Tegnap játszótéren voltunk. Szép idő volt megint, és ha már le kellett menni, akkor irány a játszótér. Fényképezőgép megint nem volt nálam. De most telefonnal se nagyon fotóztam. Csak kísérgettem Ákost. Attila megint talált barátokat, miután még jöttek gyerekek. De nem sokat maradtunk, mert Ákosnak aludni kellett volna, és amit vásároltam, az is a babakocsiban volt.
Amikor indultunk haza, Ákos természetesen nem akart babakocsizni. Gondoltam, akkor most megtanuljuk a kézen fogva sétálást. Elég ügyesen jött mellettem. Bár néha azért bepróbálkozott, hogy megszökik. :D Amikor aztán a ház elé értünk. Felvettem, akkor kezdte a hisztit. Az sem vigasztalta, hogy a kódot együtt írtuk be. :( Feljöttünk még hisztizett. Nem ordított, hisztizett. Beraktam a kocsiba, féltem, hogy kiugrik a kezemből. Kb mint egy vergődő hal... Kipakoltam a kocsit, nem hagyta abba. Kivettem, lemostam az arcát, nem hagyta abba. Amíg ivott addig viszont csend volt, és nyugodt volt, aztán megint folytatta, ahol abba hagyta. Végül felvettem sétáltam vele, de már azt sem tudta, hogy miért hisztizik. Leraktam az ágyába. Ott is csak hisztizett. Végül aztán cicin elaludt. Ilyenre nem emlékszem Attilánál. Annyira reménytelen volt, hogy ezt abba hagyja. Próbáltam nem figyelni rá, próbáltam vigasztalni, szigorúnak lenni, lemostam hideg vízzel is az arcát. Semmi nem jött be. SEMMI.
Végül is az én hibám, hiszen tudtam, hogy álmos. És eléggé kitolódott így a déli alvása. Valószínűleg az álmosság tett rá egy lapáttal. Most aztán megmutatta hogy mit is tud. Ami szerencse, hogy nem verte a fejét semmibe, nem okozott magának kárt, sem másnak. Éééés a hisztit sokkal jobban bírom, mint a nyafogást, sírást. Nem idegesít, mint a más fajta sírásai. :)
Alvás után viszont igen jókedvűen ébredt, és újra az én kicsi fiam volt. :D Most már tudom, hogy ha fáradt, akkor marad a babakocsiban, hogy el tudjon aludni, vagy rohanunk haza. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése