Sopron

Miután haza értünk Erdélyből pár nap múlva indulhattunk is Sopronba a közös családi nyaralásunkra. Sokat számolgattunk, tervezgettünk, hogy hová is menjünk. De már két gyerkőccel nehezebb mozogni, és mindenképp gyerekbarát szállás kellett. Végül úgy döntöttünk, hogy jobb ha itthon maradunk. Aztán a szállodák között is sokat gondolkodtunk, mi lenne a jobb Galyatető, vagy Sopron. Végül Sopron maradt, mert Gábor már volt abban a szállodában, amiben megszálltunk, és olcsóbb volt. Valamint, a kullancsoktól tartottunk Galyatetőn.

 

 

 

Vonattal utaztunk, és babakocsival. Hát nem volt egyszerű, nem is a gyerekek miatt, de a vonatozás babakocsival horror. Úgy döntöttünk, gyorsvonattal megyünk, és foglalunk elsőosztályú jegyet, mert az IC-k nem úgy értek be Sopronba, ahogy nekünk jó lett volna.
A gond akkor kezdődött, amikor el akartunk jutni a helyünkre a babakocsival...Természetesen nem fért el...Összecsuk, Ákos apánál, beráncigál, bőröndöt behoz... A következő ledöbbenés meleg révén, hogy nem csak hogy nincs légkondi, de még az ablakok se voltak úgy lehúzhatóak, hogy jó legyen, és féltettem Ákost is, nehogy huzatot kapjon. De ennek ellenére elég jól megérkeztünk Sopronba. Ahol várt ránk egy két kilóméteres séta. Nem akartunk taxizni, gondoltuk simán lesétáljuk ezt a távot. Csak hát nem volt belekalkulálva, hogy hegyre kell felmenni. :D De út közben megebédeltünk egy étteremben, nagyon finom szarvas husit ettem meggyes krokettel. Mai napig akarok méééég. Attila is elég jól evett. Ákos is megebédelt és folytattuk az utunkat már nem voltunk messze.

A szálloda nagyon szép volt. A szobán

kban egy kiságy és egy pótágy várt minket. Viszont, amikor Gábor ki szeretett volna menni az erkélyre, nem tudott. Hívtuk a szobaszervízt, akik azonnal küldtek egy szerelőt. Akik amíg mi körül néztünk, megszerelték az ajtót is. Egyetlen hibája az egésznek a légkondi szaga volt, de ez legyen a legnagyobb probléma. A vacsora isteni volt. Sajnos Attila nem nagyon akart enni. Ő inkább kint szaladgált volna. De azért nem halt éhen ő sem. :) A reggeli szintén nagyon finom volt mindig. Ebédelni, meg vagy elmentünk valahová, de áltlában csak egy sütit ettünk a szálloda cukrászdájában, mert nem voltunk éhesek.

Másnap bementünk a városba, megint sétáltunk. Lefelé lényegesen jobb volt. :D Kicsit körül néztünk.  Ákosnak vettünk babaúszógumit, Attilának karúszót és találtunk egy hiperszuper játszóteret. :) Ahonnan alig lehett elrángatni Attilát. Hajóskapitányt játszott, kincsre vadászott. Ákossal hintáztunk, és hintaágyaztunk... Nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon szép volt a játszótér tele árnyékot adó fákkal.

Öt napot voltunk, de messze nem volt elég mindenre. :(  Többször döntöttünk úgy, hogy a szállodában maradunk, hogy legalább a szállásunk adta lehetőségeket kihasználjuk amíg ott vagyunk. Így az udvaron sétálgatva a legjobban a sakk ragadta meg Attila fantáziáját. Apával aztán kihívókra is leltek, és jót játszottak. A szállodai játszótér többször elcsábította volna Attilát, csak az volt a gond, hogy egy kis árnéyk sem volt, ahová elbújhattunk volna, így ott nem sok időt töltöttünk el.

A szállodában voltak fedett medencék is. Bár örültünk volna egy-két kültérinek is, nem panaszkodhatunk. A gyerekmedence egyszerűen csodajó, nem hideg vizes. Volt két féle melegvizes dzsakuzzi. Sószoba, és gőzkabin, na meg egy úszómedence. Ahol még én is tudtam úszni. Bár leginkább valami segédeszközzel. :D Még mindig nem vagyok egy jó úszó. :D Viszont Attila nagyon unszolás után a karúszójával elengedte apát a nagy vízben, és igen nagyon jól mozgott a vízben. Szerintem ő nem lesz olyan úszásanalfabéta, mint az anyja. xD

Miután jól kimerültünk az úszásban, biliárdozhattun is. :)

Ákos elég jól viselte, hogy mi szórakozunk. Ő nézte a babakocsiból. :)

És elmentünk a kalandparkba, amit megint gyalog gondoltunk megközelíteni, de mint kiderült újabb baklövést követtünk el, ugyanis nagyon messze volt, de én meitaiban cipeltem Ákost mégis jól bírtam, így gondoltam apa és Attila is bírja. És igen, láss csodát, bár végig nyafizott, hogy menjünk hzaza, amikor oda értünk, és meglátta a terepszínűre festett konténereket, hírtelen mintha puskacsőből lőtték volna ki. Meg sem akarta várni, hogy mi megpihenjünk. :D

 

 

 

Sajnos erről képet még nem tudok mutatni, mivel a videókamerát vittük, és apa gépen vannak a kamera fájljai.

 

 

Végül utolsó előtti napon a Lővérekben is tettünk egy kis sétát. Ákos jót aludt. Attila meg bogarászott, és minden kis padon megpihent. :D