Péntek 13

A híres balszerencsés nap. Sosem féltem tőle. Igazából szerettem mindig is.
Úgy volt, ovi után Attilával és Katával megyünk múzeumba. De közben amit elfelejtettem, hogy apáék is jöttek Németországból, és hozták Antót is magukkal.
Mivel nem tudták elintézni az útlevelet, csak másnap kapták meg, így nálunk aludtak ők is. :D
Hát nem kicsit voltunk sokan. De jó volt nagyon.

Kezdem az elejéről.
A program az volt, hogy Attila oviba megy, és utána megyünk Katával múzeumba, vagy épp nem megyünk, de jönnek ide apáék is, és mennek tovább.
Nos a borult minden. Mert reggel indulásnál Attila közölte, rosszul érzi magát. Szuper, de ha már felöltöztünk, lemegyünk dokihoz. Nem a mi dokink volt, akkor majd megyünk máskor hozzá...

Megjött Kata, Attila addig pihengetett, de se hasmenés, se hányás nem volt. Kata megérkezett, lement boltba, hogy vegyen pár dolgot, én még takarítottam, meg előkészítettem a zöldséget a leveshez. Közben megérkeztek apáék is. Előbb, mint vártam. Se nem fürödtem, se hajat nem festettem... De örültem nekik, legalább több segítség. :D És jött Adél is. Olyan jó, hogy végre találkozhattunk itt is. :)

Sajnos Anitát nem hozták, ő oviban volt. Attila már sokkal jobban érezte magát. Gábor szerint szimulált... Hát azt azért nem hiszem, mert szombaton is fájlalta a hasát, de ma megint semmi...Holnap azért leviszem orvoshoz.

Közben nagy nehezen Kata is visszatalált. Én nem tudom, hogy hol volt olyan sokáig, de sokáig vásárolt... :D A lényeg, hogy a levest már fel is tehettem főni. Közben hajat mostam, fürödtem, és kitaláltuk a nap 100. változatát, hogy csak elmegyünk múzeumba, és jön mindenki.
Adél mondta apáéknak, hogy Anita viszont nem fogja szeretni a múzeumot, így ők úgy döntöttek, hogy elmennek Anitáért, és ott maradnak, kicsit vele. Antót megtartottuk magunknak, és mentünk múzeumba. :D A leves is elkészült enni már nem tudtunk belőle, de senki sem volt éhes. BKV-val mentünk.

Ketten bérlettel. Antónak meg jegyet vettünk. A legjobb, hogy eddig én nem tudtam, hogy a metrókra egyetlen BKV jegy kell. Szóval ha valaki mindhárom metrót használja, nem kell átszállásnál újat lyukasztania... Mondtam ez hülyeség, de tessék elolvasni, a jegyek hátulján, az apróbetűs részben ott van. Az első mondat, hogy átszállásra nem jogosít, a második mondatban, hogy metró vonalakon, a földalattit is bele értve átszállásra jogosít....

Szerencsésen oda értünk, és kényelmesen. Ákos aludt közben egyet. Szerencsére. És beültünk a múmiás filmre, hiszen alig hogy oda értünk, lepakoltuk a kabátokat, már mehettünk a filmvetítésre... Tiszta szerencsénk volt. :))) Megnéztük a filmet. Szemüveges, három dimenziós film volt. Ákos mozdulatlanul egy hang nélkül ülte végig a filmet, és nagyon tetszett neki.
Attila is teljesen elégedett volt. A ruhatáros néniknek mondta is, hogy király volt a film! :))
Megnéztük a kiállítást is. Hát nem volt nagyon felturbózva, de jól körbe lehetett járni a múmiákat, és így, hogy előtte a filmet láttuk, nagyon jó volt, hiszen azokat a múmiákat nézhettük meg, amikről szó volt.
Attilának nagyon tetszett, ezt látva Ákos is nagyon elégedett volt. A végén meg a Zugló tv is interjút kért tőlünk. Először Antótól. Ő viszont hozzám küldte őket, és végül Attilát is kikérdezték, aki nagyon édes volt, hiszen a riporter lány szépségétől megszólalni alig tudott. :D:D (Mondom, hogy lesz még gondunk az lányos apukákkal...:D)

Csupán két képet tudtam csinálni, fényképező otthon maradt. A telefonnal meg csupán ilyen kép lett. Meg ugye vakuzni sem lehet bent. Így nem is bánom, hogy nem vittük.

Haza érve húgommal neki álltunk a rántott húst elkészíteni. Annyira jó volt, hogy itt volt, és nem unatkoztam. Annyira jó volt vele beszélgetni. Meg közben mindig akadt harmadik személy is, aki csatlakozott. Apáék is visszaértek közben.

Amíg elkészült a hús, Antó lefürdette a fiúkat. :D Nagyon élvezték. Nem is csoda. :) Együtt vacsoráztunk, aztán filmet néztünk, és végül nagy nehezen lefeküdtünk. Még szerencse, hogy van két hálózsákunk. :)
Nagyon jól éreztük magunkat.

Reggel aztán volt is pityergés, hogy Antó maradj méééég. :)