2011. március 27., vasárnap

Még mindig itthon

Attila meggyógyult a skarlátból. Ákos sem fájlalta már a fülét, gondoltam elmegyek hétfőn az orvosunkhoz, hogy adjon igazolást.
Hétfőn nem ért rá háromnegyed 10-kor megvizsgálni, mert sietős dolga volt, 10-ig van rendelés. Ok mondom, jövünk kedden. Akkor közölte, hogy Attilának biztos nem skarlátja volt... Néztem nagyot. Elmondtam neki a tüneteket, a nyelv, a láz, a pöttyök, a hámlás. A hámlást látta is, arra azt mondta, az nem a skarláttól van. Az ujjbegyein jött le a bőr, alatta jó piros friss bőr, mint az előző skarlátnál is. Megjegyzem, akkor is hasonlóan hámlott a tenyere, illetve ujjbegye. A tenyerén alig volt hámlás. De hát a nyelve egyértelműen skarlátra utalt. De mindegy legyen igaza. A lényeg, hogy jól van már, mehet oviba. Ákosnak magas láza volt hétfő délután óta. Valószínűleg valami vírust kaphatott el a váróban. Oh hát nagyon boldog voltam ettől a tudattól. Jól van mondom. Még másfél napig volt lázas aztán elmúlt. Vártam a pöttyöket, de nem háromnapos láz volt, mert a pöttyök elmaradtak. Fogalmam nincs, mi lehetett, hogy 38,5 fokos láza volt majd 3 napig. És mindenféle más tünet nélkül, aztán meg csak úgy elmúlt.


Közben itthon előkerültek az építőkockák, és nagyon lelkesen játszottak a gyerekek velük. Attila meg egyre jobban tud együtt játszani Ákossal. Egyik este annyira hangosak voltak, kacagtak, sikítoztak, mintha egy egész csapat óvodás rohangált volna  a lakásban. Nagyon jó volt így játszani látni őket. Ezt másnap is megismételték szerencsére. Olyan édesek ilyenkor. :)

Végül úgy döntöttünk, hogy a héten már ne menjen oviba, hagyjuk a szervezetét kicsit regenerálódni. Most remélem, megint nagyon várja az óvodát. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése