Dél után Attiláért mentünk az óvodába. És ki volt rakva egy kis könyvbe fűzve a gyerekek rajzai. Arról szólt most, hogy milyen volt anya pocakjában lenni. Majdnem elolvadtam, mikor Attila szavait olvastam. :) Nem gondoltam volna, hogy emlékszik bármire is ebből az időből, de elolvastam az összes beszámolót, és a legtöbben meséltek erről az időszakról. Annyira jó volt ezeket olvasni. :)
Fényképezni sajnos csak telefonnal tudtam mindkét eseményt. Így elég rossz minőségűek a képek. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése