Testvéri szeretet

Ákos gyakorlatilag már a pocakomban is leginkább Attila hangjára reagált. 4D ultrahangon voltunk, amikor Attila elesett, és hatalmas sírásba kezdett. Ákos akkor mosolyodott el.Sőt arra ébredt fel. Később is reagált Attila hangjára. Szóval már a pocakban kezdődött.

Születése után Attila mikor meglátogattak a kórházban, szegény sírt, hogy nem simizheti meg a tesóját. Persze a résnyire nyitott ajtón végül még egy puszit is dobott a homlokára. :) Nagyon boldog volt. És nyugodtan mentek haza.

Ma már Ákos fejezi ki szeretetét. Ha Attila oviban van. Egész nap azt kiabálja "Akka". Hiányzik neki. Amikor elmegy, elszomorodik. És mindenben utánozza. Persze ennek nem feltétlenül örülök, de hát kitől tanulna, ha nem a bátyustól.

Vasárnap meg sosem hittem volna, hogy ilyen hamar lesz hasonlóban részünk. Több mint egy órát játszottak a gyerekszobában ketten békésen. Annyira jó volt hallgatni őket. Nem lestem meg, mert féltem, megzavarom. Gábor viszont rájuk nézett. :)

Játszottak együtt. Attila mondta neki, mit csináljon, és hogy. Ákos meg gondolom, követte az utasításokat. Nagyon jó volt, na nem csak azért, mert nekem jutott egy kis szabad idő, de a tudat, hogy EGYÜTT játszanak. Úgy érzem, egyre jobban kötődnek egymáshoz.

Nagyon jó hogy két fiunk van. Hogy testvérek. Remélem, hogy nem sok vita lesz köztük (hogy lesz, az biztos), és ez a jó kapcsolat örökre megmarad. :)

Ezek a képek reggeli képek. Ébredés után tv-t néznek, és várják a reggelit. :)