Mikulás

Időközben itt járt nálunk a Mikulás is. Este Attila nem pucolta ki a csizmáját, és reggel nem is volt ajándék a csizmában. Teljesen elszomordtunk reggel, hogy nem jött hozzánk a Mikulás, aztán gyorsan kipucoltuk a csizmát, kitettük ablakba, és láss csodát valaki kopogott az ajtón.

Attila nyitott ajtót, és amikor meglátta, hogy a Mikulás az, azonnal átölelte. Nagyon boldog volt. Most először megtanultunk egy dalt, és még azt is elénekelte a Mikulásnak. A Hull a pelyhes fehért hót tanultuk meg. Szépen beszélgetett vele, válaszolgatott a kérdésekre.Videó is készült róla.:)

Nagyon boldog volt, hogy eljött hozzá a Mikulás. És Ákos is kapott ajándékot tőle. :) Pár kép a Miklásról:

Harmadik hónap

A harmadik hónap hozta az igazi gondokat. Ekkor Ákos már nem igen hízott, egy mérleget is beszereztem, karácsonykor jött meg, hogy mérjem, mennyit eszik, és világossá vált, hogy változtatni kell valamit. Kaki még mindig nem volt, négy naponta csak szélcsővel jött ki, de ha szélcsővel nem kakiltattam meg, akkor másnap szenvedett nagyon, és akkor még szélcsővezni is csak ordítás közben lehetett.

Viszont szopizni is kevesett szopizott, így éjjel rááltunk a szopizásra, hogy legyen több tejem, mert sajnos az is egyre kevesebb lett. :( Nagyon aggódtam. Minden féle szert megvettem, hogy több tejem legyen, és erőltettem az ivást, pihenést, büfizés után visszatettem Ákost cicire. Most ott tartunk, hogy már többet eszik, de még mindig figyelnem kell, mert sokszor kényelmesebb lerakni egy kis szopi után, de ő meg nem kér gyakrabban, csak 3 óránként. Cumit kevesebbet használunk, hogy ha megébred, akkor kérje a cicit. Így tejem is egyre több kezd lenni. Ákos most már 5350 g, december 22-én még csak 5200 g volt. :(

Egy hét múlva már 5290 g volt, ami szuper, hiszen ugye karácsony közben, meg szilveszterre készülődés, azért annyira nagyon nem tudtam oda figyelni, hogy elég gyakran szopizzon, de hízott. Én elégedett vagyok ezzel a 90 g-mal, és tovább folytatjuk, a gyakori szopikat, hogy hízzon. Hátha a kaki gond is megoldódik majd.

A 3. hónapban már a Normaflore meghozta a kakit, egyszer-kétszer kakilt magától is, ilyenkor mindig nagy öröm volt, de most még küzdünk ezzel is.

Viszont sokat fejlődött, már lehet vele "beszélgetni" vissza hőget, és nagy öröm volt, amikor először megszólított. Feküdt az ölembe, már szopizott, és egyzsercsak elkezdett hőzni, közben mosolygott rám, és nézett nagy szemekkel. Én nagyon boldog voltam. Azóta minden nap "beszélünk".

Kapott egy hintát Adamo utánzatot, nappal abban alszik. Este még mindig nagyon jól alszik, ha nem ébreszteném, akkor nem kelne fel reggelig. A pancsi szokások viszont megváltoztak, végre élvezi a fürdést is. Csapkod a kezével rugdos a lábával, vigyorog és visongat. :) Sajnos erről még kép nincs, de majd lesz.

Pár kép a harmadik hónapról, a többi az albumok között.

Második hónap

A második hónap meghozta a gondokat. Sajnos az éjszakai szopizások kimaradása miatt egyre kevesebb tejcsim lett. Észre nem vettem semmit. A cuminak köszönhetően Ákos 3 óránként evett továbbra is, csak egyre kevesebbet. Még nem vettünk észre semmi különöset. De éjjel 8-9 órákat aludt, hízni hízott, bár a hónap vége felé már kevesebbet. De így is 5000 g volt két hónaposan, ami nagyon jó, hiszen még 3 kiló sem volt mikor megszületett.

Megkapta az első oltást is. Megint majd megszakadt a szívem, de ő elég jól bírta. Elkezdett fájni a pocink is, és szopik közben ordítás jött be a prgramba. Sajnos nem tudjuk, mi lehetett a gond. Kapta az Infacolt, Espumisant, Gripe Watert, de igazán semmi sem használt, a Gripe Watert viszont nagyon szerette. Elkezdtem teáztatni, mert a kakilással is gondok adódtak. Nem kakilt már. Vettem szélcsövet, a kaki a mai napig csak azzal jön ki. Bár még mindig nyugodt babának mondhattam, hiszen nem ordított, csak néha egy keveset.

De már kezdett mosolyogni. Imádja az egyik mondókát, amire rázni lehet a fenekét. :) Szereti a masszírozást, a tornázást. Fürödetni viszont csak úgy lehetett, ha úgy fogtam, mint a kórházban. Nem lehetett bele fektetni a vízbe, ha háton volt, ordított.

Pár kép a második hónapról, a többi az albumok között.

Az első hónap

Ákos csoda jó baba volt. Ha Attila is ilyen lett volna, el sem hiszem, hogy létezik fáradtság baba mellett. Evett, aludt, sosem sírt, csak nyögdécselt ha éhes volt. Az első hónapunk mondhatni tökéletes volt. Napirendünk kialakult az első héten, három óránként kért enni, egyszóval minden tökéletes volt. Szerencsére a hasa sem fájt. És már a 3. héten 6 órát aludt éjjel. Aztán pár nap múlva meg már 8 órát is hagyott aludni éjszaka.

A fejét a kórházban is emelgette nagyon erős volt már akkor, de ezt a tudományát egyre jobban fejlesztgette. A bölcsőjében és csak hason hajlandó aludni. Háton ha el is aluszik, pár perc múlva meg is ébred, hason viszont nagyon jól alszik.

És cumit követelt magának. Bár nem szerettem volna, de szüksége volt rá. Ennek is köszönhettük az átaludt éjszakákat, amiknek sajnos meglett a böjtje. De ez másik törtánet.

Ákos eleinte nagyon hasonlított Attilára, szinte kiköpött mása volt, viszont az idő múlásával változott az arca, bár egy-két képen még most is hasonlít Attilára.

Attila nagyon szerette, minden nap a kezében akarta fogni, mindig ölelgette, szeretgette, és ez a mai napig így van. Szórakoztatta, beszélt hozzá, ha a cumi kiesett, vissza adta.

Pár kép, a több kép itt található.

A nagy nap

Szeptember 25-én épp készültünk lefeküdni, mikor éreztem egy pukkanást, és szóltam apának, hogy szerintem indulhatunk a kórházba. Szegény nagyon meg volt ijedve, pedig nem ő indult szülni. :)

A kórházban kaptam orvost, az enyém persze épp nyaralni volt. Megállapították, hogy igen, ebből még gyerek lesz. Most nem féltem, és a doktorúr is nagyon megnyugtató volt, kedves. Fájásaim nem voltak. A szülésznőm is nagyon kedves volt, nagyon sokat beszélgettünk, és segített. Sajnos a fájások nem igen akartak erősödni, ezért oxitocint kaptam, és annak hatására nagyon erős fájásaim voltak. Erősebbek, mint Attilával. Azt hittem tényleg végem. Ákos szívhangjával is gondok voltak, bár nem mondtak semmit nekem róla. Viszont mire elég erősek lettek a fájások, hogy EDÁt kaphassak, már késő volt. Itt volt az ideje a szülésnek. Én akkor nagyon nem örültem a hírnek, de tudtam, hogy lassan már itt a vége.

Ákos nagyon gyorsan megszületett miután már mondták, hogy lehet nyomni. Három tolófájás volt az egész. Ákos felsírt, bár a köldökzsinór neki is a nyakára volt tekeredve, mint Attilának is. Végül 5:55-kor született meg 2009. szeptember 25-én. Gyakorlatilag 6 óra vajjúdás után, ebből 3 óra volt az igazán nehéz. A kitolás már megkönnyebbülés volt, és nagy öröm.
Amikor a mellkasomra tették, minden fájdalom elmúlt, és minden annyira szép volt. Ákos annyira gyönyörű volt már akkor. 2950 g és 50 cm-rel jött a világra. Nem volt igazán könnyű szülés, de megérte.

Az első képek.

További képek itt.

A kórházban gyorsan repültek a napok, bár nekem nagyon hiányzott apa, és Attika, alig vártam, hogy haza érhessünk, de szerencsére apa itthon lehetett Attikával, csak este kellett vigyázzon rá Kata, amíg apa koncertezett. Azon kívül apával lehetett.

Szinte minden nap bent voltak nálunk. Attila el sem akartuk hinni, mekkora örömmel fogadta Ákost. Annyira szeretgette volna, nézte az üvegen keresztül, és azt mondta, milyen szép, meg is simizte kicsit (ezt nem lett volna szabad). Puszit szeretett volna neki adni, de ránkszóltak, hogy nem lehet, és erre elsírta magát, végül csak sikerült egy puszit csempésznie a kis hajas fejére, annyira boldog lett ettől. Szerencsére nem sárgult be Ákos, és nagyon ügyesen szopizott, már első nap sikerült szopiznia. Második napon már 20 g-ot is tudott szopizni, bár igazából csak a 3. napon indult meg igazán a tejem. De megint nem volt fájdalmas a tejbelövellés, a szoptatás viszont igen, mivel Ákosnak sikerült kisebesítenie a bimbóimat.

Pár kép a kórházból:

A szobatársaim nagyon aranyosak voltak, sokat beszélgettünk, nem unatkoztunk, és szerencsére a gyerekek sem sírtak sokat éjjel.

Az orvosom sokszor meglátogatott, érdeklődött felőlem. Megcsodálta Ákost, és szerinte nagyon jól sikerült gyerek lett. :) Bár valószínűleg minden kismamájának a babája tetszik neki. ;) A lényeg, hogy kedves volt, és a szülésznőm is. Attila születésénél sajnos sem a szülésznő, sem az orvosom nem volt ilyen kedves hozzám.

És az első kép itthon:

Pocak

Egy kis összeállítás a poci képekből:

31 hetes uh

Mivel az első két 4 D-n nem készültek jó felvételek, és terhességem a végéhez közeledett, de mégis olyan sok idő volt még hátra a 38 hetes ultrahangig, így elmentünk még egyszer meglesni a kis Ákoskánkat.

És nem hiába, ekkor vált nyílvánvalóvá, hogy Ákos a legjobban Attila hangjára reagál. Már a pocakban mosolyogni kezdett, ha Attila hangját meghallotta. Annyir jó volt ezt látni. A videó is nagyon jól sikerült, nagyon örülök, hogy elmentünk erre az ultrahangra, mert végül ez lett az utolsó ultrahang.