Az ünnepek alatt nagyon jó volt, hogy Apa kicsit itthon volt velünk, és még hétvégén is együtt lehettünk. Egyikünk sem várta a hétfőt jó volt, hogy együtt volt a család.
Ákos elkezdte használni a kezecskéit. Már egyértelműen a tárgyakért nyúl, és bár a bal kezét kezdte el használni, nagyon ügyesen próbálkozik mindennel. Ha valamit megkaparint, akkor azt azonnal húzza a szája felé, és két kézzel igyekszik betenni azt a szájába. :D Nagyon édes.
Újabban nagyon sokat gőgicsél, egyedül is mond, és amint a játszószőnyegre rakom már kezd is beszélni az állatkákkal. Készült pár videó is róla az első a második és a harmadik.
Eljött a hétfő is. Apa munkába ment. Attila még itthon maradt egy hétig, mert vissza kellett menni a doktorbácsihoz a kakasával, és névnapja is a héten volt, így ez is egy ajándék volt neki. Ráadásul apának sem akaródzott korábban kelni, hogy elvigye Attilát az oviba. :)
Kedden voltunk mérlegelésen a védőnéninél. Ákos végre megint hízásnak indult, és 5630 g-nak mérték. Azért mondom, hogy ennyinek mérték, mert én itthon 5540 g-ot mértem. De mindegy a lényeg, hogy végre hízik megint, és nem kell agyon aggódnom magam. Már csak azért használom a mérleget, hogy mérjem a súlyát, illetve néha egy-egy szopi előtt megmérem, és utána is, hogy lássam mennyit eszik. Már nem alussza át az éjszakát, de a bal mellemet is elfogadja gyakrabban mint eddig, így többet tud enni. Nem aggódom már annyira, most értem el arra a szintre, hogy megnyugvás, hogy itthon van a mérleg, mert tudom, hogy hízik a fiam.
Most már nem szedünk semmilyen szert a pocira, mert szegény már annyi mindent kapott, de nem igen használt semmi. Egyedül a Normaflore és a Protexin maradt felváltva. Nos ott tartunk, hogy a héten már kétszer volt magától kaki. Tegnap és ma is kakilt. Én nagyon boldog vagyok. Remélem, hogy holnap is lesz termés a pelusban. Bár azért a pukik még néha kínozzák, de legalább tud kakilni, és ez nagyon megnyugtató.
Szerdán voltunk a 3. hónapos oltáson. A szerdai nap elég szomorúra sikeredett. Délelőtt oltatni mentünk. Ákos hős volt. Alig sírt egy keveset, és azt is már amikor kihúzta a doktornő a tűt a lábából. Kiderült, hogy 61 cm magas az úrfi, mert megkértem a védőnőt, hogy azért mérje le, biztosatt az a mérés, mint én a centimmel, és csak 1 cm-t tévedtem pluszba, szóval elég jól mértem. :) Utána indultunk Attilával a doktorbácsihoz. Szegénykémet nagyon sajnáltam, de ő is hősies volt, semmi üvöltés. Nagyon ügyesen, erősen, férfiasan tűrte a fájdalmat.
Attila örömére megebédeltünk a mekiben. Ákos is evett egy keveset jobb híján a pelenkázón etettem meg, de igazából nem zavartta magát. Haza felé még megálltunk hógolyózni. Ez volt a nap fénypontja. Attila imádja a havat, a hógolyózást. Annyira élvezte, hogy az leírhatatlan. Nem is akart haza jönni, pedig már át volt ázva a nadrágja, a harisnyája, mindene csupa víz volt. Hóembert építettünk a ház előtt, és megígértette, hogy csütörtökön is lemegyünk. 
Természetesen lementünk, hiszen a névnapja volt.
Nem volt semmi különleges ünneplés. Hétvégére tervezem, hogy lesz valami kis sütizés, és kap nagyobb ajándékot. Végülis kapott előajándéknak, egy hócsúszkát. Szánkót szerettünk volna venni, de nem találtunk, így csak egy műanyag csúszkát vettünk, de azzal is nagyon élvezte a csúszkálást. De végül csak a hógolyózásnál kötöttünk ki. Azt jobban élvezi. Amíg én Ákossal bevásároltam, addig ő apával kint hógolyózott még, aztán irány az otthon.
Ákos most először volt kint, úgy a babakocsiban, hogy a hordozót a babakocsira szereltem, és nem mózesben feküdt. Mostanában már unatkozott a mózesben, ezért vettem elő a hordozót, hogy lásson is valamit a világból. Itthon is jobban szereti, ha kicsit meg van emelve a feje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése