Ákos csoda jó baba volt. Ha Attila is ilyen lett volna, el sem hiszem, hogy létezik fáradtság baba mellett. Evett, aludt, sosem sírt, csak nyögdécselt ha éhes volt. Az első hónapunk mondhatni tökéletes volt. Napirendünk kialakult az első héten, három óránként kért enni, egyszóval minden tökéletes volt. Szerencsére a hasa sem fájt. És már a 3. héten 6 órát aludt éjjel. Aztán pár nap múlva meg már 8 órát is hagyott aludni éjszaka.
A fejét a kórházban is emelgette nagyon erős volt már akkor, de ezt a tudományát egyre jobban fejlesztgette. A bölcsőjében és csak hason hajlandó aludni. Háton ha el is aluszik, pár perc múlva meg is ébred, hason viszont nagyon jól alszik.
És cumit követelt magának. Bár nem szerettem volna, de szüksége volt rá. Ennek is köszönhettük az átaludt éjszakákat, amiknek sajnos meglett a böjtje. De ez másik törtánet.
Ákos eleinte nagyon hasonlított Attilára, szinte kiköpött mása volt, viszont az idő múlásával változott az arca, bár egy-két képen még most is hasonlít Attilára.
Attila nagyon szerette, minden nap a kezében akarta fogni, mindig ölelgette, szeretgette, és ez a mai napig így van. Szórakoztatta, beszélt hozzá, ha a cumi kiesett, vissza adta.
Pár kép, a több kép itt található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése