Ákos ha a ketrechez mentem leült, és várta, hogy kivegyem. Attila egyszer úgy aludt el, hogy a nyuszit simogatta. Amikor hátra néztem, Attila már aludt, átkarolta a nyuszit, a nyuszi meg édesen ült ott és fülelt. :) Elraktam Gombócot, és Attila többször is megébredt a nyuszit keresve, mindig el kellett mondani neki, hogy már visszaraktam. :)
Egyszóval sok boldogságot, vidámságot hozott hozzánk, de sajnos egy pénteki napon, mikor nagyon meleg volt reggel még játszottak vele, délután meg a nagy ugrándozás után Attila már úgy talált rá, hogy feküdt. :( Meghalt. Nagyon sajnálom, és Attila nagyon rosszul viselte. Sokat sírt. Amíg el nem temettük a kis dobozba tettük, az lett a koporsója, és addig simogatta, nézegette.
Ákos nem értette, mi a baj, csak nézett, és mondta, hogy húhiha, ujja (mindig megnyalta az ujjukat, mikor simogatták)...
Nagyon édes barátságos nyuszi volt. Elsőre venni akartunk másikat, de azt hiszem várunk a következő állattal addig amíg nem lesz egy házunk... Hogy megfelelő helyet tudjunk neki biztosítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése