Vasárnap eljött papa is, hogy haza vigye Katát, na meg nem mellékesen a szigeten volt a majális. Sajnos délelőtt elkezdett esni, és rendületlenül esett, bár nem nagyon, de nem igen van kedve az embernek majálisra kimenni.
De összeszedtük magunkat. Ákosnak van esővédője, és kimentünk. Alig esett szerencsére. És nagyon meleg volt. Így jól körül tudtunk nézni, és tudtunk beszélgetni is ismerősökkel. Nagy fiam először a pacikat, illetve pónikat nézte ki. Nincs is jobb, mint szemerkélő esőben ázott pónin ülni. :D Kérem, le sem akart szállni róla.
Attila papával megvetetett mindent, amit épp kinézett. A legkedvesebb szerzeménye egy fa íjpuska. Nagyon ötletes játék, és még nyilak is vannak hozzá. Egész végig azzal lövöldözött.
Amíg, amikor fel akart szállni a Roburba, el nem lőtte, és nem találtuk sehol. Váltig állította, hogy fellőtte a tetejére. :D Szerencsére találtunk egy tettre kész fiatalembert, aki elég nagy, mégis kicsi volt, hogy felmásszon rá, de ott egy sörösdobozon kívül mást nem talált.
Aztán természetesen, mikor már biztos volt, hogy az a nyíl nem a Robur tetején van, elkezdtük keresni körülötte, és végül Attila megtalálta a fűben elbújva.
Én haza felé indulva elkövettem azt a hibát, mivel az eső elállt, kivettem Ákost a babakocsiból, hogy játékot válasszon magának. A játékok nem igen érdekelték, viszont a szabadság íze megkapta, és nem akart visszamenni a kocsiba. Így csizmát kapott, és végig kellett vele járnom az egész területet. Árusoknál ami elérhető volt, kipakolta. :D Milyen boldog is voltam. :D Jött-ment, nagyon boldog volt. Aztán csak visszakerült a kocsiba, és irány haza. A rossz idő ellenére is jó volt kimenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése