Klántali

 

A keresztelő után itthon voltunk többnyire. Ákosnak elővettük Attila régi bébitaxiját. Nagyon tetszett neki. Bár még nem tud vele közlekedni, tologatja. Imádja tolni, dudál vele, néha még brümmög is neki. :D

Imád a gép előtt ülni. Hiába van neki saját billentyűzete(igazi), hiába van neki saját egere, mégis az kell neki, ami anya előtt van. És ha oda ül, akkor nagyon profin kezeli már mindkettőt.  :) Tiszta apja mindkét gyerek. Bár tény, hogy én sem vetem meg a gépet. :D

 

És 12-én megtartottuk a nagy kocka, öööööööööööö ... akarom mondani klántalit. :D Természetesen sokkal kevesebben jöttek el, mint amennyire számítottam. És ez már nem sikerült olyan jól, mert mikor oda értünk 4-re még mindig tarott az a bowlingbajnokság, aminek már egy órával előtte vége kellett volna legyen... De sebaj. Billiárdoztunk egyet, aztán elmentünk "ebédelni", mert még mindig nem tudtuk, mikor kerülünk sorra. Végül 6-kor visszamentünk az eredeti három pálya helyett csak egyet foglaltunk már le.  Nagyon jót játszottunk. Igazán megtetszett ez a bowlingozás. Remélem, sikerül újra összehozni egy bowlingpartyt. :D

Természetesen mindkét gyerkőc velünk volt, eredetileg mindenki gyerekekkel jött volna, már akinek van. Mert ugye Jancsikának 17 évesen értelemszerűen nincs még. De ő meg annyira jól eljátszott Attilával, mint mindig, hogy öröm volt nézni. Attila valahogy érzi, hogy ő még gyerek, de már nagyobb nála, és nagyon jól kijönnek egymással. És amint a fenti kép prezentálja Ákosnak is ott volt a helye. :D

Őt a billiárd asztal kerítette bűvletébe. Mikor végre nem játszott rajta senki, Ákos úgy ment rajta körbe, úgy kiabált, annyira boldog volt, mintha valami csodát látna. Nagyon édes volt. Aztán amíg mi bowlingoztunk, ő nagyon jót aludt. :)

 

Keresztelő

Szeptember 5-én nagy nap volt. Eljött a keresztelő napja is.

 

Én nagyon izgatott voltam. Nagyon sokat dolgoztam rajta, hogy végre mindketten meg legyenek keresztelve.  A meghívókat készítettem, és az ebédhez kerestem éttermet. Mivel kicsi lakásunkba nem fért volna ennyi ember el. Pedig nem hívtam sok embert az ebédre csak a nagyszülők, dédik és a keresztszülők voltak hivatalosak, de így is 20-an voltunk.

Attilának Antónia, a húgom, és Snake (Laci) egy jó barátunk lett a keresztapja. Ákosnak meg két barátunk, Gabi barátnőm, és Csabi nagyon régi barátunk.

 

 

Reformátusok lettek, bár én katolikus révén szerettem volna, hogy ők is azok legyenek, de akadt pár probléma, ami miatt a katolikusoknál nem vagy csak nagyon nehezen ment volna a keresztelő. Legelső az, hogy mi nem vagyunk összeházasodva. És szerencsénk, hogy van pap ismerősünk, aki elvállalta így is.

Szerencsére nagyon rendes az atya, és a templom egyszerűen gyönyörű, nem az a szokványos egyszerű református templom volt, ahol se szentképek, se díszek, semmi nincs, hanem gyönyörű orgona, csodaszép ólomüveg ablakokkal. Kívűlről nem látszott templomnak, viszont bent lenyűgöző volt. :)

A szertartás rövid volt, de utána még a szentmisére is ott kellett maradni, csak én jöttem ki Ákossal. Bár lehet, hogy bent sem lett volna semmi gond. Mikor oda értünk a templom előtt megetettem, és utána el is aludt a drágám. Épp az előtt ébredt fel, hogy szentelt vízzel leöntötték volna. Így volt pár perce magához térni. Ez alatt az oltáron lévő díszvirágot szerette volna mindenképp megkaparintani. :D Amikor meg jött a víz semmi sírás, semmi gond nem volt. Annyira szépek voltak.

Attilának előző nap elmondtuk, hogy miről szól, hogy a templomban szépen kell viselkedni, és csendben is volt. Annyira ügyesek voltak, hogy egy vadidegen néni oda is jött hozzánk és gratulált, hogy milyen ügyesek a gyerkőceink. Hogy ő már sok keresztelőt látott, de a fiaink nagyon jól viselkedtek. Nagyon meglepődtem, és jól esett nagyon.

 

Aztán eljutottunk az étteremhez is. Ami elég körülményes volt, mivel valami futóverseny lévén a fél város le volt zárva. Én indultam a legkésőbb taxival, de Csabiékat leszámítva mi értünk legelőször oda. :D Meg is lepődött mindenki. :) Csak mi meg a bejáratot nem találtuk. :D Így megvártuk apát és a dédiéket.

 

Az ebéd nem volt lenyűgöző, de szerintem finom volt, és pont elég, mert nem sok maradt. A tortákat Lacinak (Snake) köszönhetjük. Nagyon finomak voltak. És Attilnak nagyon tetszett a tortája. :D A fegyvert nem volt szabad megenni, így körbe kellett vágnom. :D Kaptunk egy pezsgőt is ajándékba, így elégedetten jöhettünk haza.
Itthon aztán Attila megkapta a gitárját, és le volt nyűgözve. :D Ez egy nagyon jól sikerült nap volt.

 

Nagyszülőknél

Sopron után a nagyszülőket jártuk.

 

 

Voltunk Hernádon. Attila nagyon élvezte az udvart, hogy rohangálhatott, Maszattal játszhatott. És Ákos is kipróbálhatta, milyen fűben mászni. Egész messzire el akart menni, de nem engedtem, mert tele van bogánccsak, és sajnos nem lehet tudni, hogy hol és mikor tenyerel bele egy tüskébe. :( De így is nagyon élvezte. Először csikis volt neki a fű, de utána megbarátkozott vele. :)

És Attila egész végig lepkéket vadászott, de ugye nem egyszerű lepkét fogni, erre mielőtt jöttünk volna haza tata talált egyet az autójában. Amit megfogtunk, és dobozban haza is hoztuk. Sajnos nem élt sokáig, mert a szunyogriasztónk kinyírta, de Attila nagyon örült neki, hogy van egy újabb állatkája. :)

 

A következő hétvégén meg Katát és papát látogattuk meg.

 

 

Ákos rögötn meg is kóstolta a paradicsomot, amit a zöldséges polcon talált. :D

Aztán megtaláltuk a baracskai játszóteret is. Nagyon szuper, de ennek is az a baja, mint a legtöbb játszótérnek, hogy alig van árnyék. Illetve itt volt árnyék, de csak a padoknál, a játékok egyike sincs védve a tűző naptól. Ezért pl bele sem mertem rakni Ákost a babahintába, mert az a műanyag hinta van, ami dél körül már rentesen izzot. A tükörtojás minden esetre megsült volna rajta... De ez a nagy pókhálós hinta nagyon jó. Ilyen van a szigeten lévő játszótéren is itt a közelben. Szerintem nagyon jó találmány. :)

 

 

Amíg lent voltunk Attila többnyire megint az udvaron volt. Pancsiztak is a papával, aminek az lett a vége, hogy remegve jött ki a vízből úgy átfagyott szegénykém. És lövöldöztek, meg megtanult távirányítós repcsit vezetni. Na jó csak számítógépen szimulátoron, de egyre jobban megy már neki! Olyan büszke vagyok rá. Nagyon ügyes. Én meg Ákossal nemezeltem sétálgattam. :)

 

 

Sopron

Miután haza értünk Erdélyből pár nap múlva indulhattunk is Sopronba a közös családi nyaralásunkra. Sokat számolgattunk, tervezgettünk, hogy hová is menjünk. De már két gyerkőccel nehezebb mozogni, és mindenképp gyerekbarát szállás kellett. Végül úgy döntöttünk, hogy jobb ha itthon maradunk. Aztán a szállodák között is sokat gondolkodtunk, mi lenne a jobb Galyatető, vagy Sopron. Végül Sopron maradt, mert Gábor már volt abban a szállodában, amiben megszálltunk, és olcsóbb volt. Valamint, a kullancsoktól tartottunk Galyatetőn.

 

 

 

Vonattal utaztunk, és babakocsival. Hát nem volt egyszerű, nem is a gyerekek miatt, de a vonatozás babakocsival horror. Úgy döntöttünk, gyorsvonattal megyünk, és foglalunk elsőosztályú jegyet, mert az IC-k nem úgy értek be Sopronba, ahogy nekünk jó lett volna.
A gond akkor kezdődött, amikor el akartunk jutni a helyünkre a babakocsival...Természetesen nem fért el...Összecsuk, Ákos apánál, beráncigál, bőröndöt behoz... A következő ledöbbenés meleg révén, hogy nem csak hogy nincs légkondi, de még az ablakok se voltak úgy lehúzhatóak, hogy jó legyen, és féltettem Ákost is, nehogy huzatot kapjon. De ennek ellenére elég jól megérkeztünk Sopronba. Ahol várt ránk egy két kilóméteres séta. Nem akartunk taxizni, gondoltuk simán lesétáljuk ezt a távot. Csak hát nem volt belekalkulálva, hogy hegyre kell felmenni. :D De út közben megebédeltünk egy étteremben, nagyon finom szarvas husit ettem meggyes krokettel. Mai napig akarok méééég. Attila is elég jól evett. Ákos is megebédelt és folytattuk az utunkat már nem voltunk messze.

A szálloda nagyon szép volt. A szobán

kban egy kiságy és egy pótágy várt minket. Viszont, amikor Gábor ki szeretett volna menni az erkélyre, nem tudott. Hívtuk a szobaszervízt, akik azonnal küldtek egy szerelőt. Akik amíg mi körül néztünk, megszerelték az ajtót is. Egyetlen hibája az egésznek a légkondi szaga volt, de ez legyen a legnagyobb probléma. A vacsora isteni volt. Sajnos Attila nem nagyon akart enni. Ő inkább kint szaladgált volna. De azért nem halt éhen ő sem. :) A reggeli szintén nagyon finom volt mindig. Ebédelni, meg vagy elmentünk valahová, de áltlában csak egy sütit ettünk a szálloda cukrászdájában, mert nem voltunk éhesek.

Másnap bementünk a városba, megint sétáltunk. Lefelé lényegesen jobb volt. :D Kicsit körül néztünk.  Ákosnak vettünk babaúszógumit, Attilának karúszót és találtunk egy hiperszuper játszóteret. :) Ahonnan alig lehett elrángatni Attilát. Hajóskapitányt játszott, kincsre vadászott. Ákossal hintáztunk, és hintaágyaztunk... Nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon szép volt a játszótér tele árnyékot adó fákkal.

Öt napot voltunk, de messze nem volt elég mindenre. :(  Többször döntöttünk úgy, hogy a szállodában maradunk, hogy legalább a szállásunk adta lehetőségeket kihasználjuk amíg ott vagyunk. Így az udvaron sétálgatva a legjobban a sakk ragadta meg Attila fantáziáját. Apával aztán kihívókra is leltek, és jót játszottak. A szállodai játszótér többször elcsábította volna Attilát, csak az volt a gond, hogy egy kis árnéyk sem volt, ahová elbújhattunk volna, így ott nem sok időt töltöttünk el.

A szállodában voltak fedett medencék is. Bár örültünk volna egy-két kültérinek is, nem panaszkodhatunk. A gyerekmedence egyszerűen csodajó, nem hideg vizes. Volt két féle melegvizes dzsakuzzi. Sószoba, és gőzkabin, na meg egy úszómedence. Ahol még én is tudtam úszni. Bár leginkább valami segédeszközzel. :D Még mindig nem vagyok egy jó úszó. :D Viszont Attila nagyon unszolás után a karúszójával elengedte apát a nagy vízben, és igen nagyon jól mozgott a vízben. Szerintem ő nem lesz olyan úszásanalfabéta, mint az anyja. xD

Miután jól kimerültünk az úszásban, biliárdozhattun is. :)

Ákos elég jól viselte, hogy mi szórakozunk. Ő nézte a babakocsiból. :)

És elmentünk a kalandparkba, amit megint gyalog gondoltunk megközelíteni, de mint kiderült újabb baklövést követtünk el, ugyanis nagyon messze volt, de én meitaiban cipeltem Ákost mégis jól bírtam, így gondoltam apa és Attila is bírja. És igen, láss csodát, bár végig nyafizott, hogy menjünk hzaza, amikor oda értünk, és meglátta a terepszínűre festett konténereket, hírtelen mintha puskacsőből lőtték volna ki. Meg sem akarta várni, hogy mi megpihenjünk. :D

 

 

 

Sajnos erről képet még nem tudok mutatni, mivel a videókamerát vittük, és apa gépen vannak a kamera fájljai.

 

 

Végül utolsó előtti napon a Lővérekben is tettünk egy kis sétát. Ákos jót aludt. Attila meg bogarászott, és minden kis padon megpihent. :D

 

 

 

Lemaradás

Sajnos elég rég nem jutott idő ide jönni. Most szeretnék pótolni még egy-két dolgot a nyarunkból. Az után meg jöhetnek az aktuális dolgok. :)