Sopron

Miután haza értünk Erdélyből pár nap múlva indulhattunk is Sopronba a közös családi nyaralásunkra. Sokat számolgattunk, tervezgettünk, hogy hová is menjünk. De már két gyerkőccel nehezebb mozogni, és mindenképp gyerekbarát szállás kellett. Végül úgy döntöttünk, hogy jobb ha itthon maradunk. Aztán a szállodák között is sokat gondolkodtunk, mi lenne a jobb Galyatető, vagy Sopron. Végül Sopron maradt, mert Gábor már volt abban a szállodában, amiben megszálltunk, és olcsóbb volt. Valamint, a kullancsoktól tartottunk Galyatetőn.

 

 

 

Vonattal utaztunk, és babakocsival. Hát nem volt egyszerű, nem is a gyerekek miatt, de a vonatozás babakocsival horror. Úgy döntöttünk, gyorsvonattal megyünk, és foglalunk elsőosztályú jegyet, mert az IC-k nem úgy értek be Sopronba, ahogy nekünk jó lett volna.
A gond akkor kezdődött, amikor el akartunk jutni a helyünkre a babakocsival...Természetesen nem fért el...Összecsuk, Ákos apánál, beráncigál, bőröndöt behoz... A következő ledöbbenés meleg révén, hogy nem csak hogy nincs légkondi, de még az ablakok se voltak úgy lehúzhatóak, hogy jó legyen, és féltettem Ákost is, nehogy huzatot kapjon. De ennek ellenére elég jól megérkeztünk Sopronba. Ahol várt ránk egy két kilóméteres séta. Nem akartunk taxizni, gondoltuk simán lesétáljuk ezt a távot. Csak hát nem volt belekalkulálva, hogy hegyre kell felmenni. :D De út közben megebédeltünk egy étteremben, nagyon finom szarvas husit ettem meggyes krokettel. Mai napig akarok méééég. Attila is elég jól evett. Ákos is megebédelt és folytattuk az utunkat már nem voltunk messze.

A szálloda nagyon szép volt. A szobán

kban egy kiságy és egy pótágy várt minket. Viszont, amikor Gábor ki szeretett volna menni az erkélyre, nem tudott. Hívtuk a szobaszervízt, akik azonnal küldtek egy szerelőt. Akik amíg mi körül néztünk, megszerelték az ajtót is. Egyetlen hibája az egésznek a légkondi szaga volt, de ez legyen a legnagyobb probléma. A vacsora isteni volt. Sajnos Attila nem nagyon akart enni. Ő inkább kint szaladgált volna. De azért nem halt éhen ő sem. :) A reggeli szintén nagyon finom volt mindig. Ebédelni, meg vagy elmentünk valahová, de áltlában csak egy sütit ettünk a szálloda cukrászdájában, mert nem voltunk éhesek.

Másnap bementünk a városba, megint sétáltunk. Lefelé lényegesen jobb volt. :D Kicsit körül néztünk.  Ákosnak vettünk babaúszógumit, Attilának karúszót és találtunk egy hiperszuper játszóteret. :) Ahonnan alig lehett elrángatni Attilát. Hajóskapitányt játszott, kincsre vadászott. Ákossal hintáztunk, és hintaágyaztunk... Nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon szép volt a játszótér tele árnyékot adó fákkal.

Öt napot voltunk, de messze nem volt elég mindenre. :(  Többször döntöttünk úgy, hogy a szállodában maradunk, hogy legalább a szállásunk adta lehetőségeket kihasználjuk amíg ott vagyunk. Így az udvaron sétálgatva a legjobban a sakk ragadta meg Attila fantáziáját. Apával aztán kihívókra is leltek, és jót játszottak. A szállodai játszótér többször elcsábította volna Attilát, csak az volt a gond, hogy egy kis árnéyk sem volt, ahová elbújhattunk volna, így ott nem sok időt töltöttünk el.

A szállodában voltak fedett medencék is. Bár örültünk volna egy-két kültérinek is, nem panaszkodhatunk. A gyerekmedence egyszerűen csodajó, nem hideg vizes. Volt két féle melegvizes dzsakuzzi. Sószoba, és gőzkabin, na meg egy úszómedence. Ahol még én is tudtam úszni. Bár leginkább valami segédeszközzel. :D Még mindig nem vagyok egy jó úszó. :D Viszont Attila nagyon unszolás után a karúszójával elengedte apát a nagy vízben, és igen nagyon jól mozgott a vízben. Szerintem ő nem lesz olyan úszásanalfabéta, mint az anyja. xD

Miután jól kimerültünk az úszásban, biliárdozhattun is. :)

Ákos elég jól viselte, hogy mi szórakozunk. Ő nézte a babakocsiból. :)

És elmentünk a kalandparkba, amit megint gyalog gondoltunk megközelíteni, de mint kiderült újabb baklövést követtünk el, ugyanis nagyon messze volt, de én meitaiban cipeltem Ákost mégis jól bírtam, így gondoltam apa és Attila is bírja. És igen, láss csodát, bár végig nyafizott, hogy menjünk hzaza, amikor oda értünk, és meglátta a terepszínűre festett konténereket, hírtelen mintha puskacsőből lőtték volna ki. Meg sem akarta várni, hogy mi megpihenjünk. :D

 

 

 

Sajnos erről képet még nem tudok mutatni, mivel a videókamerát vittük, és apa gépen vannak a kamera fájljai.

 

 

Végül utolsó előtti napon a Lővérekben is tettünk egy kis sétát. Ákos jót aludt. Attila meg bogarászott, és minden kis padon megpihent. :D

 

 

 

Lemaradás

Sajnos elég rég nem jutott idő ide jönni. Most szeretnék pótolni még egy-két dolgot a nyarunkból. Az után meg jöhetnek az aktuális dolgok. :)

Erdély

 

Majdnem két hétre Erdélybe utaztunk a nagyszüleimhez. Nagyon rég várták már, hogy láthassák második dédunokájukat. Nagyon boldogok voltak, annyira megteltek élettel. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire örülnek a gyerekeknek.

Repülővel utaztunk Marosvásárhelyig. Onnan még két órát autóztunk, ha nem többet Kőhalomba, de még mindig sokkal jobb volt az utazás, mint busszal vagy vonattal. A repülést Attila nagyon várta már. Bár a leszállásnál nagyon rossz volt neki, hogy állandóan bedugult a füle. Egyébként tetszett neki. Én egyedül vágtam neki az útnak. Kicsit féltem azért, hogy mi lesz velünk. Két gyerek, két bőrönd és babakocsira is figyelni. De sokkal jobban sikerült megoldani, mint gondoltam volna.

Otthon aztán nagyon gyorsan röpült az idő. Éjfél után feküdtünk le szinte minden nap. És 9 órakor már általában fent voltunk. És mégis csak úgy elrepült a 12 napocska. Ákos közben megtanult mászni, és azon kívül csak állni volt hajlandó. Sajnos pár nappal idnulás előtt észrevettem, hogy köldöksérve lett. :( Itthon megmutattam orvosnak.Azt mondta, hogy enyhe köldöksérve van, és sajnos hasfali sérve is, ami jobban aggasztotta. Engem nem nyugtatott meg semmivel kapcsolatban. Azt mondta, hogy semmi teendő. Ilyen korban még esély sincs műtétre. Na nem mintha én szeretném, ha műtenék. Remélem, meggyógyul, ahogy erősödik.

Rengeteget evett, és gondban voltunk, mert főztünk mi neki, de nem akart mindent megenni, és sokszor azonnal kellett a hami. Hát olyankor nem volt kellemes, de nehezen sikerült beszerezni egy kis bébiételt. Rászokott a kenyérhéjra, és tanulgattunk rágni. Pelenkával voltunk még gondban, mivel Liberót nem lehet kapni. Szerencsére a pampersszel sem volt nála gond. De itthon visszatrétünk azonnal a megszokott Liberohoz. Sőt nagyobb méretet is kapott. Mivel drágám 400 grammot felszedett. :D

Sikerült Emese barátnőmmel és urával is találkoznunk Udverhelyen. Nagyon örültem neki, mert ritkán találkozunk. És már ők is elköltöztek Hollandiába, így nincsenek közel. Szerencsére ők is otthon voltak, amikor mi. :) Nagyon jó volt, ha csak pár órára is találkozni velük. Sajnos kép nem készült, mert a fényképezőgépemet otthon felejtettem.

Rájöttem viszont a nagy készülődés közben, hogy apám felől örököltem "pontosságom" . :D Nénémre várni kellett úgy, hogy én a gyerekeket is felkészítettem az útra. :D :D

Még a várba mentünk fel. Attilának nagyon tetszett. Annyira nehéz volt felmászni, de megérte. Gyönyörű a kilátás onnan a városra. Épp felújítás alatt van. Azt mondták, hogy két év múlva készül el. Én nagyon várom. Mert a dombocskám mellett, a vár a szülővárosomat jelenti nekem.

Attila nagyon szerette, hogy lovagolhatott, hogy szekéren ülhetett, és nagyon büszke volt tatám is. :) Olyan jó volt látni a boldogságot az arcukon. Ákos viszont félt a pacitól először, aztán egyre jobban kezdett megbarátkozni vele. De eleinte nagoyn húzódott el tőle. Nagyon édes volt. :D

Attila kisbarátot is talált magának. Gyakorlatilag a szomszédban volt a legtöbbet. Nagyon jól érezte magát Marcival. Bicikliztek, homokoztak, vizeztek... Nagyon édesek voltak.

Nagyon röviden ennyi, meséljenek inkább a képek.

Ülés

Ákos egyre többet gyakorolja a mászást, bár a kúszás az igazi. Villámgyorsan közlekedik már bárhová eljut. Elkezdett felállni, és megtanult ülni. Ülve meg nagyon jól ki lehet pakolászni a szekrényből. :D Kedvenc játéka a pórszívó lett. Akár egy órát is eljátszik vele, ha minden úgy sikerül, ahogy azt ő elképzeli, mert ha nem, akkor jön a méregbegurulás, és hisztiben tör ki. :) De imádjuk a kis akarnokot. :D

És az utolsó gyerek szigetes nap képeit is megosztom a nagyérdeművel. Attila teljesen odáig volt a hullámvasúttól. Ami engem azért rendesen megviselt. Így a többi menetre egyik ismerősünkkel ült fel, mert én nem bírtam volna. Ők láthatólag nagyon jól bírták. :)

Beöltözött tűzoltónak. És Csengéékről is egy kép, hiszen velük jártuk a szigetet folyamatosan. :) Kösözönjük nekik.

És az elmaradhatatlan vezetés. Fiam rendkívül vezetésmániás. :D Bár nem csak autót szeret irányítani. :)

Áradás, robotok, gyereksziget

Közben megosztanék még pár képet az olvasóinkkal. Lefényképeztük a Duna áradását, amikor mentünk Judithoz a fejlesztésre. Attila mostanában már nem nagyon akart menni fejlesztésre, de Judit a végén mindig megdícsérte, hogy menniyre ügye, és jó fiú volt. Minden " játékkal" szívesen játszik, és sokszor alig lehet vele abba hagyni a foglalkozást, mert mindig tovább csinálná a feladatokat. Hát büszke vagyok rá nagyon, csak ne lenne ez a nyafogás, ha indulni kell. :)

Hétköznap már szinte rendszeresen legalább hetente egyszer találkozunk Minával és Zolikával az Örsön. És most hosszabb ideje nem találkoztunk, de meglepetés várt minket.  Az Árkádban robot kiállítás volt. Glóriának annyira nem tetszett, viszont Attilának annál inkább. A kicsiknek meg mindegy volt. :D

Pár kép itthonról. Így telnek még mindig a hétköznapjaink.

És újra voltunk gyerek szigeten is. Ahol sikerült bocit fejnie Attilának, kosarazni, vezetni és megnéztük az FKF-es autókat is. Attila teljesen beleszeretett az úthengerbe. :D

Fogak

Közben  június 19-én kibújt Ákos első fogacskája. Nagy volt az öröm, mert már egy ideje szegénykém szenvedett tőle. Aztán június 30-án megjelent a második fogacskája is. Persze ezek tényleg a kibújás napjai voltak, mert még egy jó darabig nem látszódtak a fogai. Talán most nőttek ki annyira, hogy már simán le lehet fényképezni őket. Íme egy kép, amin alig látszik a fogacska.