt. Meg megivott két ivójoghurtot is. És ez megviselhette a gyomrát. Na meg ugye felőlem is örökölhette, mert sem én, sem mamám nem bírja az autózást. :( Szerencsére azon kívül nem volt semmi gond. Még jó, hogy ami visszajött sem volt büdi, hiszen épp pár perccel előtte nyelte le. :) Így nem volt gond, hogy az ülés is olyan lett. Jó volt takarítani az útszélén. :D