Szuper péntek

A szalonban készült kép (Majd lesz jobb is, ha teljesen begyógyult)

A péntek egy nagyon szuper nap volt. Legalábbis az én szemszögemből. Bár dőlt az egész program, mert átjött Jani, mivel nagyon fontos zenekari munkájuk volt Gáborral. Egész nap dolgoztak szegények. Így egyedül maradtam, hogy elmenjek tetováltatni, de szerencsére Kata el tudott velem jönni. :)
Úgy terveztük, hogy Attila itthon marad, csak Ákos jön, de nem így jött ki a lépés, mivel végül Attila is jönni akart, aztán nem, aztán mégis, aztán csak nem, és végül csak elindult velünk. :D :D
Elég nehezen találtunk oda, hiszen egy kis sétáló utcát kerestünk. Kata GPS-e elküldött valahová másik irányba, szerencsére az én kicsikémre hallgattam. :)


Már nagyon régen vártam erre a tetoválásra. Csak ugye közben jött Attila, szoptatás, Ákos, szoptatás, aztán nehezen sikerült időpontot találni. De végül csak meglett. És végre eljutottam. Annyira boldog voltam, hogy nem is fájt. :D Na jó egy kicsit. Közben Kata vigyázott a lurkókra. Illetve próbálta lekötni őket. Attila nagyon unatkozott, de azért örült, hogy láthatta, hogy tetoválnak. Ákos is árgus szemekkel figyelte, hogy mi történik velem, két autózás között. :D Nagyon édesek voltak.

Aztán hazafelé megéhezett Attika. Bementünk a piacra, és ott kenyeret kellett venni. Nem volt neki jó ezer péksüti. Nem, neki csakis kenyér kellett. Végül csak meggyőzött, hiszen épp akkor vágtak fel egy gőzölgő óriás kenyeret. :) Azt nagyon lelkesen eszegette hazafelé mindkét gyerek. Meg még mi is Katával. :D Finom volt, nem volt rossz választás. Tud ez a gyerek valamit. :D


Haza értünk. Kata nem sokkal később elment. Jani és Gábor még nagyon dolgoztak. Én kisminkeltem magam. Ákos kialudta magát, és indultunk is fotózásra. Mivel nagy nehezen bizony erre a napra sikerült összehozni Eszterrel a rég áhított fotózást. Stúdióba mentünk végül. :)
Jani elvitt minket, így taxizni sem kellett.
Nagyon jól éreztük magunkat. Attila szeretett szerepelni, úgy pózolgatott, hogy alig lehetett róla természetes képet készíteni. :D  Ákos meg mindent Attila után akart csinálni, de csakis a háttéren kívül. :D Jó volt. Én jól éreztem magam. És a pár kép, amit Eszter előzetesben megmutizott, hát, nincsenek rá szavak.
Gyönyörű gyerekeim vannak. Ez már biztos. :D

A képeket megtekinthetitek az alábbi linken Eszter oldalán. 
http://www.kabocafoto.hu/2012/01/attila-es-akos-elozetes.html

Egy képet mutizok belőle, hogy mire lehet számítani.


Este, mikor haza értünk, fáradt voltam, nagyon. És fájt a lábam is egy kicsikét. Mondhatni elég érzékeny volt. De hihetetlenül jól éreztem magam egész nap. Nagyon jól sikerült nap volt ez. Még sok ilyet szeretnék

A kimaradt történet

Egyik este jutott eszembe, hogy január első hétvégéjén Miskolcon jártunk. Pontosabban Miskolc-Tapolcán. Csak mivel annyira hozzá szoktam, hogy mindenről van képünk, ezt kifelejtettem. :D
Papáékkal autóval mentünk. Egy ismerősünkhöz. Nagyon jó, hogy papa 7 személyes autót vett. Így együtt utazhatunk. :)

Az utat elég jól bírták a gyerekek. Ilyenkor mindig meglepnek. :) Alig aludtak közben. Pedig általában el szoktak aludni. Még filmet is néztünk, de nem akartak elaludni. Ákos szokás szerint majdnem a célnál aludt el... :D
Amikor megérkeztünk Attila rögtön megtalálta a közös hangot a 7 éves kislánnyal. :) Ákos meg el sem hiszem, hogy mennyire nem bújt a fenekembe, hanem inkább velük szaladgált. :D Nagyon édes volt, ahogy próbált velük együtt játszani.

Egy kicsit sétáltunk kint a szabadban is. Jó hideg volt, így a gyerekek fánkot ettek, mi meg forralt bort iszogattunk. :) Nagyon szép nap volt ez. És nagyon gyorsan elszaladt. Nagyon köszönjük, hogy Csilláék vendégül láttak minket. Nyáron talán megint megyünk. Remélem, Lillafüredre is eljutunk.

Szülinapozás

Múlt héten, szombaton Csenge szülinapját ünnepeltük meg.
Délután volt a szülinapi buli. Sikerült oda érnünk egy kis késéssel. De egyszerűen alig bírtunk elindulni.
Gyerekek nagyon jól érezték magukat. Szegény Gabi, biztosan nagyon sokat pakolhatott utánuk. :))
Csenge örült az ajándékoknak. A prímet ahogy láttam egy turmixgép vitte. A végén már össze is vesztek rajta, hogy ki darálja le vele a csipsz macikat... :D

Ákos meg elvolt egy kis lábbal hajthatós járgánnyal. Őt ezek kötik le igazán. Gyakorlatilag semmi sem érdekelte azon kívül. :)

De ezzel is nagyon jól elszórakozott. :) Az elején mindenki kapott tetoválást is. Talán ennek örültek a legjobban. Nagyon édesek voltak.

A lányok kifestették egymást. Attilát is szerették volna, de ő nem hagyta magát. :D

Játszóházban minitaliztunk

Ismét kis találkozót tartottunk a játszóházban. Minával és Zolikával meg Diával és Alíciával találkoztunk. :)

Nagyon jó volt a találkozó, hiszen nyugodtan tudtunk beszélni, míg a gyerekek már nagyon jól eljátszottak együtt, vagy akár külön-külön. Nagyon szuper volt. Utána Mináékkal Ikeáztunk kicsit. Ők elmentek gyorsan, én meg gyorsan betankoltam pár dobozból... :D Most ikea doboz megszállott lettem, de még mindig be kell majd szereznem párat. :D
Próbálom egyre csak eltüntetni ezt a sok játékot, de még mindig nem az igazi. :D

Jövő héten ismét találkozunk, addig meg ezeket a dobozokat pakolom meg, és próbálok kicsit rendszerezni.

De meséljenek a képek arról, hogy a gyerekek mennyire jól érezték magukat, amíg az anyukák kibeszélték őket. És egyebeket. :)))
Bár minden héten lenne egy-egy ilyen találkozó, tényleg mindenkinek jó volt.
Ákos teljesen egyedül lecsúszott a csúszdán. És teljesen profin ment neki. Gondolt egyet, és felmászott, lecsúszott. Persze másodszorra már kicsit be volt tojva, de már egyedül is nagyon jól ment neki. A leérkezéssel sincs baj, fékezi is magát ha kell a kezeivel. Szóval nagyon szuper volt. Nagyon meglepődtem, hiszen nem igen csúszdázott eddig. Leginkább csak úgy, hogy a kezét fogtam. De ahogy Attilát látta, valahogy természetes volt neki a lecsúszás. :)
Természetesen neki megint a rózsaszín kisautó volt a favorit, azt hittem le sem akar szállni róla. :D De akárhová megyünk, mindenhol rögtön az első járgányt szerzi meg, és nagy a boldogság, ha mehet vele. :)

Attila meg nagyon sokat ugrált, akadálypályán mászkált, motorozott, ugrálóvárazott, a kicsikkel játszott, Zolikát és Ákost is igazgatta fent a pályán. Zolika is simán Attila után ment olyan helyen, ahová egyedül félt bemenni, és előtte leült és sírt anyáért. :)) Nagyon jó volt őket nézni, hogy lelkesítik egymást. :) Alícia meg egyetlen lányként nagyon jól helyt állt a fiúk között, ő is csúszdázott felmászott, nagyon édes volt kis piros pofijával. Olyan igazi kislány. :))

Legozás

Egyik délután leültünk a fiúkkal legózni. Nagyon jó mulatság volt együtt játszani. Építettem mindhármunknak egy-egy házat. Enyém volt a legnagyobb, de ugye ott ketten laktunk apával. És mellénk a gyerekek építkeztek.
Aztán eljátszottuk, hogy átmegyünk egymáshoz kerti sütögetésre, meg ilyenek. Nagyon tetszett Attilának, és Ákos is lelkesen csinálta, amit mi. Aztán gyorsan lerombolták az építményeket. :D
Legközelebb nem tudom, mit építünk. :) De alig várom, hogy játszunk. :)

Péntek 13

A híres balszerencsés nap. Sosem féltem tőle. Igazából szerettem mindig is.
Úgy volt, ovi után Attilával és Katával megyünk múzeumba. De közben amit elfelejtettem, hogy apáék is jöttek Németországból, és hozták Antót is magukkal.
Mivel nem tudták elintézni az útlevelet, csak másnap kapták meg, így nálunk aludtak ők is. :D
Hát nem kicsit voltunk sokan. De jó volt nagyon.

Kezdem az elejéről.
A program az volt, hogy Attila oviba megy, és utána megyünk Katával múzeumba, vagy épp nem megyünk, de jönnek ide apáék is, és mennek tovább.
Nos a borult minden. Mert reggel indulásnál Attila közölte, rosszul érzi magát. Szuper, de ha már felöltöztünk, lemegyünk dokihoz. Nem a mi dokink volt, akkor majd megyünk máskor hozzá...

Megjött Kata, Attila addig pihengetett, de se hasmenés, se hányás nem volt. Kata megérkezett, lement boltba, hogy vegyen pár dolgot, én még takarítottam, meg előkészítettem a zöldséget a leveshez. Közben megérkeztek apáék is. Előbb, mint vártam. Se nem fürödtem, se hajat nem festettem... De örültem nekik, legalább több segítség. :D És jött Adél is. Olyan jó, hogy végre találkozhattunk itt is. :)

Sajnos Anitát nem hozták, ő oviban volt. Attila már sokkal jobban érezte magát. Gábor szerint szimulált... Hát azt azért nem hiszem, mert szombaton is fájlalta a hasát, de ma megint semmi...Holnap azért leviszem orvoshoz.

Közben nagy nehezen Kata is visszatalált. Én nem tudom, hogy hol volt olyan sokáig, de sokáig vásárolt... :D A lényeg, hogy a levest már fel is tehettem főni. Közben hajat mostam, fürödtem, és kitaláltuk a nap 100. változatát, hogy csak elmegyünk múzeumba, és jön mindenki.
Adél mondta apáéknak, hogy Anita viszont nem fogja szeretni a múzeumot, így ők úgy döntöttek, hogy elmennek Anitáért, és ott maradnak, kicsit vele. Antót megtartottuk magunknak, és mentünk múzeumba. :D A leves is elkészült enni már nem tudtunk belőle, de senki sem volt éhes. BKV-val mentünk.

Ketten bérlettel. Antónak meg jegyet vettünk. A legjobb, hogy eddig én nem tudtam, hogy a metrókra egyetlen BKV jegy kell. Szóval ha valaki mindhárom metrót használja, nem kell átszállásnál újat lyukasztania... Mondtam ez hülyeség, de tessék elolvasni, a jegyek hátulján, az apróbetűs részben ott van. Az első mondat, hogy átszállásra nem jogosít, a második mondatban, hogy metró vonalakon, a földalattit is bele értve átszállásra jogosít....

Szerencsésen oda értünk, és kényelmesen. Ákos aludt közben egyet. Szerencsére. És beültünk a múmiás filmre, hiszen alig hogy oda értünk, lepakoltuk a kabátokat, már mehettünk a filmvetítésre... Tiszta szerencsénk volt. :))) Megnéztük a filmet. Szemüveges, három dimenziós film volt. Ákos mozdulatlanul egy hang nélkül ülte végig a filmet, és nagyon tetszett neki.
Attila is teljesen elégedett volt. A ruhatáros néniknek mondta is, hogy király volt a film! :))
Megnéztük a kiállítást is. Hát nem volt nagyon felturbózva, de jól körbe lehetett járni a múmiákat, és így, hogy előtte a filmet láttuk, nagyon jó volt, hiszen azokat a múmiákat nézhettük meg, amikről szó volt.
Attilának nagyon tetszett, ezt látva Ákos is nagyon elégedett volt. A végén meg a Zugló tv is interjút kért tőlünk. Először Antótól. Ő viszont hozzám küldte őket, és végül Attilát is kikérdezték, aki nagyon édes volt, hiszen a riporter lány szépségétől megszólalni alig tudott. :D:D (Mondom, hogy lesz még gondunk az lányos apukákkal...:D)

Csupán két képet tudtam csinálni, fényképező otthon maradt. A telefonnal meg csupán ilyen kép lett. Meg ugye vakuzni sem lehet bent. Így nem is bánom, hogy nem vittük.

Haza érve húgommal neki álltunk a rántott húst elkészíteni. Annyira jó volt, hogy itt volt, és nem unatkoztam. Annyira jó volt vele beszélgetni. Meg közben mindig akadt harmadik személy is, aki csatlakozott. Apáék is visszaértek közben.

Amíg elkészült a hús, Antó lefürdette a fiúkat. :D Nagyon élvezték. Nem is csoda. :) Együtt vacsoráztunk, aztán filmet néztünk, és végül nagy nehezen lefeküdtünk. Még szerencse, hogy van két hálózsákunk. :)
Nagyon jól éreztük magunkat.

Reggel aztán volt is pityergés, hogy Antó maradj méééég. :)

Attila és Mira

Az oviban találkoztunk Attila ovistársának az anyukájával.
Nem tudom, hogy említettem-e eme fontos hírt. De biztos vagyok benne, hogy kimaradt.
Attilának van egy barátnője az oviban. Ő Mira. Állítólag, Attila elmondása szerint, Mira lett először szerelmes, és Attila nagy nehezen belement, hogy legyen a barátnője. Mira természetesen mindent tagad. :D Így nem is tudom, mi az igazság. A lényeg, hogy ők a maguk ovis módján egy pár. :D Bár van, hogy napokig, hetekig nem játszanak egymással. :D
Azért karácsonyra Attila készített neki ajándékot. Még Juditnál a készségfejlesztőn mondta Attila, hogy ő ugyan nem készít semmit (nem szeret bíbelődni semmivel), majd vesz neki egy babát a pénzéből (micsoda férfias megoldás xD), és ha ránéz Mira, akkor mindig rágondol majd. :D Hát mit is mondjak. Van eszük a gyerekeknek. :))

Hát annyira cukikat tud mondani ez a gyerek. Majd elbőgtem magam. Először ezen a férfias dehogy készítek én, minek szenvedjek a készítéssel, inkább veszek. Aztán ez a romantikus majd erről mindig eszébe jutok dolog. :))) Hát kész egyéniség az tuti. :D

Végül csak készítettünk neki is egy tányérkát, és hozzátettem egy kis karkötőt is, hogy legyen valami, ami mindig Mirán lehet, és ha ránéz, akkor Attila jut eszébe. :)

Karácsony előtt nem tudtuk oda adni. Hiszen betegség volt , és utána szünet. Így csak januárban kapta meg Mira a karácsonyi ajándékot. Szegénynek a kezébe nyomta Attila és ment is tovább.
Attila kicsit el volt szomorodva, hogy Mira nem köszönte meg neki, biztos nem tetszett. De most találkoztunk az anyukájával, és kiderült, hogy otthon meg mutogatta, sőt egész családi megbeszélést tartottak, hogy apa is megtudja, ki az az Attila, akitől ajándékot kapott. Ajjjajj, lesz még gondunk az apukákkal azt hiszem. :D :D :D
De végül is Mira örült az ajándéknak, és Attila névnapjára akartak készíteni, de nem jött nekik össze. Na de majd legközelebb. :)

Aztán jött az óvónéni, és elmesélte, hogy látván, hogy Attila ajándékot ad Mirának egy másik kisfiú is ajándékot adott a szerelmének. :))) Hát nem csodálatos. Hogy terjed a szeretet.

Közben találtam egy képet Attiláról és Miráról. Ez majdnem két éve készült, amikor átkerültünk ebbe az oviba. Attilát már ekkor kiszemelték. :)

Oviba menet

Már ma reggel alkalmam nyílt rá, lefényképezni az oviba vonulásunkat. Apa vezetni volt, így én vittem Attilát oviba, és Attila egy nap kihagyás után ismét a rollert választotta. :D
Hát íme az én kis járgányosaim. :) Attilát mindig csak hátulról látom. Ákos meg mindig mögöttem kullog két lépéssel. És már jóval gyorsabb, mint első nap, amikor kijöttünk a biciklivel. :D Szóval fejlődik, de még mindig elég lassan haladunk. Nyárra biztos vagyok benne, hogy már száguldozni fog. :D

 

Attila névnapja

Attila névnapjára egy általa már oly rég óhajtott rakétavetőt kapott. És mivel úgy kérte karácsonyra, hogy kettőt kér, hogy Ákosnak is legyen egy. Így neki is vettem egyet. És kapott még meglepetésnek egy Herofactory (azt hiszem így kell írni) Lego figurát. Az is nagy örömöt okozott, de most is a zacskóban van. Majd egyszer össze kell rakjuk, mikor Ákos alszik. :)

Az ajándékot Ákos adta át, bár nagyon nem értette, hogy mit kell csinálni. :) Ő is nagyon boldog volt, hogy kapott valamit. Nagyon édesek voltak .
Íme kép Attila öröméről. :)


























Még egy történet Attila jószívűségéről.
Elindultunk, hogy vesz a megspórolt pénzéből, amiből ezeket az RPG-ket akarta volna megvenni, egy elektromos fogkefét magának.
Hát nem találtunk olyat ami igazán tetszett volna neki.
De betévedtünk a játékboltba, és természetesen nem jöttünk el üres kézzel, ha már nálunk volt Attila pénze... :D De megint két darabbal gazdagodott a fegyverkészletünk, hiszen Ákosnak is vett valamit.
Egyszerűen el sem tudom mondani, hogy milyen jó érzés ez. Akkor is ha vannak viták, ezek nagyon sokat elmondanak a köztük lévő viszonyról. :) Ákos természetesen rajong bátyjáért. Ami nem mindig jó, hiszen mindent le szeretne utánozni, de a lényeg hogy imádják egymást. :)))

Ákos a biciklijével

Kérem, ahogy eljött az új év. Ákos felült a biciklijére, és le sem akar róla szállni. :D Azzal megyünk szinte minden nap oviba Attiláért. Már szinte elindulni sem lehet nélküle. :)

Nagyon szereti. Szóval nagyon boldogok vagyunk, hiszen ez egy igen eltalált ajándék volt.
Attila meg rollerrel megy az oviba minden nap. Ő persze már nagy fiú, így megérti, hogy nem mindig lehet magunkkal vinni. :) Majd készítek kint is képet róluk így együtt. :)

(Nem értem, csak nekem nem akar rendesen működni a képfeltöltés? Már nagyon unom. Pedig mindig picasából töltöm fel, nem is értem...)

Amint látszik a bodyján is, közben brümmög hozzá  nagy beleéléssel. És a legjobb dolog, hogy mikor hátra megy, "tolat", akkor bíp bíp-el is. :D Zabálnivaló. :D

Szilveszter

És elérkeztünk az év végéhez is. :)

Szilveszterre a tavalyi brigád volt hivatalos, és Gabiék a két kicsi lánnyal. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz a sok gyerekkel. Hogy fogjuk bírni, és reméltem, hogy mindenki jól érzi majd magát.
Hát remélem, hogy mindenkinek sikerült, és senki sem unatkozott. Leginkább tv-t illetve filmeket néztünk a tv-ben, vicces videókat, meg vicces filmeket. :)
Sajnos Viper és Snake nem tudott eljönni. Azért sajnáltam, mert nagyon számítottam rájuk. : ( De remélem, hogy idén már ők is itt lesznek majd velünk. :)
De végül nélkülük is jó volt a buli. :D :PPPP

A gyerekek leginkább a szilveszteri kellékekkel és a lufikkal játszottak. Hol egymást ütötték vele, hol azzal az ölükben néztek tv-t, hogy egy kis nyugi legyen. :D Ettünk és ittunk. Tűzijátékoztunk, meg néztünk is párat.
Kicsit beszélgettünk, és nagyon gyorsan elrepült az idő. Még kenyeret is sütöttem közben. Én tényleg nem tudom, hogy hogy telt el olyan gyorsan. Bár az tény, hogy nagyon fáradt voltam már 1-2 között. 2-kor végül csak feladtam. Mert nem bírtam már tovább fenn lenni. :D
Apa még 7-ig fent volt, és nézték a filmeket a fiúkkal. :)






Íme a képek, hogy meséljenek az estéről:

Karácsony második felvonás

25-én négyesben voltunk itthon. Nagyon jó volt. Bár én egész nap a konyhában álltam még 25-én is. :D Nagyon lassan megy a főzés nekem. Most viszont még annál is lassabban ment minden. :D

26-án meg jött Papa, Kata és a Nagyi. Sajnos nagyon keveset voltak nálunk. :( Nagyi sietett mert mennie kellett máshová is. Papáék meg mentek a másik dédihez.
De azért sikerült pár képet lőni. :) Az öröm ekkor is megvolt. Hiszen Attila kapott egy görkorit, Ákos meg kapott egy vizes rajztáblát. :)

27-én meg Csabi volt nálunk. Ő is hozott ajándékokat.