Keresztelő

Szeptember 5-én nagy nap volt. Eljött a keresztelő napja is.

 

Én nagyon izgatott voltam. Nagyon sokat dolgoztam rajta, hogy végre mindketten meg legyenek keresztelve.  A meghívókat készítettem, és az ebédhez kerestem éttermet. Mivel kicsi lakásunkba nem fért volna ennyi ember el. Pedig nem hívtam sok embert az ebédre csak a nagyszülők, dédik és a keresztszülők voltak hivatalosak, de így is 20-an voltunk.

Attilának Antónia, a húgom, és Snake (Laci) egy jó barátunk lett a keresztapja. Ákosnak meg két barátunk, Gabi barátnőm, és Csabi nagyon régi barátunk.

 

 

Reformátusok lettek, bár én katolikus révén szerettem volna, hogy ők is azok legyenek, de akadt pár probléma, ami miatt a katolikusoknál nem vagy csak nagyon nehezen ment volna a keresztelő. Legelső az, hogy mi nem vagyunk összeházasodva. És szerencsénk, hogy van pap ismerősünk, aki elvállalta így is.

Szerencsére nagyon rendes az atya, és a templom egyszerűen gyönyörű, nem az a szokványos egyszerű református templom volt, ahol se szentképek, se díszek, semmi nincs, hanem gyönyörű orgona, csodaszép ólomüveg ablakokkal. Kívűlről nem látszott templomnak, viszont bent lenyűgöző volt. :)

A szertartás rövid volt, de utána még a szentmisére is ott kellett maradni, csak én jöttem ki Ákossal. Bár lehet, hogy bent sem lett volna semmi gond. Mikor oda értünk a templom előtt megetettem, és utána el is aludt a drágám. Épp az előtt ébredt fel, hogy szentelt vízzel leöntötték volna. Így volt pár perce magához térni. Ez alatt az oltáron lévő díszvirágot szerette volna mindenképp megkaparintani. :D Amikor meg jött a víz semmi sírás, semmi gond nem volt. Annyira szépek voltak.

Attilának előző nap elmondtuk, hogy miről szól, hogy a templomban szépen kell viselkedni, és csendben is volt. Annyira ügyesek voltak, hogy egy vadidegen néni oda is jött hozzánk és gratulált, hogy milyen ügyesek a gyerkőceink. Hogy ő már sok keresztelőt látott, de a fiaink nagyon jól viselkedtek. Nagyon meglepődtem, és jól esett nagyon.

 

Aztán eljutottunk az étteremhez is. Ami elég körülményes volt, mivel valami futóverseny lévén a fél város le volt zárva. Én indultam a legkésőbb taxival, de Csabiékat leszámítva mi értünk legelőször oda. :D Meg is lepődött mindenki. :) Csak mi meg a bejáratot nem találtuk. :D Így megvártuk apát és a dédiéket.

 

Az ebéd nem volt lenyűgöző, de szerintem finom volt, és pont elég, mert nem sok maradt. A tortákat Lacinak (Snake) köszönhetjük. Nagyon finomak voltak. És Attilnak nagyon tetszett a tortája. :D A fegyvert nem volt szabad megenni, így körbe kellett vágnom. :D Kaptunk egy pezsgőt is ajándékba, így elégedetten jöhettünk haza.
Itthon aztán Attila megkapta a gitárját, és le volt nyűgözve. :D Ez egy nagyon jól sikerült nap volt.